Volt már egy előtte utána fotó róla, igaz akkor csak épp lakhatóvá tettük. Most eljött a teljes megújulás ideje, Áron kuckóval kiegészülve.

Büszke vagyok apára, és örök hála apukámnak ♥

Annyira jó, hogy ennyi ezermester van körülöttem, és semmiért nem kell fizetni külön :)

29. hét és végre UH

Szombaton betöltjük a 29. hetet, pénteken végre UH-ra megyünk, újra kukkolhatunk. Remélem még mindíg Áron és Nem kell a cuki pasis rucikat rózsaszínra cserélni.
Nem lenne világvége, de mégis, már beleéltem magam, hogy kisfiam van ♥

Mit ne mondjak vészesen közeleg az idő. Jövő szerdán megyek a dokimhoz. Aki adja a további utasításokat, és lassan azon kapom magam, hogy hetente CTG-n ülök :)

A hétvégén szétverjük végre a szobát és megújul, aztán jöhet a kiságy és az Áron sarok (igen,ebből nem engedek, nekem hallanom kell éjjelente ahogy szuszog, és látnom is, sosem tudnám külön szobába rakni)

Tegnap megvolt az utolsó előtti védőnő látogatásom (mondtam már, hogy repül az idő? már csak egyszer akar látni szülésig)
Hát éreztem, hogy kicsit elszaladt a paci, és vizesedik is a bokám, így az eddigi súlytartásom, 5kg-ot !!!!!! ugrott, igaz majdnem 8 hét (2hónap) alatt. Hüledeztem, hogy ez nagyon sok, de védőnő megnyugtatott, hogy az lett volna már gáz ha nem hízok, mert akkor valami gond van és akkor meg kell keresni a miértjét. Hát megmutattam, hogy megy ez nekem :D

De végre tudok enni, azért a majdnem 6 hónapig tartó koplalás nem volt kellemes. Próbálok figyelni arra mit és mikor eszem, de néha habos-nagyon cukros-mindennél édesebb süti kell, de azonnal, és olyankor azt meg is eszem. :)

Hát így állunk, lassan 30 fölött, lassan a véghajrában, élvezve a jó időt, végre HAPPY :)

Bőven 2 jegyű

A napjaink számai, már tényleg rohamosan csökkennek.
87 nap ♥ van hátra.
27 hét 4 nap pontosan ma ♥ a betöltött hetek száma.

+3kg hízás, ami több lesz, mert kb. 1 hete falok-zabálok, bármit-mindent. Húst-péksütit-édességet. Jaj de hiányzott már ez a majd' 6 hónapig tartó koplalás után.

Egyébként számokban nézve, ténylegesen, olyan 1,5 kg-t hízhattam, ha nevezehtjük annak. Mert nem érzem, csak a pocak nőtt, és talán kezd vizesedni a lábam.
Áron kb. 1 kg-t nyom ♥ + a járulékos dolgok :) 0,5kg-t, szóval na........ :)

"Jól" vagyunk, túl az összcsaládi náthán, torokfájáson lázon. Szerencsére mindenki lassan kilábal belőle. Tavaszi szünet van, a héten itthon boldogítjuk egymást Laurával ♥ :)

Hétfőtől beindul a mókuskerék, és azt hiszem, szülésig már meg sem áll.
Hétfőn védőnő (13) pénteken 29 hetes UH (17) szerdán dokim (22).
Közben szobánk-közlekedő szétverése....felújítása. Végre elkezdhetem majd, a pakolgatást, ruhák mosását, vasalását.

Nem vagyunk ám nagyon lemaradva, megvan a verda, a szerelem, amit már nagyon régen kinéztem magunknak ♥

Nem igérem mikor írok, talán Áron születéséig még egyszer :)

Lassan vághatom a centit

Ez a terv, amint 100 naphoz érünk, elkezdem vágni a centit, és egy üvegcsébe fogom gyűjteni a levágott darabkákat, talán így is gyorsabban repülnek majd a napok.

Megvolt a cukorterhelés, tökéletes lett, a vasam is a középmezőnyben van, tehát aggodalomra semmi ok. :) Egészségesek vagyunk :)

Voltunk 4D-s UH-on is, ami ismét egy boldogság volt, igaz szégyenlős volt öcsibogyó, de így is láttuk minden testrészét. még mindíg fiú ♥
Ami a legjobb hír, mindkét oldalon csökkent a vesetágulat. Már csak 1,4 mm. Ez nagyon megnyugtatott, remélem a 28 hetes UH-on már semmi sem lesz.
Olyan cukin pózolt, mint annó Laura. Már most olyan sziruposan, nyálasan, csöpögősen szerelmes vagyok belé is. Lulába is, aki annyi szeretetet ad, hogy az valami hihetetlen.

A napsütés engem feltölt, talán most érzem magam a legjobban, ki is használom, míg nem óriási a hasam, csavargok, vásárolok, barátnőzök......talán még egy hónapom van ilyen önfeledten, aztán (remélem nem jön be) de készülök a vizesedésre, lábdagadásra, vérnyomásra.....jó lenne megúszni.

Öcsitesó-23+2 (méretek szerint nagyobb, 23+5)-562gramm ♥

Egy kis összehasonlítás ♥

És mi 23 hetesen ♥

22+4

Csak gyorsan, hogy nyoma legyen.
Holnap sürgősségi cukorterhelés, mert keton (aceton) van a vizeletemben. Ma voltam dokinál, most nézte meg az előző vér+vizelet eredményemet, most derült ki.
Cukor nincs benne ez a furi, utánaolvasgatva, a sok hányás is okozhatja, meg hogy nem eszem elég szénhidrátot. Nem találgat, inkább előrébb hozta.

Másik doki "elfelejtett" rákszűrést csinálni, még az elején, újdoki majd hanyatt esett a hírtől, de muszály volt neki most megcsinálni. Igaz ilyenkor már elég veszélyes. Kicsi vérezgetés volt, de görcsök nem, így minden oké.

Ma vettem egy cukormérőt biztos ami tuti alapon. Eddig jó az érték (4,3 igaz nem sokat ettem ma sem), holnap reggel még lövök egyet reggel, hogy tudjam mennyi az annyi. Aztán hajnalban (nekem a 7 az hajnal) indulok a terhelésre. Sima-60-120perces lesz, jaj de lecsapolnak. Rettegek a cukros lötty-től. De csak kibírom.

Toxoplazma szűrést újra kell, mert nem voltam még fertőzve, viszont 3 hónapnál régebben átestem a CMV (cytomegalovírus-herpeszvírus) fertőzésen, így erre védett vagyok.
Kicsi gyulladás, kicsi fehérje a vizeletben. Vérnyomás még jó, sőt 110/70 remek. Védőnő szerint sem híztam, megdícsért, csak így tovább.
Jövő héten UH, ellenőriztetjük a veséket, remélem nincs nagyobb baj.

Térdem alakul, néha fáj, de lesz@rom.....

Ilyen a 22 pocak :)

Lulámról is jövök egy beszámolóval, igazi imádnivaló drágaság ♥

02.17.

Megint nem adhatom azt a címet, hogy bepótolós....:D Pedig az. 2 hónapja, hogy nem írtam.
Rohannak a hetek.

Sajnos a nagy időnket a betegeskedés töltötte ki. Nekem volt egy nyálmirigy gyulladásom, amire antibogyó is kellett sajnos, Laurának egy középfül, szintúgy gyógyszerrel.
2 hétig volt itthon, mire azt mondtam, hogy na meggyógyult, most 2 hét után újra takonykór, nekem is, neki is.
Nekem a térdem is szórakozik, izületi gyulladás folyadékkal. Mire a rosszullétek elmúltak, és végre élvezhetném a pocakosodást, jön ez, és 10 napra szigorúan ágyba kényszerít. gyógyszer nélkül kell felszivódni a folyadéknak, vagy a kontroll vizsgálaton, le kell csapolni. Mit ne mondjak, remek.

Közben túl vagyunk, genetikai UH-on, babamozin, idegeskedésen, orvos és kórházváltáson is.
Szerencsére minden rendben Kistesóval, nő szépen, ficereg, bukfencezik, bulizik, rúgja szét a ház oldalát. Sajnos mindkét veséjében találtak tágulatot, ami hála Istennek a normál tartományom belül van, teendő nincs, havonta ellenőriztetni kell. De amúgy sem kell ezen aggódni, mert kisfiúknál ez gyakori, és bizony tesóka tuti hogy KISFIÚ. Reméljük születésre eltűnik, ha nem, akkor legkésőbb 6 hónapos koráig kinövi. Reménykedünk :)
Neve nincs szegényemnek, vagyis van, legalább 5, de egyik sem az igazi. Lauránál tudtuk, hogy Ő Laura......csak nem orrol meg ránk ezért, hogy még nem nevén szólítjuk :)
Sokkal másabb ez a terhesség, most nincs a cukormáz, és rózsaszín köd, persze imádom már most Őt is, de nincs idő annyira émelygősen átélni, mint Laurával. Akkor csak Ő meg én voltunk, most van egy 6 éves, aki rettentő sok figyelmet és törődést igényel. Most vannak a betegségek. A bajok. Akkor is voltak persze, de akkor más volt. Most nincs csöpögés......csak este :) Mert persze van, de nem non-stop. Este, mikor már mindneki alszik, vagy csak épp a dumagép csendesedik el. Akkor odabent beindul az élet. :) És akkor van idő néhány percig könnybe lábadt szemmel érezni a mocorgását, simogatni, és álmodozni róla ♥ Csodaként élem meg őt is, csak pörgősebb csoda ként, túl a felén, lassan a szülés miatt fogok parázni. Laurával több idő volt, lassaban teltek a napok. De jó is ez így, második babát már rutinnal vár az ember, nem kell annyi idő :)

A nagytesó lelkes, imádnivaló pocakpuszilgató lett. Reggel oviba menet előtt, hazajön első dolga. És persze beszólogat, hogy már tényleg dinnye alakú a hasam. És nyugtázza, hogy minden rendben, fiú is, egészséges is, most már csak a nyarat kell várni. Persze a szerencse ismét neki kedvez, pont a kiírt dátumunk előtt zár az ovi 1 héttel, és egy hónapig nem is lesz nyitva. Nem így terveztem, reménykedtem, hogy nyár elején júniusban bezár, és mire szülni indulunk újra nyitva lesz. Így retteghetek majd attól, hogy mi van ha ketten vagyunk itthon, és beindul a buli, és apja a város másik végében, és mentőt kell hívnom és hova rakom Őt............. :D

Statisztikailag: ma vagyunk, 20+3 hetesek, én mérlegem szerint 0kg hízás, majd védőnő szerint hétfőn megtudom, kiírt dátum július 5-e.

Aztán lehet már csak szülés után jelentkezem, amennyire sűrűn írok :)

Bepótolós.......

Most aztán tényleg nem közhely, hogy rohan az idő. Azt sem tudom mivel kezdjem ezt a "bepótolós" bejegyzést.
Már a karácsonyon is túl vagyunk, volt mikulás, volt doki, Uh és miegymás.

Ami talán a legfontosabb, nem vagyunk betegek, békében, csodásan telt az ünnep. Csodálatos karácsonyi ajándékot kaptunk a jó Istentől, egy egészséges KISFIÚ tesót.
Vagyis úgy néz ki, hogy öcsike érkezik hozzánk. 23-án ugyanis megvolt a kombinált teszt, ahol ugye a Down és Edwards kórra szürnek. Vérvétel és nagy-genetikai UH.
Gumimaci bújkált, nem nagyon volt elemében, de így is sikerült lemérni, minden rendben vele, tarkóredő tökéletes és orrcsont is látszik. :)
Doktornéni szerint 80%, hogy kisfiú.... ♥ Meglepődtem, mert én szinte biztosra éreztem, hogy Emili zoé lakik a pocakban, és most olyan furi, de nincs fiú név, ami tetszene.
Át kell programozni az agyamat, hogy FIAM fog születni.
Persze a család többi tagja, biztos volt a tesó neme ügyében, így őket nem érte meglepetés. :)

Ugyan ezen a napon megvolt a 7 kémcsöves nagy vérvétel is, annak az eredménynek is a birtokában vagyok már. Januárban még egy gyors fogorvosi vizsgálat, aztán védőnő és doki.........

Ma már a 13. héten is túl vagyunk, és mondjátok nekem, hogy nem repül az idő. Pocak még nem kivehető, amúgy is volt egy "kis" pocakom, de szerencse a fogyásnak, nagyon jól érzem magam, a vérnyomásom, is tökéletes, gyógyszer nélkül. A hányás is megszűnt, néha egy-egy öklendezés émelygés még befut, de már túlélem.
Enni eszegetek, hús és kenyeret nem, egyáltalán. Egyszerűen nem tudom a számba venni, meg tudnék halni, már a gondolattól is. Minden mást igen, egyik nap jobban, másik nap kevésbé.
Szóval így a 13. héten  hízás 0 kg.

Aztán Lauráról is kellene írnom, de most ennek is örülök, hogy ennyi idevésődött. Talán legközelebb, az nem tudom mikor lesz :)

Kedvenc:

Végre.......

Hosszú hetek, hónapo állnak mögöttünk. Nem egy őszhajszál és sorolhatnám, de végre...............
Alakul.
Ilyen volt, ilyen lett fotók következnek :) (katt. a képre, úgy nagyobb)

Nincs megállás, még 2 szoba, a közlekedő és egy pár apróság felújításra vár.

Kezelhetetlen

Feladom................
Szaranyaság-Én 1-0

Nem tudom, mit és hol rontottunk ennyire el. De azt kell mondanom írnom, csődöt mondtunk. Hiszti hegyek, reggel, délután és este.
Csapkod, vergődik, visszabeszél, nem hall meg semmit...........és még tetőzi is a szájhuzogatással.
Ilyen gyerekkel én még nem találkoztam. De komolyan.
Az oviban áradoznak róla, okos, szófogadó, segítőkész, ügyes, rendben tartja a dolgait.
Itthon......cipő a nappali közepén, fürdés este másfél órás hiszti árán, fésülködés reggel szintén. Mindegyik nadrág, "csiki"-szúr-szorít és a legújabb - RÁZ. A legnagyobb gond itt az, hogy sírva, zokogva, ordítva (hisztizve, mert könny nincs persze).
Egy két reggelen még beleférne, de már 2 hete egyhuzamban, kiborító!!!!!!!!!!!!
Szép szó, semmit nem ér, fenyegetés, semmit nem ér, kiabálás, semmit nem ér...............ismét szépen, simogatva, cirógatva mégjobban csinálja.
Feladtam, ma reggel FELADTAM...................
Öltözz egyedül, szedd össze amit vinni szeretnél magaddal, fésülködj meg, vedd a mellényt, húzzad a cipőt, és menjél apával..................megcsinálta igaz sírással, hisztivel, csapkodással.
Ma reggel szaranya voltam, nem mentem, nem segítettem, de az én idegrendszerem is véges.......búcsúzóul hozzámvágta, hogy Ő mamáéknál költözik, én meg vissza, hogy akkor mire hazajön összepakolok neki.
Szaranya vagyok, tudom, de ma volt a cérna legutolsó kicsinyke kis szálacskája......................

Persze hív az apja, beértek az ovi ajtón, angyalmód ON, és gond egy szál se..........2 perc alatt EGYEDÜL átöltözött..........ÖSSZEHAJTOTTA EGYEDÜL a ruháit, mosdó, és már bent is volt a csoportszobában angyali vigyorral a képén.

Ott angyal, nem szól vissza, nem áll ki magáért, mindent 100%-ig úgy ahogy kell, itthon dühöng. Tudom-tudom valahol ki kell adnia magából, fene se bánná, ha ovi után lógna még a csilláron is vagy épp az összes játékja a nappali közepén lenne egy kupacban, és még tejszínhabot is nyomna rá. De ez a visszaduma, és te agy a hibás, miattad van, ne szólj hozzám, elköltözök téma nem buli.
Csak egyszer mennék be úgy az oviba hogy azzal fogadnak, hogy rá kellett szólni mert nem ült szépen, vagy beszélgetett evés közben, vagy nem pakolta el a játékait.
Talán megnyugtatna, hogy jól van na hát gyerek basszus, itthon is rossz, akaratos, hisztis, de az oviban sem angyal.
De nem, ott ő bizonyítani akar, nagyon nagy a megfelelési kényszer az óvónénik felé, pedig nem várják el, hogy kisangyal legyen. De mit szólna óvónéni ha Ő rossz lenne, vagy nem viselkdne jól...........
Hogy anya-apa mit szól az meg már kit érdekel, nekik ez a dolguk, elviselni..............

Szóval szaranyaság-én 1-0

Az első

........ovis hét is letelt.Büszke vagyok, nem kicsit. Igazi 5 éves nagylányként viselkedik. Reggelente nincs hiszti, nincs eztnemakarom-nemveszemfel-nemezkel szitu.
Ébredés, mosoly, gyors öltözködés, majd a reggeli gabonapehely (el nem múlhat reggel nélküle).
Cipőhúzás, indulás.
Éneklés az autóban.
Mikor megérkezünk verseny az udvaron át az ajtóig, majd a lépcsőn szépen lassan közlekedés, mert a szabály az szabály, a lépcsőn óvatosan közlekedünk.
Elolvassuk a napi menüt, majd kijelenti, hogy épp jó agy rossz-e a menüsor.
Gyors átöltözés, mosdó (addig van 5percem beszélgetni).
Majd gyors és egyáltalán nem könnyes búcsú, és már nem is látom, mert boldogsággal repül be a barátok közé. :)

A sok újdonság ezt váltja ki belőle. Büszke arra, hogy Ő már nem kiscsoportos. A csoportszobájuk be van galériázva, tavaly még nem mehettek fel, csak idén. Szabályok keretein belül, fent csak "olvasni" vagy beszélgetni lehet, ülve, kihajolni TILOS! :)
Aztán a torna óra, elsejétől járnak majd az ovi melletti Halassy Sportcsarnokba. Tornazsák és tornadressz.......alig várja hogy megvegyük.
Szintén elsejétől kezdődnek a napközbeni foglalkozások, környezetismeret, matek........izgalommal várja.

Végül a délutáni ovis programokból nem választottunk, és nem csak mi tettünk így, talán 1-2 gyerek iratkozoot be valamelyikre. Mindenki magának oldja meg.
Persze mi is. Hála apukámnak. Ő ugyanis a Fradi Népligeti sportcsarnokjában dolgozik, így oda fogjuk hordani Laurát szintén elsejétől, ritmikus gimnasztikára és úszásra, még az időpontok nincsenek meg, jövő héten megyünk majd tandíjat fizetni és órarendet is akkor kapunk.

Izgalmas ősz/tél lesz, ez nem vitás. Remélem betegségtől mentes, és vidám lesz. Mi azon leszünk, nagyon szeretnénk! :)

És ez lenne a mi szeretett ovink ♥

Ősz

Szakadó esőre ébredtünk......miért is nem lep meg. Komolyan kezdem azt hinni, hogy mi már soha-sehová nem jutunk el.
Végre zöld utat kaptunk, minden tekintetben, vérkép kontroll jó lett, még egy pici gyulladás mutatkozik, de doktornő szerint, ez már meg sem látszott volna, ha nem hétfőn, hanem szerdán vetetjük le a vért.
Így kiadta az egészséges igazolást hétfőre, végre megkezdjük a középső csoportot, persze 2 hét csúszással.
Hozzátette, lehet kirándulni, sétálgatni, csavarogni, ebben a szép őszi időben...........melyikben? Gumicsizmában és esőkabátban?
Így bent punnyadunk a lakásban, ezer féle legó város, ház és miegymás épül már, százszor végigjátszottuk a Madagaszkár 3-at az X-boxon.
Óriási lelkesedéssel várjuk a hétfőt...............higgyétek el, tényleg.
4 hónapja van itthon laura, ugye betegséggel zártuk az ovit, így 2 héttel hamarabb kezdődött a nyári szünet, majd jött a majd' 3 hónapos nyári szünet, és most még megtoldottuk 2 héttel.
Hát mit is mondjak, még jó hogy festve van a hajam, mert tuti lett néhány ősz hajszálam.

Mert amikor beteg, olyan bágyadt és elesett, ilyenkor a szívem szakad meg érte, de amikor már egy picit is jobban van, rossz, hisztis mint a kisördög, de tudom, hogy ez is azért van mert hiányzik neki a közösség.
Hát nálunk ez a nyár-őszelő így ment el.

És most teljesen más témába csapok, elkezdek egy furcsa játékot, remélem csatlakoztok, és sok-sok "meghalt" blogot fog feléleszteni. (a miénk is halállal küzd)
Szóval az lenne a játék lényege, hogy én megkérek 3 blogos barátot ismerőst, hogy legyen szíves írjon, egy gyors, összefoglaló, vagy épp aktuális posztot a blogjába. Akiket én megkértem Ők ugyanúgy megkérhetnek 3 blogos barátjukat, és így tovább.

Akikre én nagyon-nagyon kíváncsi lennék, hogy mi újság feléjük, a következőek:

Panna és Emma (Timi)
Tomika és Bogika (Ancsi)
Mártika és a pocaklakó (Rami)

Remélem nem veszitek rossz néven, és csatlakoztok, hozzám :)

Nyári élmények

Erről kellene írnom.
Mivel a betegségről szólt az eddigi nyarunk, így ez egy kicsit lehetetlen. Sehol sem voltunk, bent ültünk eddig a lakásban, és gyógyultunk. Lázat csillapítottunk, viszkető pöttyöket hűsítettünk.
Kimaradtunk az ovis nyári életből.

Ez mind hármónkat megviselt. Lulánál giga hisztik formájában jött elő, ami mostanság sem csillapodik, pedig már nincs láz, nincsenek viszkető pöttyök. Nekünk az a bizonyos cérna hajszálvékony lett, és nem tagadom, néha el is szakadt. Mindannyian fáradtak, kimerültek, ingerlékenyek vagyunk.

Nem fogom az egészet a betegségre, vannak sokkal nehezebb dolgok is most a házunk táján, de bízom benne, hogy mint eddig nagyon sok problémánk, ez is, egyik pillanatról a másikra fog megoldódni.

Egyébként pedig, hiszti ide oda, imádnivaló és okos. Már 6-7 ovitanodás füzetet megoldottunk, már a suliba készülős munkafüzetek vannak terítéken, és fecskefarok, meg hullámvonal és egyéb ilyen finomságok, bukkanak ki a kis ceruzájából.
Napi szinten iskolásat játszunk a táblája előtt. Legózunk, babázunk. Doktornősködik.

A minap, kétségbeesett fejjel rohant hozzám, hogy mi lesz, ha ő elfelejti a verseket-mondókákat mire oviba kell menni. Mert már most sem jut eszébe sok. Még jó, hogy év közben jegyzeteltem a tanultakat, és így minden nap 2-3 mondókát fel elevenítünk.

A mi házunk táján ennyi van.

Szerettem volna elkezdeni a "minden napban van valami jó, valami csoda" nevezetű blogos játékot (minden nap egy bejegyzés, az aznapi különlegességről, fotóval stb, de rájöttem, nem menne, na nem azért mert nincs csoda, azért mert nem lenne a blogba dokumentálva)

Tavasz,ünnep,vidék......

Itt a tavasz, elmúlt a húsvét. Most nem pörögnek annyira a napok. Lula mindenesetre élvezi a szünetet! Voltunk "otthon", nem sokat pihentünk :)
Írni nincs erőm többet, de képink vannak :)

Harmadik hete......

....jár Laura oviba. Nem mondom, hogy egy cseppet sem folyik az orra, mert akkor hazudnék, de jól van. És alapjaiban megnézve tavasszal az orrfolyás népbetegség :)
Viszont egy reggel sem zökkenőmentes, semmi komoly csak az elindulás nehéz. Egy kis hiszti, ezt nem veszem fel, miért csak ennyi gabonapelyhet raktál, kék szívószálat kérek, most csak neked fogom a kezed stb.
Délután mire megyek érte, gond egy szál se.
Kérvényt kaptam tőle, hogy ha lehet, mikor jó idő van, délután később menjek érte, mert mennek le az udvarra, és ilyenkor együtt van az ovi apraja nagyja, szeret a középsős barátokkal játszani, hisz egy évet lehúzott velük is, mi tagadás szeret oviban lenni. :)
Csacsogó fecsegő, mindent kikotyog az óvónéniknek, így már azt is tudják, hogy tervben van a kistesó :)
Nem titok, de mégis........
Egyébként az itthon töltött idő (16:30-21:30) nagy része hisztivel telik, de betudom annak, hogy ez most egy korszak, és próbálom erősíteni a hajszálvékony idegszálaimat. Nem nagy sikerrel.
Órák hosszát játszunk délután, társas, UNO (ja mert persze a számokat már úgy ismeri mint a nagyok, a szabályokat is, csak épp betartani nem sokszor van kedve) apa ha hazaér, 17 után még bicózni is megyünk, és így is este semmi sem jó, lehet fáradt, de aludni sem alszik el fél 10-től hamarabb. Reggel viszont mint a kiskakas, kukorékol időben.
Az oviban napközben sokat alszik, bő 2 órát, elhiszem, hogy elég sőt sok is, és ezért nem álmos esténként, de fáradt, és ha fáradt, akkor reszkessünk, mert semmi sem jó.

Amúgy hihetetlenül okos, és kedves is tud lenni, ha akar, ezt hozzá kell tennem, mert ha nem akar, akkor kis undok béka, de így szeretjük, csak néha borul a bili.

Remélem a tavaszi szünetig, betegségmentes lesz az ovi, mert utána jön egy hosszú szünet, és mire ismét visszarázódna, kezdődik a nyári zárás, hossú és izgalmas tavasz/nyár elé nézünk :)

Karcsúsító víz

....hát kíváncsi vagyok besegít-e a napi tornámhoz :)

"Egy kancsóba tölts két liter vizet, majd apríts bele egy körülbelül három centiméteres, friss, megpucolt gyömbérdarabot. Vágj leheletvékony szeletekre egy közepes méretű kígyóuborkát, és szeletelj fel vékonyan egy alaposan megmosott citromot is.
Add az egészet a vízhez, 12 darab friss mentalevéllel együtt, óvatosan keverd meg, majd tedd a kancsót a hűtőbe egy éjszakára, hogy a hatóanyagok kioldódjanak, és az aromák összeérjenek. Másnap reggel kezdheted is a méregtelenítő kúrát"

Közvéleményt kutatok :)

Ma betörtek a piros betűs ünnepek, így tudom minden rendben odabent :) Ez a hónap izgi lesz nem vitás. Tegnap este apával nekiültünk a neveknek (tudom-tudom ez már beteges, de jó előre gondolkodni)
Megszületett 5-5 név a fiú-lány táborba ami tetszik nekünk.

De a döntés nehéz, az biztos, hogy kettő neve lesz, mint Lulának. A vezetéknevünket tudjátok......... Kérlek titeket, szavazzatok arra amelyik nektek tetszik, és szerintetek illik az A....s vezetéknévhez. :)

(oldalsávban van)

Pusziiiiiiii ! ♥

Hogy ez mekkora ötlet........

Nemrég bukkantam rá erre az alkalmazásra.
A Play áruházban keresgéltem, így találtam rá egy Blogger nevű alkalmazásra. Szuper ötlet, így lustanyu akár a BKV-n ülve is gyorsan le tudja jegyezni amit amúgy nem tenne meg.  :)
Az sem mellékes, hogy a telefonnal készült fotókat nem kell a laptopra küldeni, így egy-egy fontos fotó vagy pillanat rögtön a blogra kerülhet.
Nekem való szerkentyű ez, nem vitás:)

Változások

Egy hete, hogy járunk oviba, igaz kicsit náthásan, de a majd 3 hét betegség után, ez már semmi. Így "lelkesen" ovizunk. Dackorszakolunk, ami nagyon kimerítő, és nagyon fárasztó és nagyon-nagyon-nagyon......na minden téren kiakasztó. Artikulálatlan ordítások, hisztik, csapkolódások......ami rettentő. Kezelhetetlen. Oviban még mindig kis angyal és szeretetgombóc, ahogy az óvónők hívják. Előkerült a "csúnya" beszéd, az ovi hozadéka, és a szájhúzgálás, ami eddig nem volt, olyan pofákat tud vágni, hogy a falra mászok.
Egyébként pedig imádnivaló, és okos, és tényleg imádjuk is, akkor is amikor nem.

Vegyes csélcsap bejegyzés lesz ez, de inkább ilyen mint semmilyen. A másik blogot töröltem, egy is elég, az is sok, így innentől ez átalakul, és mindenegyben blog lesz, ha lesz, ha lesz időm, kedvem, erőm stb.

Egyébként tervezünk. Jó sok tervünk van. A legfontosabb és legjobb és amit a legjobban szeretnénk a KIS TESÓ. Így hát tesó projekt ON módba kapcsolt, drukk és ránk gondolás kéretik, remélem ugyan olyan "ügyesek" leszünk mint Lulánál.
Apa suliba jár, munkavédelmi szakember lesz, dolgozik és tanul, vizsgázik és dolgozik és tanul, de lesz eredménye és értünk teszi...........mondtam már hogy imádom, még akkor is ha néha nem :) ♥

Hát így állunk mostanság mi :)

Elment

"Ne jöjj el sírva síromig, nem fekszem itt, nem alszom itt. Ezer fúvó szélben lakom, gyémánt vagyok fénylő havon. Érő kalászon nyári napfény, szelíd esőcske őszi estén. Síromnál sírva meg ne állj; nem vagyok ott, nincs is halál." - elaludt....örökre - sosem felejtlek el drága Nagyikám ♥♥♥♥

  Mindent írnék, de nem jönnek a szavak. Az emlékek bugyognak ki belőlem....amikor dagasztotta nekünk a kalácsnak a tésztát, amikor mesélte a régi sztorikat, százszor-ezerszer meghallgattunk egy-egy történetet. Amikor órák hosszán keresztül fésülgette a hajam, amikor próbált óvni mindentől, amikor nagyon sokat veszekedtünk, mert kamasz voltam és nem akartam hogy beleszóljon abba mit csinálok. Amikor ha nem találtam valamit nála épp mindíg volt, az ami kellett. Ahogy szerette a lányomat, ahogy szeretett engem, ahogy szerette Zolit. Ahogy tudott minket siratni, és imádkozni értünk ha betegek voltunk. Ahogy nem tudta megjegyezni Laura nevét, és Nórikát mondott neki folyamatosan................ Ahogyan nekem azt mondta "Anikám" úgy senki sem fogja soha.................

Rettentően fog hiányozni. De jó helyen van. Csendben elaludt, és vége lett a szenvedésnek. Mert ez az utolsó hónap már az volt...

Nyugodj Békében Drága nagyikám ♥

Lelkiekben-testiekben-mindenhogy

Készülünk. Voltunk tegnap aneszteziológián, ma ismét a F.O.G.-on a főorvosnőhöz, előtte háziorvosnál. Mostantól várunk, és burokban tartjuk hétfőig, nehogy elkapjon valamit. Beszélgetünk róla sokat, és izgulunk. Folyton erről beszél "ha már nem lesz mandulám" "mi lesz altatós szobában" "ki jön velem".........................
Nekem kellene most a legnyugodtabbnak lennem, és próbálni tartani magam, de a végkimerülés az nagyon közel van.
Mind idegileg, mind testileg-lelkileg. Néha csak azt érzem, bőgni kellene egy nagyot, de azt sem szabad akármikor..................

Szóval várunk türelmesen, kitartóan. Hétfőn pedig indul a mandula.................

Bohócfejű Lula ♥