Csakazértis

2012. február 29., szerda

Minden téren. Ha valamit nem szabad, 'csakazértis' azt csinálja. Homlokegyenest az ellenkezőjét amit mondunk neki. Vissza beszél. Amit muszáj valahogy visszaszorítani, mert akármennyire is azt vártuk, hogy csacsogjon, ezt az egyet nem fogom engedni neki. Szépen lassan alakul a kis egyénisége, és nem szeretném, hogy egy kis viszadumálos, hisztigép legyen. Nem nagy dolgok még ezek, de már ez is a makrancosságát bizonyítják.
  • Laura gyere ide vedd be a vitamint. -ÓÓÓ anya egy perc! Nem, most gyere mert már itt van a kezemben! -Anyaaaaaaa, mondom egy perc!
  • Laura szedd össze a játékokat, mert már összeesek bennük. -Nem! laura szedd össze mert kidobálom az udvarra minden. -Anyaaaa, hát öööö apa szedi! Nem apa szedi, te szeded, mert te szórtad szanaszét. -Jóóóó dob ki! (inkább dobjam ki őket, csak ne kelljen összeszedni)
  • -Anya, Lula éhes! Jól van Laura, bekapcsolom a mosógépet és adok enni! (csak hogy tudja milyen mikor ő is hárít és semmit sem csinál meg azonnal.) -NEEEEEM!! Most! Látod milyen rossz érzés ha nem kapod meg rögtön amit szeretnél??? Te is így szoktál csinálni velem Laura! Most anya is így csinált veled! -ANYAAAAAA, te nem Lula vagy! (tessék, amit szabad Jupiternek..... :D )
......és még sorolhatnám a napi "vitáinkat" :) Néha már vörösödik a fejem a nevetéstől, de próbálom visszafogni magam, mert ha látja hogy jót nevetek rajta, akkor sosem fogja komolyan venni a dolgokat! Aztán elbújok a fürdőszobában és kikacagom magam!

Ügyes, okos nagylány egyébként. Teljesen szobatiszta, éjjel is. A kocsiban is. Hétvégén is mikor mentünk haza, szólt, megálltunk a benzinkúton, pisiltünk, lehalászott a polcról két újságot magának (Micimackó és Hercegnők), és indultunk tovább. Olyan nagylány már. Elmúlt a kis babás korszak. Furcsa ez na. Lassan két és feles. Hihetetlen. Ovis lesz. Készítem is magam rendesen, testileg-lelkileg. kit is fog jobban megviselni??? :)




Milyen jó is.............

2012. február 28., kedd

............... ha az ember lányának a családja 80%-a egészségügyben dolgozik! Kiemelten drága anyukámról van szó. Elrendezett nekem mindent. Már a gyógyszerem is úton van. Holnapra itt lesz! Az EKG-m jó lett, nem mutatott semmi vészes dolgot. A vérnyomásmérő viszont kimutatta, hogy a reggeli-esti szívritmus szabályozó gyógyszerem, sajnos nem elég. Volt 170/100 is a nyomásom. Így a kedves főorvos úr (tényleg kedves) még írt fel egyet. Ami már elég erős vérnyomáscsökkentő. Plusz a magas koleszterin szintemre is kaptam gyógyszert, így napi 4 szem bogyóm lesz. Lassan naplót kell vezetnem mikor mit kell bevennem. De így legalább sportolhatok, majd nyugodtan, mert terhelés esetén is hatásos.
Remélem így teljesen rendben lesz minden.Anyum lebeszélt egy április végi kontrollt is, így már arra is megvan az időpontom.
Nem tudom elégszer hangsúlyozni, milyen drága kincs az ilyen anya. Annyira-de annyira erőn felül is sokat megtesz értem/értünk.
Soha nem fogom tudni meghálálni neki ezeket, pedig minden nap ezen vagyok.

Beszámolok :)

2012. február 27., hétfő

Nagyon, de nagyon le vagyok maradva a blogolással. Igaz nagyon "sok" dolog nem történt velünk. Lau meggyógyult, ami a legfontosabb. Kristófoztunk. Én egy évvel öregebb :D :D :D lettem. Otthon voltunk a hétvégén. Csodás tortát kaptam anyukáméktól. Felszerelték rám a NASA összes kütyüjét ( a 24 órás vérnyomásmérő és EKG). Bencéztünk. Megnőtt nagyon a kis drága. Családoztunk.

Gondolkodó mesenéző.
Vitaminbomba! :)


HuncutRozi kidőlt!
Papa ölében!

Apától! ♥
Drágáinkkal! ♥

Mi! :) (NASA-s felszerelésben)
Lula-val! :) ♥



KisBencénkkel! ♥
Drága kincs.


Gondolkodó egy hónapos nagyfiú!
Majdnem 8 hónapos keresztfiam! ♥


Kinderszelet mamától! Isteni finom volt!

Beindult a gépezet

2012. február 23., csütörtök

Igazán csacsogóvá vált a kisasszony. Az hogy beteg, ebben nem akadályozza. Mindent leutánoz. És lassan kijelenthetem, hogy mondatokban beszél. van néhány számunkra vicces sztori. Amin potyogó könnyekkel túljutottunk. Persze a nevetéstől sírtunk.

  • Apa hazajött a munkából. Leültünk az asztalhoz vacsizni. Ilyenkor szoktuk megbeszélni a napi dolgokat. Apa a munkahelyi sztorikat ossza meg velem. Én pedig az egyéb lányos dolgainkat. Nagy nevetések közepette vacsizunk. Csak beszélünk, és beszélünk, Laura csendben falatozik. Egyszer csak szemöldökét felhúzva, mérgesen ránk rikkant: "Csitt legyen, Lula eszik" Csak pislogtunk mennyire "jólnevelt" a lányunk.
  • Kb. délelőtt 11 óra lehetett, mikor Lau jön hozzám, savanyú képpel, majd mondja is mi a problémája: "Pfffúúú Lula büdös, fürdik" ezzel a lendülettel elindult fürdeni. Ami meghiúsult, gonosz anya miatt!
  • Még a második felvonás betegség előtt építettek apával hóembert. Kimegyek hozzájuk az udvarra. Lau megszólal: "ANYAAAAAAAAAAA, Lula épít HÓ-EM-BERT, érted???? HÓ-EM-BERT." (Nagyon szőkének néz a lányom, hogy nem értem meg, mit is építettek, és még szótagolva akarja az eszembe vésni)
  • Tegnap történt a gégészeten, szépen megmutatta a fülét, orrát, torkát. Majd megkaptuk a további instrukciókat, és papírt. Erre Launak nem tetszett valami. Ráncolta a szemöldökét. majd megszólal: " Néni ragasztó hol???????????" Kitaláljátok mit hiányolt???? Hát a matricát. Nem volt kikészítve az asztalra, egy kis dobozba voltak belepakolva, és észrevette. Doktornő meg is jegyezte, hogy jó a szeme, és igaza van, ami jár az jár! :)

Kisboszim

2012. február 16., csütörtök

Mi már farsangozunk! Igaz itthon, és nem sk. cuccban! :) Majd jövőre már, mikor az oviban kell beöltözni, akkor kreatívkodom! Most ez apa szerzeménye. Nagyon passzol Lauhoz, mert néha ő is egy kis boszi! Most már olyan állapotban van, hogy a fotózást is tűrte. Így hát, csodás farsangozást mindenkinek!




Hogy feltőltődjek....

2012. február 13., hétfő

..............le kell írnom ezeket. Meg azért is, hogy nehogy azt gondoljátok egy depressziós csirke lettem.
Betegek vagyunk, ez tény és való. Nagyon szarul vagyunk ez is tény. Vannak viták ez is tudott.
DE, van nekem/nekünk egy okos nagylányunk, aki annyira beteg, hogy ki sem lát a takony mögül, mégis annyi törődést tud adni, annyira fogékony, annyira csordultig van szeretettel.
A hétvégén anyukámmal közösen ápoltuk. Borogattuk, gyógyszereztük, kenegettük, szívtuk az orrát. Annyira ki volt már repedezve a szája és az orra a láztól és a takonytól, hogy már vérzett, erre anyum hozott, egy kis körömvirág krémet, és bekente Launak az orrátszáját. Erre a kis drága megfogta mama kezét, és azt mondta neki. "Köszi mama, nem fáááj".
Vasárnap hajnalban én is takonykórra ébredtem, akkor még csak ennyi volt a problémám, 2 óra múlva már rázott a hideg, és magas lázam volt. Odajött Lau megfogta a homlokomat, és azt kérdezte. "Anya, fááááj?" Mondtam neki igen fáj, kiszaladt, kis idő múlva hozza be a kendőt, ami az ő fejecskéjén volt mikor lázas volt. Rámtette, megsimogatott, megpuszilt................és azt mondta " Anya csucsulj"

Mikor nap mint nap ennyi csoda történik az emberrel, és mikor látom, hogy nincs hiába az a sok szeretet amit adunk neki, mert minden mozdulatán visszatükröződik, akkor biztos vagyok abban, hogy bármi jöjjön, túltesszük magunkat rajta, mert van, aki ebben a gonosz világban is csordultig van szeretettel.
Akármennyire is nehéz, beteg gyerek mellett, betegen anyának, háziasszonynak, feleségnek maradni, meg kell próbálni, másért nem, de értük igen. Ők a családom, ők az életeim. Értük bármit, bárkivel szemben.

Már jobban is vagyok, hogy leírtam, mert lehet lázas vagyok, szédülök, fáj minden porcikám és egyedül vagyok, de a mai napi szeretet adagomat már megkaptam, és majdmeghalva a fájdalomtól is, de felállok, érte megteszem! ♥♥

Most az van......

2012. február 11., szombat

.....hogy, nagyon mérges, és felháborodott, és kicsit elkeseredett, megbántott vagyok. Erről többet nem írnék itt, majd a blogos csoportban panaszkodom.
Szerda este hazajöttünk, szerencsére minden rendben volt az úton.

Csütörtökön, én Bencéztem, azért csak én, mert Lau még apa nagyon benne vannak, ebben a betegségben, és nem akartam hogy a kicsike elkapja, vagy valami baja legyen. Olyan kis ügyes nagyfiú lett már. 3 hetes és a 100-110 ml-t megeszi, kis cicifüggő. Nekem még mindíg olyan picike, még most sincs olyan súlyban, mint amennyivel Lau született. Kis baba illatú csoda. Figyelget, nézelődik, eszik-alszik egész nap.
Imádom! ♥♥♥




Péntekre volt lebeszélve a belgyógyászatos főorvossal, hogy megyek hozzá, egy kivizsgálásra. Szerencsére a sógorom, a sürgősségin beteghordó, így mindenhol ismerik, így sehol sem kellett várnom, sőt .............. mindenhol kedvesek, rendesek odafigyelőek voltak. Ritka ez az egészségügyben.
Sajnos jó hír csak annyi van, hogy szervi baja a szívemnek nincs, viszont az EKG-m pocsék, a vérnyomásom borzasztó, a pulzusom katasztrófális. Elküldött mellkas röntgenre, hasi UH-ra, vérvételre, pajzsmirigyvizsgálatra. Ez mind 1 óra alatt megvolt, Pesten kb 3-4 hónap!!!!!!!!!!! lett volna.
Vérvétel szerint magas a koleszterin szintem, innentől koleszterin szegény diéta, és mozgás, de csak minimális keretek között, amit ajánlottak az a szobabicaj, jövő héten szerzünk is egyet, ez lesz a szülinapi ajándékom.
Fehérje a vizeletben, magas a vérben a fehérvérsejt szám, és a süllyedés is rossz, ez valami gyulladásra utal. Pajzsmirigyem túlműködik. Az egyik vesém nem a legjobb, de nem vészes, sok-sok folyadék megoldás rá. Annyiban maradtunk, hogy most napi 2-re emelte a gyógyszerem adagját, kedden anyum találkozik vele, és mikor minden eredményem a kezében van, akkor többet tud mondani. Jövő hétvégén ismét jönnünk kell haza, kapok egy 24 órás vérnyomásmérőt, és egy ugyanilyen EKG-t, egy napig lesz rajtam, ezzel megnézik mikor megy gyorsan a szívem, anap melyik szakában, és akkor úgy írnak fel még gyógyszert, és úgy állítják be.
A nap végére elfáradtunk.
Nem pihenhettünk sokat, mert Lau elkezdte a hányást még péntek este, amit még most sem akar abbahagyni, most már köhög és nagyon taknyos is, én naív még azt hittem, hogy mára jobban lesz és jöhet Bencéhez, na hát le kellett mondanunk, így ma már én sem mentem.
Apa is rettentő beteg, ki sem lát a takony mögül, viszont neki bacis fertőzése van, mert gusztustalan zöld minden nemű taknya.
Szóval én vagyok még talpon, a körülményekhez képest jól tartom magam, de már jöhetne a jóidő.
Ezek mellé még vannak egyéb "kedves" dolgok, amik lehet nem sokáig nyomják a lelkemet, mert már csak egy hajszál kell, hogy beolvassak egy -két embernek.
Talán jobb lesz??? Biztos vagyok benne!

Ui: De mivel én egy alapjában pozitív emberke vagyok, aki a legrosszabb dologban is keresi a jót (néha meg is találja), így 10 körömmel, ha kell hangosan, ha lehet szépen csendesen, de harcolni fogok, hogy a mi kis családunk semmilyen sérülést (lelki) ne éljen át. Miért nem lehet burokban, minden rossztól elszigetelve élni?????

Kisbetegem ♥♥♥

2012. február 7., kedd



Arcok

Múlt héten csütörtökön fotózkodtunk, kb. egy perc leforgása alatt, készültek a fotók. 
Változatos pofikák:






Lau ABC

2012. február 5., vasárnap

Alvás: Természetesen köztünk alszik, mint ahogy eddig is. Kicsi kora óta. Erről, csakis én paramami tehetek. Nyugodtabb voltam, ha köztünk van, és hallom minden levegő vételét. Ez azóta sem változott, csak kellemetlenebb lett, mivel a kisasszonynak, nagyon nagy még álmában is a mozgás igénye. Így vagy én, vagy apa alszik 10cm-es helyen. Egyébként elég jól alszik, egyszer ébred, de csak egy kis szomjoltásra, és már alszik is vissza. Este nem iszik sokat, így reggelig kibírja pisilés nélkül.
A délutáni alvások, már nem ilyen egyszerűek, hol volt hol nem volt, mint a mesében. Egyik nap akár 3 órát is durmol egyhuzamban, másik nap semmit.
Én még így is, jó alvónak mondom a Laurát.
Beszéd: Nem is tudom, mit írjak róla. Én megértem mit szeretne. A kívülállók néha csak pislognak. Lau és én tudjuk miről van szó. Nem halandzsázik, de a szavakat még nem ejti tisztán. Egy szavacskájához, több jelentés van, és ez attól függ mit jelent, hogy épp miről van szó. Pl. a "piiiié" az nála pillangó, párna de néha pénz is. Én értem mikor mit jelent, de aki egy beszélgetés közepébe csöppen az már nem. Vagy például a mondatok, még nem igazi mondatok, így az "Apa te ne gépi" az azt jelenti, apa te ne gépezzél (számítógép). Ma pl. azt mondta Máténak: "Má te ne tátá, Lula gyere" Máté te ne menj haza, maradj itt Laurával. Én így is büszke vagyok rá, mert ahogy beszél azt leírni nem lehet, egyáltalán nem adja vissza azt az élményt, amit mindketten átélünk, egy-egy beszélgetés alkalmával. Okos, mindent mond a könyveiből, olvas, számol. Amit mindet, csak mi közeli családtagok értünk, de szerintem egyik gyerek sem kezdett el, rögtön bővített mondatokkal beszélni. :)
Család: Mi vagyunk a legfontosabbak neki, és ő is nekünk. Annyira meglátszik, minden egyes mozdulatán, és megnyilvánulásán, hogy minden apró tulajdonságunkat magában hordozza. Teljesen úgy alszik, mint apa. Kitakarózva, mocorogva. Néha álmában dünnyögve. Humorban is. :D Olyan kis favicc mesélő lesz, már látom előre. Érzékeny mint én, a legkisebb fenyítésre is elszégyenli magát. Néha dacos, indulatos. Hisztis. Szeretettel teli, bújós, odaadó. Néha irigy, nem is kicsit,de elmagyarázzuk neki a dolgokat megérti.
Evés: Eszik is-nem is. Akár ennyit is írhatnék. Egyik nap reggeltől estig. Másik nap csak csipeget. Kedvencek a levesek. Tészták. A húst kisebb korában nagyon szerette, aztán jött egy korszak mikor egyenesen rosszul volt ha meg látta, most ismét húsevő lett. Inni általában vizet-teát iszik, néha egy kis szénsavas üdítőt, amiből a cola a kedvenc. Azokat eszi amiket én is szeretek/szerettem. Étvágyban teljesen Zoli. Nasizni ritkán szokott. Inkább zöldség (sárgarépa,paprika,paradicsom)-és gyümölcs párti (banán,alma,körte,narancs,kiwi újdonság az ananász). Kb. 12kg. Nem mértük már 5 hónapja,2 éves státuszon majdnem 11kg volt.
Fogak: Erről már regéltem egy párszor. Nem is írok többet, hosszabban róla. 19 foga van. Nem szereti mosni. Kezdenek romlani. Barna-sárga foltok jelentek meg rajtuk. Tudom, hogy apától örökölte, sajnos ilyen ez a genetika, neki rendesen mosva volt mindíg a foga, mégis hamar romlottak. Sajnos nálunk is rossz fogú a család, bármit tesznek ellene, akkor is. Szóval nem is idegesítem magam rajta. A napi két fogmosástól többet nem tudok tenni.
Gondolkodás: Nagyon befogadó kis agya van. Ismétlés után mindent megjegyez. A színeket felismeri, ha kérem bármelyiket ideadja. Számol-igaz kezdetlegesen, de tudja hogy mi is a lényege. Kirakózik, segítséggel kirakja a 25 db-os kirakót. A memóriakártyát nagyon szereti, és feltűnően hamar, megtalálja a párokat. A mesékhez kapcsolja a szereplőket, a kedvenc meséiből mindegyiket ismeri, legtöbbnek a nevét is tudja. Szeret elrejtőset játszani (én eldugok valamit a szobában, ő pedig felforgat mindent, míg meg nem találja).


folyt.köv.

Fogas

2012. február 3., péntek

Azt sem tudom, hol kezdjem. Már kb. 2 hete szenvedünk a fogmosással. Nagyon drasztikus módszerekkel, és könyörgéssel, néha fenyegetéssel engedi megmosni a fogát. Kötelezően muszáj, mert már vannak rajta barna foltok, sőt már lyukad is. Pedig az első foga mikor kijött már mostuk. Most viszont annyira ellenkezik, hogy képes az ujjamat is leharapni, vagy beleharapni a kézfejembe, olyan mintha disznóvágás lenne esténként nálunk, annyira visít ordít! Megnéztem, nem fájhat az ínnye, makk egészséges, a fogai még a jó kategóriába sorolhatóak. Az első metszőkön vannak kis sárgás foltok. Az alsó rágókon (kettőn) pedig egy-egy barna folt. Ami, elhalványodik ha megmossuk. Szóval még nem lyuk szerintem.
Nem tudom rávenni a csendes fogmosásra, könyörgök neki órákat, elmondom, ha nem mossa úgy jár mint anya, hogy hiányozni fog 3 foga, és műfoga lesz, meg stb. Nem hatja meg. Akkor ha nem mosod meg Laura megyünk a doktornénihez, és ő fogja megmosni. Nem érdekli.
Lehet , most hogy beteg vagyok, az is közrejátszott, de nem érdekelt, úgy voltam vele, míg ordít legalább beleférek a szájába, és meg tudom alaposan mosni.
Mindig ilyen hangos lesz a fogmosásunk??? Sajnálom mikor sír, de nem volt türelmem, az elmúlt 3 napban ahhoz, hogy rojtosra beszéljem a számat, és akkor is ordítás legyen a vége.
Nálatok, hogy van ez??? Mivel tudnám rávenni, hogy ez nem fáj??? Az együtt fogmosás sem tetszik neki. Lenyalja a fokrémet és kész! Viszont ez már az ö fogainak nem elég. Szeretném ilyen állapotban tartani őket! Mert neki fog rosszul esni, ha oviban majd fogatlan lesz, és csúfolni fogják. Együtt vesszük a fogkefét, ő választ fogkrémet is!
TANÁCSTALAN VAGYOK!

Új háttér

2012. február 2., csütörtök

Gyere tavasz, nagyon várunk már!



Napjaink

2012. február 1., szerda

A hétvégénk lassan, de biztosan eltelt! Voltunk játszóházban, csavarogtunk a KÖKI-ben, igazi anya lánya programként betértünk a Bijou Brigitte-be, ahol Lau igazi csajként kiválasztott néhány csajos darabot. A gyűrűimet már régóta szeretné megkaparintani, így kapott azt is. Nem lehet elég korán kezdeni.



Annyira örültem, mert a nyakláncok fa gyöngyökből vannak, a hajgumik, és a csatok pedig biztonságosak. nem esnek le a kis díszecskék egy használat után. Kezdjük megszokni a hajgumi használatot, és hajráfot is szívesen felveszi, mert a szemébe lóg a haja, és idegesíti. Levágni nem fogom, alig vártam hogy megnőjön. :)

Aztán amit a hétre terveztünk semmi sem jött össze, hétfőn már éreztem, hogy nincs rendben velem valami, iszonyatosan fájt a fejem. gyógyszerrel elmúlt.
Éjszaka kétszer hánytam. Azt hittem csak elrontottam a gyomrom.
Tegnap már nagyon gyenge voltam. ma már mégrosszabb.
Remélem csak valami kósza vírus, és nem kapják el itthon tőlem. Elég ha én ilyen ramatyul vagyok.

Lauval néha alig lehet bírni, a hisztit már csak büntivel tudom kezelni. Nem kell itt hatalmas nagy büntetésekre gondolni. 10 percig nem szállhat le az ágyról, vagy az amúgy is lekorlátozott mese is elmarad! Nem mondom, hogy haladunk valamit, de nem adom fel. Képes bárhol-bármikor lefeküdni a földre, és oltári ordításba kezdeni. Ok nélkül, csak mert épp a másik kezét fogtam meg, mint amelyiket ő nyújtotta. Remélem, ez csak egy korszak és hamar túl leszünk rajta, mert lassan elszakad a cérna.

Amúgy meg olyan kis okos, érzékeny, csordultig szeretettel. Ha anyukámmal beszélünk telefonon, első kérdése az hogy "Beni" (Bence)??
A kérdésre hogy hogyan fogja elaltatni, azt válaszolja: "Tenbaba-tentebaba" és közben ringatja a kezében a semmit.
Esténként alvás előtt, mikor már mindannyian elcsendesültünk, fekszik köztünk, és magában elmondja a kis esti mondókáját: "Anya szer, apa szer.............." Mindenkit felsorol, és hozzáteszi hogy szer-azaz szeret. Aztán elalszik, hogy a nyakamat öleli. Ennél csodásabb nap befejezést nem is tudok elképzelni, és akkor már el is felejtem a napi 100 rettentő hisztit!

Laut is megtalálta a takonykór, de szerencsére, már nyoma sincs, szerintem kicsit megfázott, de a vitaminok nem engedték, hogy nagyobb gond legyen belőle.

A hétvégétől kissé tartok, apáék Pécsett fognak dolgozni, pont most lesz a legnagyobb havazás. Hát remélem, ez is csak annyira jön be a nagy időjósoknak, mint általában minden. 
Szóval havazás, most maradj el kérlek. :)

Gyógyulásom után, sok-sok terv van, amit meg kell csinálnunk,véghez kell vinnünk. :)
 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS