Hosszú hosszú hónapok után, végre sikerült.
Kistesó érkezik hozzánk.
Még nagyon friss a hír, alig hogy megszáradt a tesztem :)

Öröm, izgalom és aggódás van most bennem ♥
Kérlek drukkoljatok nekünk, hogy minden rendben legyen.

Nem vagyok babonás, így örömmel osztom meg veletek is ezt a hírt :)

Végre.......

Hosszú hetek, hónapo állnak mögöttünk. Nem egy őszhajszál és sorolhatnám, de végre...............
Alakul.
Ilyen volt, ilyen lett fotók következnek :) (katt. a képre, úgy nagyobb)

Nincs megállás, még 2 szoba, a közlekedő és egy pár apróság felújításra vár.

Kezelhetetlen

Feladom................
Szaranyaság-Én 1-0

Nem tudom, mit és hol rontottunk ennyire el. De azt kell mondanom írnom, csődöt mondtunk. Hiszti hegyek, reggel, délután és este.
Csapkod, vergődik, visszabeszél, nem hall meg semmit...........és még tetőzi is a szájhuzogatással.
Ilyen gyerekkel én még nem találkoztam. De komolyan.
Az oviban áradoznak róla, okos, szófogadó, segítőkész, ügyes, rendben tartja a dolgait.
Itthon......cipő a nappali közepén, fürdés este másfél órás hiszti árán, fésülködés reggel szintén. Mindegyik nadrág, "csiki"-szúr-szorít és a legújabb - RÁZ. A legnagyobb gond itt az, hogy sírva, zokogva, ordítva (hisztizve, mert könny nincs persze).
Egy két reggelen még beleférne, de már 2 hete egyhuzamban, kiborító!!!!!!!!!!!!
Szép szó, semmit nem ér, fenyegetés, semmit nem ér, kiabálás, semmit nem ér...............ismét szépen, simogatva, cirógatva mégjobban csinálja.
Feladtam, ma reggel FELADTAM...................
Öltözz egyedül, szedd össze amit vinni szeretnél magaddal, fésülködj meg, vedd a mellényt, húzzad a cipőt, és menjél apával..................megcsinálta igaz sírással, hisztivel, csapkodással.
Ma reggel szaranya voltam, nem mentem, nem segítettem, de az én idegrendszerem is véges.......búcsúzóul hozzámvágta, hogy Ő mamáéknál költözik, én meg vissza, hogy akkor mire hazajön összepakolok neki.
Szaranya vagyok, tudom, de ma volt a cérna legutolsó kicsinyke kis szálacskája......................

Persze hív az apja, beértek az ovi ajtón, angyalmód ON, és gond egy szál se..........2 perc alatt EGYEDÜL átöltözött..........ÖSSZEHAJTOTTA EGYEDÜL a ruháit, mosdó, és már bent is volt a csoportszobában angyali vigyorral a képén.

Ott angyal, nem szól vissza, nem áll ki magáért, mindent 100%-ig úgy ahogy kell, itthon dühöng. Tudom-tudom valahol ki kell adnia magából, fene se bánná, ha ovi után lógna még a csilláron is vagy épp az összes játékja a nappali közepén lenne egy kupacban, és még tejszínhabot is nyomna rá. De ez a visszaduma, és te agy a hibás, miattad van, ne szólj hozzám, elköltözök téma nem buli.
Csak egyszer mennék be úgy az oviba hogy azzal fogadnak, hogy rá kellett szólni mert nem ült szépen, vagy beszélgetett evés közben, vagy nem pakolta el a játékait.
Talán megnyugtatna, hogy jól van na hát gyerek basszus, itthon is rossz, akaratos, hisztis, de az oviban sem angyal.
De nem, ott ő bizonyítani akar, nagyon nagy a megfelelési kényszer az óvónénik felé, pedig nem várják el, hogy kisangyal legyen. De mit szólna óvónéni ha Ő rossz lenne, vagy nem viselkdne jól...........
Hogy anya-apa mit szól az meg már kit érdekel, nekik ez a dolguk, elviselni..............

Szóval szaranyaság-én 1-0