Bizony, nem is kicsit, nagyooooon.
Hétfőn kezdődik az ovi, immár középső csoportosként. Rutinunk az már van, 2 éve tapossuk az ovi lépcsőit. Hiányoznak a pajtások, a megszokott rend, és nem mellesleg a legjobb óvónénik is.
Furcsa lesz minden reggel kipattanni időben az ágyból, hisz nem tagadom, volt, hogy 10-ig is lustiztunk Laurával.
Kemény menet lesz visszarázódni, neki a legjobban, jönnek a kötött foglalkozások, már nem csak minden a játékról fog szólni, választani kell majd a fakultatív programok közül. Ne legyen sok, ne legyen kevés, olyan legyen ami érdekli, ami leköti........

Hétfőn szeptember, az én egyik leglegleg hónapom, ilyenkor mikor már reggel hűvös van, kiállok az erkélyre és beszippantom az 5 évvel ezelőtti levegőt, az utolsó pocakos hónap emlékeit, jaaaaj milyen jó és izgalmas volt. Aztán mikor az ágyára nézek, ott szuszog békésen, 110cm, 16,5 kg tömör boldogság.

5éves lesz. Hitetlen számunkra. Ilyenkor emlegetjük a közhelyet, rohan az idő. De tényleg.
Igazi egyéniség, hisztis egyéniség, amit szeretne azt eléri, bármilyen módon, a neve is erről árulkodik.
A hiszti mellett, persze okos, és segítőkész, és szeretet bomba.
Néha nehéz, néha könnyű :)

Szóval óriási reményekkel várjuk az ŐSZT, ami reményeink szerint minden tervünket beváltja :)

Harmadik hete......

....jár Laura oviba. Nem mondom, hogy egy cseppet sem folyik az orra, mert akkor hazudnék, de jól van. És alapjaiban megnézve tavasszal az orrfolyás népbetegség :)
Viszont egy reggel sem zökkenőmentes, semmi komoly csak az elindulás nehéz. Egy kis hiszti, ezt nem veszem fel, miért csak ennyi gabonapelyhet raktál, kék szívószálat kérek, most csak neked fogom a kezed stb.
Délután mire megyek érte, gond egy szál se.
Kérvényt kaptam tőle, hogy ha lehet, mikor jó idő van, délután később menjek érte, mert mennek le az udvarra, és ilyenkor együtt van az ovi apraja nagyja, szeret a középsős barátokkal játszani, hisz egy évet lehúzott velük is, mi tagadás szeret oviban lenni. :)
Csacsogó fecsegő, mindent kikotyog az óvónéniknek, így már azt is tudják, hogy tervben van a kistesó :)
Nem titok, de mégis........
Egyébként az itthon töltött idő (16:30-21:30) nagy része hisztivel telik, de betudom annak, hogy ez most egy korszak, és próbálom erősíteni a hajszálvékony idegszálaimat. Nem nagy sikerrel.
Órák hosszát játszunk délután, társas, UNO (ja mert persze a számokat már úgy ismeri mint a nagyok, a szabályokat is, csak épp betartani nem sokszor van kedve) apa ha hazaér, 17 után még bicózni is megyünk, és így is este semmi sem jó, lehet fáradt, de aludni sem alszik el fél 10-től hamarabb. Reggel viszont mint a kiskakas, kukorékol időben.
Az oviban napközben sokat alszik, bő 2 órát, elhiszem, hogy elég sőt sok is, és ezért nem álmos esténként, de fáradt, és ha fáradt, akkor reszkessünk, mert semmi sem jó.

Amúgy hihetetlenül okos, és kedves is tud lenni, ha akar, ezt hozzá kell tennem, mert ha nem akar, akkor kis undok béka, de így szeretjük, csak néha borul a bili.

Remélem a tavaszi szünetig, betegségmentes lesz az ovi, mert utána jön egy hosszú szünet, és mire ismét visszarázódna, kezdődik a nyári zárás, hossú és izgalmas tavasz/nyár elé nézünk :)

Farsang

Megvolt, elmúlt, szép volt, jó volt, de szerencsére vége. Mert az, hogy még az utolsó pillanatban is kitalál valamit, az egy kicsit idegesítő volt. De sikerült. Ápolónő volt, és kikérte magának, ha le doktornőzték, nem érti még a kettő közti különbséget :)
Ettek-ittak mulattak. Kedd este a legnagyobb problémája az volt, hogy vajon a Gyula, az Ő gyulája fog-e vele táncolni, és tetszeni fog-e a jelmeze...........
Hát meséljenek a képek: :) ♥

Bandázás :)

A szerelmetes Gyula ♥

és már gyógyít is..... :)

Barátok :)

Barátnők :)

Újpest Ifjúsági ház : Ovis torna

Tegnap végre ellátogattunk az ovis tornára, az újpesti Ifjúsági házba. A múltkori a betegségek miatt kimaradt, de most nem tántoríthatott el semmi. Oviból hazaérve, egy kis pihi, majd bepakoltuk a hátizsákot, váltó cipő, egy kis enni-inni való, és már indultunk is.
Fél 6-tól negyed 7-ig mókáztak a kicsik Cili nénivel, ami számomra kellemes meglepetés volt, hisz a Facebook-os kötős-horgolós csoportból már "ismertem" Cilit. Persze ez csak akkor esett le, hogy Ő tornáztatja a kicsiket, amikor megláttam.
Remekül telt a 45 perc mondókázva tornáztak, mese köré szőtt feladatok voltak, volt igazi dühöngős, sikítgatós rész is, édesek voltak a gyerkőcök.
Lula élvezte, és úgy jöttünk el, hogy jövő héten is mindenképp ott a helyünk. :)
Szerencsére ovis pajtások is voltak (Zita,Áron,Korina), így még önfeledtebb volt a móka. A kocsihoz érve nyugtázta, hogy megéhezett a mozgásba :) Mondtam már, hogy mióta szedi az immunerősítőt az étvágya remek?? Már csak ezért is megérte :)
A képek nem a legjobbak, telefonnal izgő mozgó gyereket fotózni képtelenség :)

Újratöltve

Ma ismét oviba ment a nagylány, két hét után. A második hét inkább már csak az "erősödésről" szólt, szerencsére egy hét alatt kimászott a betegségből.
Miről szólt a két hetünk. Betegségről, lázról, nyűgösségről, karanténról, hisztiről, sok "vitáról", mindezek mellett, sok-sok játékról, szeretetről és bújásról.
Nem tehetek róla, néha szakad a cérna, amikor már semmi sem jó, amikor már engem is un, amikor hiányoznak a barátai, amikor már minden társast végigjátszottunk legalább tízszer, amikor már ezermillió féle dolgot építettünk a legóból, amikor már végigjátszottunk 8 évnek megfelelő iskolai szerepet.
Ezek után következik be a hiszti, ami elég durva, és már nem elég ha "átnézek" rajta, nem elég ha kiabálok (tudom szaranya dolog) nem elég ha büntetek, csak sikít, csapkod, vergődik, költözik...........
Ja merthogy Ő világgá készült legalább kétszer a két hét alatt, a bejárai ajtóig jutott, majd nyugtázta, hideg van kint, inkább marad, menjünk mi. Vicces, cuki meg minden, de abban a szituban cseppet sem tudtam nevetni.
Amúgy meg imádjuk, mert olyan okos, és néha szófogadó is, meg bújós, és szeret is. Nincs is nagy gond, csak a bezártság egyikőnknek sem tett jót, mert alap esetben vittem volna ide-oda, de mivel karantén, és gyógyulni voltunk itthon, tényleg sehol sem voltunk, max. levegőzni sétálni egy kicsit.
És egy alapjáraton "tiszta anyja" természetű, pörgős, jövős-menős leányzónak, igazán nehéz ezt megérteni, mert csak addig pihent és ült meg a kis hátsóján, amikor épp lázas volt. Szóval nehéz volt.
Egyébként veszélyérzete tök nulla, esik kel, kék-zöld, a tojás-pörgős foteléből napi szinten kihuppan, mert ugye miért is ne, állva kell "eszeveszett" módjára pörögni. Majd szédülten mindennek nekiesni. De egyébként sima talajon képes a saját lábában elesni, mert olyan mint Bendegúz (Bakterház) sosem volt semmilyen fontos dolga, mégis mindig rohant.
Hát így állunk.
Újult erővel ovi van, farsangra készülés, bizakodás a betegségmentes hetekben-hónapokban. (túl sokat várok?)
Szerdán megnézzük a zenés gimnasztika órát, hátha tetszeni fog neki, és plusz, energiaemésztő programmal bővül a repertoár :)

Aktuális összefoglaló

Ott hagytam abba, hogy beteg. Nem volt vészes, hamar túlestünk rajta, viszont a vizeletében volt "valami" (vér+genny) . Szenvedtünk vele, mert be is volt gyulladva, naponta 2* mostuk-fertőtlenítővel :( Szerencsére rendbe jött. Én úgy gondolom az oviban szedett össze valamit, az egymás utáni vécézés, és van aki egyáltalán nem tiszta..... sajnos.
Volt ovis fotózás is, amiről nagyon várjuk a képeket, elméletileg szuperek lesznek, rettentő sokat "ül" rajta a fickó.....

Mi pedig úszunk az árral, a minden napokkal. Lassan kialakul a napirend, a dolgos napirend. Eddig nem kellett. Itthon voltam, vittem-hoztam Lulát az oviba. Nem siettem, volt idő beszélgetni az óvónénikkel, volt idő mindent szép lassan megnézni, megcsinálni reggel.
Nos ez lassan kettő hete megváltozott.
Reggel nem tudom vinni (tudnám, ha korábban vinnénk, de mivel apa meg tudja oldani, így nem keltjük korábban), csak kedden, mert akkor 9-10re megyek. Így a reggelek azok apásak, van is néha gubanc, hiszti és "eztmegotthonhagytuk" helyzetek. Szép lassan összeszoknak. :) Én minden este kipakolom a rucit Lulának, elkészítjük a játékot amit visz majd be, az esetleges befizetni valókat stb.

Hazahozni szerencsére tudom heti 3szor, ekkor ugyanis csak 4-ig vagyok (viszont itt már fél 8-tól ügyeletes vagyok) így ahogy kiesek a suliból, rohanok a villamoshoz, így is 20-25 perc mire odaérek és a csoportszoba előtt állok.
A másik kettő napon apa megy érte, 16:20 körül, elkészülnek és jönnek értem fél 5-re a sulihoz, mert bizony ha 8-ra megyek, akkor fél 5-ig bent kell lennem tanulószobán. :)

Laura élvezi, szeret tovább maradni, szeret ott játszani, kevesebben vannak már ebben az időben délután, több figyelem jut rájuk az óvónéniktől, ami neki lételeme. Még mindíg imádják, és Ő is imádja az óvónéniket, központban szeret lenni. Mindenkivel kijön, néha 1-1 vita van, de egyébként engedékeny és jószívű

Itthon elereszti magát, és néha kiakasztó, de mióta dolgozom ezt is jobban kezelem. Rájöttem nem is olyan rossz, csak eleven, izgő-mozgó. Vannak rossz gyerekek akikhez már tudom hasonlítani, és ő nem az.
Viszont így is, hogy tovább van ( háromnegyed 5 mire hazaérünk) még túlteng benne az energia. Így program kell. A gyerekeket hétfőn úszni viszem a suliból, nem messze van egy tanuszoda, rögtön meg is néztem, 4 éves kortól vállal kezdő gyerekeket Gabi. Így csütörtökönként 5-től úszni fogunk.
Aztán még lovagolni szeretném vinni, kéthetente hétvégén, igaz még csak szórakozás szinten, mert kicsike, de levegőn lesz, és kikapcsolódik.
Aztán ha lesz kedv (mind nála-mind nálam) az angolt is ki fogjuk próbálni különóra számban.
Tervek vannak, csak lenne idő, és energia.

A lakás "szalad", mosni mosok, vasalni már kevésbé, halomban áll a ruha, a porszívót még hírből sem láttam egy hete, elfáradok na, nehéz a visszaszokás.
Főzni 3 naponta ha van erő.
Viszont a jövő hét az enyém, ŐSZI szünet, 1 teljes hét, amin talán kipihenem magam, és feltöltődök, és végre mondhatom, hogy "beszoktam" újra a munkába.
Tudom elfogok fáradni, mert emberből vagyok, de ez a múlt hét............... :)

Szóval így vagyunk, élünk, rohannak a napok, jól vagyunk :)

(  ma mindketten (apa és én is) úgy ébredtünk, hogy álmodtunk valamit, amiről talán a tudatalattink üzen (ha van ilyen) amit Laura annyira szeretne, és amiről talán lassan meggyőzöm magam :)  )

neves sincs bejegyzés

Talán tényleg az lett volna a jó megoldás, ha törlöm a blogot. Nincs kedvem sem, sem időm, sem hangulatom írni.
Lenne mit dokumentálni.
4 éves elmúlt már, volt szülinap, buli-móka-kacagás-ajándékok. Itthon is-otthon is. Torta minden színben és ízben.

Van ovi, nem kis lelkesedéssel. Reggeli rutin, amit megszoktunk, de át kell alakítani. Betegségmentes másfél hónap, aminek a legjobban örülök. Pici orrfolyás és ennyi. Gyógyszer nélkül, homeopátiával. Jó idő amit imádunk. Hisztik amit annyira nem.


Munka nekem, ami a fellegekbe repít, igaz még igencsak kezdetleges papírügyintézős, munka mentes hét. Jövő hétfőtől élesben munkába menős, napirendátalakítós,remélem nem kapkodós reggelek jönnek.
Szerda este barátnőzős, zumbázós.
Néha kreatívkodós, horgolós. Gyorsan elillanó napok.

Ami Laurát illeti, igazi 4 éves.  Hisztis, okos, akaratos, bújós, néha nagyonkiakasztós. Szépen színez. Egyre többet szerepjátékozik. Szerelmes. Barátkozós.
Központi emberke, mese és laptopfüggő. Minden után érdeklődő. Közlekedési táblákban verhetetlen (talán nálam is jobban tudja, kérdezgeti, raktározza, meglepő)
Egyre többet verselő, éneklő. ANGOLUL tanuló és tudó nagylány.

Aki még csak kiscsoportos, és rettentő többlet energiával rendelkezik. Fele ennyi elég lenne nekem. :)
(egy hónap múlva talán ismét jelentkezem)

Azt hiszem írnom kellene...........

Mert ugye, most már nyugodt a légkör, csak ti olvastok. Szeretnék is annyi mindenről, de vagy ömlesztve fogok, vagy sehogy. Annyira nincs kedvem, hogy az már sok. Pedig szép az élet, csak meg kell látni a jó oldalát és a szépséget. Ami mostanság nem nagyon megy.
Hála Istennek Lulával, az ovival minden stimmel és smakkol . Okos, értelmes, szófogadó, kiskedvenc. . . és tényleg, nem csak mert az enyém :) Néha már kellemetlenül is érzem magam, hogy "Laucikának" hívják, és 10-20 perceket áradoznak minden délután.............
Mondjuk tesz is róla, ő az első aki pakol, aki nem beszél vissza, aki nem hisztizik ??? (ilyenkor megkérdem biztos Lauráról beszélünk) aki segít a dadusnéninek kivinni a poharakat, aki folyton az óvónők körül serte-pertél....... Kérdeztem, hogy ez vajon jó?? Hogy folyton felnőttes dolgokkal foglalkozik?? Folyton a felnőttek mellett van?? Óvónénik szerint, jó, ez is egy korszak.
Van legjobb barát, Lacika, imádják szeretik egymást, együtt esnek, együtt jönnek-mennek. Egymás mellett van az ágyuk. végre szeret menni, sírás és könnyek nélkül. Ma péntek lévén, odaértem háromra (majdnem nem is mentem, szörnyen beteg vagyok) erre őnagysága kéri, hogy hagy uzsonnázzon meg........így hiába értem oda időben, 40 percet kellett pletyiznem a dadusokkal (nem esett nehezünkre, szeretek oda járni na) :)
Egyre szebben színez, rajzol, anyum vett neki 3 ovis foglalkoztató füzete, egyszer elolvastuk a feladatokat, másnap-harmadnap az összeset megcsinálta :)
Érdekli is, énekel-mondókázik. Orsi sajnálja is, hogy az ismétlés, unalmas neki, ezért is adnak neki plusz feladatokat, hogy ne unjon rá a napra.
Szépen öltözik, vetkőzik, eszik. Még mindíg ő az első aki elalszik, és a majdnem utolsó aki felébred :) Imádjuk, imádják. :)

Én kicsit rosszul vagyok, mind lelkileg, mind testileg. Elkaptam valami nagyon kemény náthát. Ez lenne a legkevesebb. Sajnos az ovi nem vehet fel. Átképeznek nincs keret plusz emberre. Ígyis még engedtek el, ovodatitkárt, konyhást. Sajnálom, mert szerettem volna ott dolgozni, de bizakodok. Reménykedek, hogy a sok-sok beadott pályázat közül, az egyik az enyém lesz, az én munkám. Néha nagyon nehéz bizakodni, ilyenkor lecsúszok kicsit hangulatilag, és apával is ingerültebb vagyok, vitázunk mostanában elég sokat, de tudom ez mind én vagyok, ő türelmes, segít, én meg ingerült és elkeseredett.
Remélem jobb lesz és hamarosan kisüt a nap, mert fogynak a tartalék energiáim :(

Jövő héten 4 éves lesz Lula, készülünk ovis bulival, itthoni bulival, és otthoni bulival :) :) Még én sem tudom nyomon követni, de már várjuk, ajándék még képlékeny, mindent szeretne, és azt most azonnal. :) :)

Anyuméknak úgy néz ki lassan összejön amit szeretnének, felköltözni Pestre, nehéz menet, lassan fél éve tartó küzdelem, de úgy látszik lassan beérik, és akkor itt lesznek, lesz Lulának igazi itteni mamája és papája, akik szeretik, és akikkel jól érzi magát :) Másik "mama" téren a helyzet változatlan.............

Szóval ennyi, azt hiszem képekkel is jövök, és még ezzel azzal.....................
(szeretem hogy bezártam, és köszi hogy itt vagytok ♥) 

Bizonyítottak........

Első perctől sem kételkedtem, hogy jó helyre viszem majd Laurát amikor ovis lesz. Aztán az első év csupa pozitív élményekkel gazdagított minket. Most sem volt ez másként a második év kezdéssel. Igaz kissé új és friss még az élmény, de szokjuk mindannyian, és tetszik :)
Szóval az óvónénik, a dadusnéni és mind az összes dolgozók megállják a helyüket, és még mellé kedvesek is :)
Mindent pont úgy mérlegelnek ahogyan kell, és pont megfelelően járnak is el. Így történt ez tegnap is.......
Történt egy baleset Lulával és kis barátjával Lacikával. Az udvaron a műanyag kis hajóval (ami mászóka szerű), felborultak, egymásra estek, megütötték magukat, egymást. Sírtak, ordítottak, óvónénik megijedtek. Hamar megnyugodtak, nem szédültek, nem hánytak, komolyabb baj nem történt.
Lula a fejét, Lacus a fülét és hátát ütötte meg, azonnal szóltak, és azonnal karanténba helyezték a játékot. Sajnos nem volt rögzítve a földhöz, így borulhattak fel. Sűrű elnézések közepette fogadtak, mikor mentem a leányzóért.
Lula csak ennyit fűzött hozzá: "na anya biztos nagyon mérges lesz rátok, ha ezt megtudja" :) Hát mondanom sem kell, zabálták a fejét :) :D

A kis Mazsola...

Hétfőn megkezdtük a 2013-2014-es tanévet. Amolyan visszaszokós hét ez még, nincs minden óvónő, nincsenek sokan, összevont csoportok vannak, és persze az "új" óvodások beszoktatása is hétfőn kezdődött. A kis bölcsisek pár órára feljönnek az oviba, az otthonról érkező kicsik is bejönnek, és persze a lemaradó nagyobbak is átmennek a másik csoportba, szokják az új szobát, az új óvónéniket.
Hétfőn reggel már az új helyünkre pakoltunk, ugyanúgy a szívecske jel alá, csak épp a mazsola csoport öltözőjében. Viszont még Ica néni gondos kezeire hagytam Lulát, még a szokott csoportszobába, és így is volt egy kis pityergés. Napközben Orsi és Anita néni átmentek értük (4-en maradnak kiscsoportba vissza) és 2 órát együtt töltöttek.
Aztán ebéd ,alvás, játék............délután már vidáman mesélt, és ujjongott. :) Kedden már könnyebben ment, ekkor Orsi néni várta reggel, ölben puszik között hagytuk ott.
Ma pedig Anita néni fogadta lelkesen, mosolyogva. Ma már csak pici szájgörbülés volt. Holnap már élesben, a mazsola csoportban, az új társakkal, akik még "kicsik", kezdődik a nap.
Niki néni az "új" dadusnénink, egy tündér, nagyon szereti Lulát és ő is :) Ma puszival köszönt el, tegnap pedig lesifotót is kaptam :)
Úgymond könnyen, és vidáman indul az idei tanév, remélem így is marad, sőt, csak jobb lesz :)

Visszaszámlálás...........

Pontosan 3 hét múlva, végre ÓVODA!!!!!!!!!!!! 

Sosem gondoltam, hogy ennyire fogjuk számolni a napokat.

Nem csak én, mindketten......

(ma letelt a hivatalos 2 hetes karantén is, a műtét után, repül az idő, még mintha tegnap izgultam volna a műtét miatt)

Lezártuk

Fancsaliképű kis mucus ♥

Az első "tanévet" több mint egy hete lezártuk. Nem lett volna kötelező, hiszen még van így is 1 hónap az oviból, majd csak július végén zár be egy hónapra.
Nekünk muszáj volt, sajnos ismét jött egy elég heves, nagyon durva középfülgyulladás. Főorvosnővel konzultáció, műtét időpont megvan (júli. 22.)
Közösség a nyárra kizárva (ovi) nehogy elkapjon valami bacit, és akkor halasztani kelljen majd a műtéten. Így is giga nagy szerencsénk volt, előttünk mondták le az időpontot, így megkaphattuk mi, amúgy csak szeptemberre lett volna. A július elejét anesztesnél,vérvételen,belgyógyászaton,háziorvosnál fogjuk tölteni, majd augusztus elejéig lábadozunk.............. remélem hamar, és nyomtalanul, komplikáció nélkül túlleszünk rajta.

Így egy gyors berohanásazoviba az ott maradt cuccokért. Úgy készültünk, hogy lesz egy laza nyári egy hónapja, elszakadni Ica és Gitta nénitől, és hozzászokni Orsi és Anita nénihez. Ennek ellenére, egy gyors berohanós, összepakolós, mindenkit megölelős, elköszönős 5 perc lett belőle.
Augusztus végén, az új csoportszobában, az "új" óvónénikkel kezdünk. Még szerencse, hogy a jelünk megmaradt, és hogy mindenki ismer mindenkit, így újdonság nem sok lesz, inkább a szokások lesznek másak, ebben a csoportban. Fő a változatosság, nem félünk várjuk az újat.

A műtéttől jobban félek, nem is kicsit, de annak is rendben kell lenni. Anyum már ki is vett arra a hétre szabit, apa is itthon lesz. Tudom kis "semmiség", de annak aki egy szúnyogcsípésbe bele tud halni.................

Lábadozás után pedig, megyünk egy maratonit nyaralni, vagyis maratoni hosszút pihenünk (apa itthon lesz) és közben nyaralunk is. Több mint 14 napot. :) Aztán újult erővel kezdünk bele a "szorgalmi"  (szeptemberi) időszakba, ahol terveim/vágyaim szerint már én is dolgozó nő leszek.

Csak úgy

"Ha van még valami tiszta
Ezen az elveszett világon,
Azt máshol nem találom,
Csak a lányom szemében látom."

Ákos

(ma pityergett reggel az oviban, szívem szakadt meg érte, olyan volt ez , mint az első kis sírós reggelek, újdonság volt megint, és fájdalmas, de aztán visszatelefonáltam, szépen reggelizett-és játszott utána)

(ma szülői az "új" óvónénikkel, nem kellene menni, mert már tudjuk a "dörgést" de úgy érzem ott a helyem)

Címszavakban...............

az elmúlt 5 hetünk, ugyanis akkor született az utolsó bejegyzés.

• visszajött az immunvéreredmény, minden rendben
• sajnos 100%-ban az orrmandula a "bűnös" így az ovis "leállás" alatt megejtjük a kivételt
• ovis anyák napja/évzáró (megható,vicces,könnyes,mosolygós)
• mamás pihenős/túrázós hétvége
• hiszti
• "visszafelé" fejlődés (nem akar semmit sem úgy csinálni mint eddig)
• dackorszak a javából
• okos-versmondó
• visszabeszélő
• nagyon rutinos ovis, akit imádnak
• ovit váró, reggel már nem hisztiző
• lelkiekben felkészített az újbóli kiscsoportra
• letegeződés az "új" (de már jól ismert) óvónénikkel
• ovis fogászat, ahol nem tárogatott (visszarendelve, mert nem tudták megvizsgálni)
• óvónéniknek ajándék átadás, meghatódás, sírás rívás
• szerencsére nem betegeskedős
• viszont hamar elrohanós 5 hét áll mögöttünk

számomra:

• sikeres vizsgával
• megünneplésével
• önéletrajzok leadásával
• örömmel hallani, hogy engem választanak ped.asszisztensnek a Lula ovijában, ha megkapják a státuszt rá

Lulának pedig amit tartogat a jövő:

• jövő hét kedden egy szuper kirándulást (élete első kirándulását az ovival, közösséggel, busszal) a veresegyházi Maci parkba
• majd jövő héten pénteken légvár, ugrálóvár-gyereknap az oviban szintén
• majd egy nyári időszak, medencézéssel, sok-sok kerti kintléttel, persze mindez az oviban
• egy 5 hetes nyári zárás, mandulaműtéttel
• majd egy őszi újra kiscsoportkezdés

Tartalmas, nem unalmas napok jönnek. Nem ígérek semmit, talán annyit, 5 hét múlva újra itt, ugyanígy. :)

Volt nekünk egy nemzeti ünnepünk is

Egyéni sk. kokárdával vonult az oviba. Szépen kiöltözve. Hogy mit tud róla, azt nem tudom. De magyar, és ha még nem is érti, majd fogja. :)

Ovis termések

Ismét hoztam egy pár óvodai termést. Olyan ügyes, olyan kreatív és kitartó. Büszke vagyok rá.

Az elmúlt időszak

Annyira sok mindenről kellene, vagyis lenne miről írnom. Annyira imádnivaló és okos, és annyira elesett és törékeny amikor beteg.
Már lassan 2 hete húzódik ez a fránya betegség. Kezdődött az egész a múlt hét végén, amikor is mi apával wellneszezni voltunk. Pénteken elmentünk anyukáméktól, megígérte Lula hogy jól fog viselkedni. Olyan furcsa érzésem volt............olyan hiányérzet, olyan semmi sem jó. Szuper helyre mentünk, gyönyörű környékre. De mégsem volt ott velünk............!
Kora este még beszéltünk, semmi baja nem volt, vagyis ő nem mondta. Meg anyum sem. Reggel épp reggeliztünk amikor is csöng a telefonom. anyukám az. indulnak Lulával a kórházba, mert 40 fokos a láza és majd bele hal, annyira fáj a füle. Mint utólag kiderült már éjjel is mozgolódott miatta.
Nem hívott volna anyum, de kérdezte mi legyen ha fel akarják szúrni. Mondtam ne engedje. Ki is jelentkeztünk . Be a kocsiba 1.40 perc alatt otthon voltunk. Akkor értek ők is haza a kórházból. Kinyúlva, ordítva, lázasan vettem az ölembe, és zokogva vigasztaltam. Tudom, hogy nem tehetünk róla, hogy ez akkor is így lett volna, ha visszük magunkkal, de mégis olyan lelkiismeret furdalás fogott el, hogy alig bírtam megnyugodni.
Megígértük neki, és magunknak is, hogy csakis 3-an, innentől bárhová. A legközelebbi most márc. 15-18-ig ugyanott, csak hármasban.
A betegséggel azóta küzdünk, 10 napja antibiotikum, homeopátiás cuccok, de csak nem javul az a fránya fül. Hajnalba rátör és nagyon fájlalja, ilyenkor ébresztő, sót melegítünk és pakoljuk a fülére, míg nagynehezn visszaalszik.
Főorvosnő szerint orrmandula miatt, ha meggyógyul térjünk vissza a részletekre, és beszéljük meg a műtétet és egyeztessünk időpontot. Nagyon félek már előre, de ha ez segít és nem lesz több fülgyulladása, akkor rajta. Mert nem is aggasztana ennyire ez az egész, ha nem vennénk észre rajta, hogy ilyenkor süket, nem kicsit, nagyon. Többször visszakérdez, csak a hangos szavunkat hallja a tv-t nagyon hangosan nézi, sokszor mondja hogy pukkadozik a füle, és tényleg nem hall. a gyulladással ez is megszűnik, de sajnos maradandó is lehet. Ezért is sürgetjük az orrmandula kivételt.

Közben hiányzik neki az ovi, ez a második hete itthon, és még a hétfő tuti hogy nem mehet, mert akkor megyünk vissza  fül-orr-gégészetre.
Én élvezem, hogy itthon van, együtt vagyunk. Ő is, ideig óráig, általában kb. -ig minden szuper, aztán kezdődik, unatkozok, mit játszunk, ez sem jó, az sem jó. Hiányzik neki Anna meg Barbara a két kis barátnője. na meg Ica néni, és Tündi néni. Meg az ovis alvás, és az ovis fogmosás, meg az ovis cipő. Egyszóval minden, kérte hagy menjen holnap. Sajnálom nagyon, de most a lényeg, hogy meggyógyuljon. ♥

Háááát velünk mostanában ennyi történik, orvostól-orvosig járunk...............és várjuk a tavaszt, de nagyon.

Első farsang - az oviban

Február 5.-én volt az ovis farsang. Izgultunk mivel előtte betegeskedtünk, nem akartunk kimaradni a mókából. Szerencsére addigra mindenki rendbe jött, majdnem 100%-osra.
Sokat beszélgettünk, agyaltunk a "Mi legyek" kérdésen.
Első körben Hófehérke akart lenni, meg is vettük a csini jelmezt, olyan jól állt neki, kis hercegnős volt. Ez az ötlet, menten romba dőlt mikor is sógornőm meghozta neki a Peppa malacos jelmezt. Írtó cuki, és nagyon jól állt neki, én mégis jobban örültem volna neki, ha Hófehérke lesz.

Az utolsó percig győzködtem, de semmi sikerrel. Így a farsang reggelén, mindkét jelmezt elkészítettem (gondolván arra, hátha az oviban sok hercegnő lesz, és ő is az akar lenni). Bementünk és eldőlt a nagy kérdés, Peppa lesz punk-tum. :) Óvónénik ájuldoztak, milyen cuki, és el sem bírták képzelni, hogyan is lesz belőle malacka.
Átöltözött és rohant is befelé, boldogan. Sajnos nem maradhattunk, de Gitta néni megígérte hogy sok-sok fotót készít majd. A gyerekek pedig élménybeszámolnak majd.
Mikor mentem érte ismét a Peppás jelmezben ropta, épp nagy tánc és móka volt, kérte hagy maradjon még egy picit táncolni. :) Végigmesélte az utat, nagyon sok élménnyel gazdagodott. Másnap reggel meg is kaptuk a dvd-t a képekkel, :) Volt bohóc, süti, móka és kacagás. kreatív óvónénik, több nem is kell azt hiszem :)

Sokan láttátok már a képeket facebookon, az én kedvenceim ezek:

Hó, szánkó, ovi, mindennapok

Szégyeld magad!!!! Magamnak szól. Nem írni, mikor lenne miről. Egy ügyes ovisról. Egy hisztis kis makiról. Havazós napokról. Szánkózásról. Teperésről.

Egyszóval sok-sok mindenről.

Először is essen szó az oviról. Az új év, hála Istennek jól indul, “szépen” megyünk oviba, már 3. hete. Idézőjeles szépen, mert hiszivel ugyan, de betegség nélkül. Kisebb fajta takonykór, de ez még nem vészes. Rutinos ovis, aki már nem pityereg reggelente, akit nem zavart meg az új rendszer, hogy az összes kis ovis együtt, egy óvónénivel van reggel 9-ig, és csak utána foglalják el a saját helyüket. Aki inkább már kéri, hogy később menjek érte, mert szeretne uzsi után még játszani. Aki kéri üljek le az előtérben, mert még befejezné Ica nénivel az épp elkezdett hóember ragasztást. Aki terít, szalvétát hajtogat és folyton az óvónők körül serte-pertél. Aki okos, ügyes. Mondókázik-énekel. Aki rettentő hisztis ovi előtt és után is, viszont ott egy kisangyal.

Leesett a hó, és az ovi elől nem tudtunk elszakadni. Mert hatalmas park, rengeteg hóval. Igazi mókázásra való terület. Telefon apának, hozza a szánkót is ha jön, mi addig építettünk hóembert, hóangyalt is készítettünk. Mókáztunk. Aztán apával elkezdődött a szánkózás. Mire észbe kaptunk már sötétedett. Tegnap előtt is ugyan ez volt a felosztás, már teljesen sötét volt mire hazaértünk. Tegnap is folytattuk volna, de sajnos már csak latyak és sár lett a hó helyén. :() Lula kissé szomorú volt, de várjuk a hétvégén az újabb havazást.

Ó és még mennyi mindent tudnék írni, de néha nincs kedv, kifogy a szufla, egyszerűen nincs kedvem bekapcsolni a lapitopit. Esténként pedig mikor lenne idő, akkor inkább élvezem az összebújást. Hárman összekucorodva a nappaliban, tv-zünk, paplanalattvilágítunk a vitaminhozkapottkislámpával. Vagy épp csak fekszünk, és a jó a csend. Ilyenkor mikor délelőtt itthon vagyok egyedül, ide csapok-oda csapok, mosok főzök takarítok, és már mehetek is Lauráért. :)

Közben pályázatokat küldözgetek iskolákba-ovikba, első körben a gyakorlatom miatt. Aztán majd a munka miatt. Holnap megyek az egyik VII. kerületi suliba, találkozom az igazgatóval……………………

Hát így telnek a napjaink. Kicsit sem unalmasan. :)

View Full Album

Szerepjátszós

Színészi vénával van megáldva szupercsibe. Olyan szerepjátszós korszak ütötte fel a fejét nálunk, hogy csak ámulunk. Általában ovis témakör. És persze ki más, mint Ő az óvónő. Nem is akárki, személyesen Ica néni. Hol mi vagyunk a gyerekek apával, de van olyan is, hogy a pónik, vagy a Peppa malac család. Képzelet határtalan, viszont erős alapokon feksik a játék. Megvan mindennek a rendje és az ideje. Mint ahogy az oviban.
Az utolsó apró részletekig, mindenre odafigyel. Pl. reggel amikor beérnek a gyerekek (az-az mi) rögtön irányít is kezet mosni. Nem-nem, nem csak eljátsszuk, nyom a kezünkre szappant, megmossuk és megtöröljük. Aztán játszhatunk egy kicsit. Ha épp “összekapunk” apával egy játékon, akkor bizony, a bűnöst kiküldi a szobából a “gondolkodj el mit csináltál” szavak kíséretében.
Ebédelni is szoktunk ám, gyurma muffint. Majd hangos kiáltás “játékpakolás”, mint egy hajcsár áll mellettünk csípőre tett kézzel, amikor végeztünk akkor alvásidő jön. Elővesz egy mesekönyvet, és kitalál egy “jó vicces sztorit”. “Hol volt, nem is volt, volt egyzser egy zebra, aki beleharapott a legóba és kiesett a foga”. Kuncogás. Majd utasítás, hogy most aztán alvás. Ekkor leül az asztalkájához, és serényen írogat valamit, mint Ica néni sokott. Majd ébresztőt fúj, “irány a mosdó” utasítással.
Néha dőlünk a nevetéstől, néha csak amulunk, milyen aprólékosan megfigyel mindent, és milyen hitelesen át is adja. Nem bánjuk, hisz így legalább bepillanthatunk, a kis lelkébe. Mi is játszódik le benne, mikor ő ugyanezeket az “utasításokat” kapja.
A tanulságot levontuk, és azt állapítottuk meg, hogy igaz szabályok között élik a mindennapokat az oviban, de nagyon kedves, ésszerű keretek között. Ugyanis ő amikor óvónő, mindíg kedves, és nyugodt, sosem mérgelődik. Így gondoljuk Ica néni is ilyen lehet, hisz csak azt játssza el, amit lát, amit átél.