Mert ugye, most már nyugodt a légkör, csak ti olvastok. Szeretnék is annyi mindenről, de vagy ömlesztve fogok, vagy sehogy. Annyira nincs kedvem, hogy az már sok. Pedig szép az élet, csak meg kell látni a jó oldalát és a szépséget. Ami mostanság nem nagyon megy.
Hála Istennek Lulával, az ovival minden stimmel és smakkol . Okos, értelmes, szófogadó, kiskedvenc. . . és tényleg, nem csak mert az enyém :) Néha már kellemetlenül is érzem magam, hogy "Laucikának" hívják, és 10-20 perceket áradoznak minden délután.............
Mondjuk tesz is róla, ő az első aki pakol, aki nem beszél vissza, aki nem hisztizik ??? (ilyenkor megkérdem biztos Lauráról beszélünk) aki segít a dadusnéninek kivinni a poharakat, aki folyton az óvónők körül serte-pertél....... Kérdeztem, hogy ez vajon jó?? Hogy folyton felnőttes dolgokkal foglalkozik?? Folyton a felnőttek mellett van?? Óvónénik szerint, jó, ez is egy korszak.
Van legjobb barát, Lacika, imádják szeretik egymást, együtt esnek, együtt jönnek-mennek. Egymás mellett van az ágyuk. végre szeret menni, sírás és könnyek nélkül. Ma péntek lévén, odaértem háromra (majdnem nem is mentem, szörnyen beteg vagyok) erre őnagysága kéri, hogy hagy uzsonnázzon meg........így hiába értem oda időben, 40 percet kellett pletyiznem a dadusokkal (nem esett nehezünkre, szeretek oda járni na) :)
Egyre szebben színez, rajzol, anyum vett neki 3 ovis foglalkoztató füzete, egyszer elolvastuk a feladatokat, másnap-harmadnap az összeset megcsinálta :)
Érdekli is, énekel-mondókázik. Orsi sajnálja is, hogy az ismétlés, unalmas neki, ezért is adnak neki plusz feladatokat, hogy ne unjon rá a napra.
Szépen öltözik, vetkőzik, eszik. Még mindíg ő az első aki elalszik, és a majdnem utolsó aki felébred :) Imádjuk, imádják. :)
Én kicsit rosszul vagyok, mind lelkileg, mind testileg. Elkaptam valami nagyon kemény náthát. Ez lenne a legkevesebb. Sajnos az ovi nem vehet fel. Átképeznek nincs keret plusz emberre. Ígyis még engedtek el, ovodatitkárt, konyhást. Sajnálom, mert szerettem volna ott dolgozni, de bizakodok. Reménykedek, hogy a sok-sok beadott pályázat közül, az egyik az enyém lesz, az én munkám. Néha nagyon nehéz bizakodni, ilyenkor lecsúszok kicsit hangulatilag, és apával is ingerültebb vagyok, vitázunk mostanában elég sokat, de tudom ez mind én vagyok, ő türelmes, segít, én meg ingerült és elkeseredett.
Remélem jobb lesz és hamarosan kisüt a nap, mert fogynak a tartalék energiáim :(
Jövő héten 4 éves lesz Lula, készülünk ovis bulival, itthoni bulival, és otthoni bulival :) :) Még én sem tudom nyomon követni, de már várjuk, ajándék még képlékeny, mindent szeretne, és azt most azonnal. :) :)
Anyuméknak úgy néz ki lassan összejön amit szeretnének, felköltözni Pestre, nehéz menet, lassan fél éve tartó küzdelem, de úgy látszik lassan beérik, és akkor itt lesznek, lesz Lulának igazi itteni mamája és papája, akik szeretik, és akikkel jól érzi magát :) Másik "mama" téren a helyzet változatlan.............
Szóval ennyi, azt hiszem képekkel is jövök, és még ezzel azzal.....................
(szeretem hogy bezártam, és köszi hogy itt vagytok ♥)