Egy hete, hogy járunk oviba, igaz kicsit náthásan, de a majd 3 hét betegség után, ez már semmi. Így "lelkesen" ovizunk. Dackorszakolunk, ami nagyon kimerítő, és nagyon fárasztó és nagyon-nagyon-nagyon......na minden téren kiakasztó. Artikulálatlan ordítások, hisztik, csapkolódások......ami rettentő. Kezelhetetlen. Oviban még mindig kis angyal és szeretetgombóc, ahogy az óvónők hívják. Előkerült a "csúnya" beszéd, az ovi hozadéka, és a szájhúzgálás, ami eddig nem volt, olyan pofákat tud vágni, hogy a falra mászok.
Egyébként pedig imádnivaló, és okos, és tényleg imádjuk is, akkor is amikor nem.
Vegyes csélcsap bejegyzés lesz ez, de inkább ilyen mint semmilyen. A másik blogot töröltem, egy is elég, az is sok, így innentől ez átalakul, és mindenegyben blog lesz, ha lesz, ha lesz időm, kedvem, erőm stb.
Egyébként tervezünk. Jó sok tervünk van. A legfontosabb és legjobb és amit a legjobban szeretnénk a KIS TESÓ. Így hát tesó projekt ON módba kapcsolt, drukk és ránk gondolás kéretik, remélem ugyan olyan "ügyesek" leszünk mint Lulánál.
Apa suliba jár, munkavédelmi szakember lesz, dolgozik és tanul, vizsgázik és dolgozik és tanul, de lesz eredménye és értünk teszi...........mondtam már hogy imádom, még akkor is ha néha nem :) ♥
Hát így állunk mostanság mi :)