A hétvégénk lassan, de biztosan eltelt! Voltunk játszóházban, csavarogtunk a KÖKI-ben, igazi anya lánya programként betértünk a Bijou Brigitte-be, ahol Lau igazi csajként kiválasztott néhány csajos darabot. A gyűrűimet már régóta szeretné megkaparintani, így kapott azt is. Nem lehet elég korán kezdeni.
Annyira örültem, mert a nyakláncok fa gyöngyökből vannak, a hajgumik, és a csatok pedig biztonságosak. nem esnek le a kis díszecskék egy használat után. Kezdjük megszokni a hajgumi használatot, és hajráfot is szívesen felveszi, mert a szemébe lóg a haja, és idegesíti. Levágni nem fogom, alig vártam hogy megnőjön. :)
Aztán amit a hétre terveztünk semmi sem jött össze, hétfőn már éreztem, hogy nincs rendben velem valami, iszonyatosan fájt a fejem. gyógyszerrel elmúlt.
Éjszaka kétszer hánytam. Azt hittem csak elrontottam a gyomrom.
Tegnap már nagyon gyenge voltam. ma már mégrosszabb.
Remélem csak valami kósza vírus, és nem kapják el itthon tőlem. Elég ha én ilyen ramatyul vagyok.
Lauval néha alig lehet bírni, a hisztit már csak büntivel tudom kezelni. Nem kell itt hatalmas nagy büntetésekre gondolni. 10 percig nem szállhat le az ágyról, vagy az amúgy is lekorlátozott mese is elmarad! Nem mondom, hogy haladunk valamit, de nem adom fel. Képes bárhol-bármikor lefeküdni a földre, és oltári ordításba kezdeni. Ok nélkül, csak mert épp a másik kezét fogtam meg, mint amelyiket ő nyújtotta. Remélem, ez csak egy korszak és hamar túl leszünk rajta, mert lassan elszakad a cérna.
Amúgy meg olyan kis okos, érzékeny, csordultig szeretettel. Ha anyukámmal beszélünk telefonon, első kérdése az hogy "Beni" (Bence)??
A kérdésre hogy hogyan fogja elaltatni, azt válaszolja: "Tenbaba-tentebaba" és közben ringatja a kezében a semmit.
Esténként alvás előtt, mikor már mindannyian elcsendesültünk, fekszik köztünk, és magában elmondja a kis esti mondókáját: "Anya szer, apa szer.............." Mindenkit felsorol, és hozzáteszi hogy szer-azaz szeret. Aztán elalszik, hogy a nyakamat öleli. Ennél csodásabb nap befejezést nem is tudok elképzelni, és akkor már el is felejtem a napi 100 rettentő hisztit!
Laut is megtalálta a takonykór, de szerencsére, már nyoma sincs, szerintem kicsit megfázott, de a vitaminok nem engedték, hogy nagyobb gond legyen belőle.
A hétvégétől kissé tartok, apáék Pécsett fognak dolgozni, pont most lesz a legnagyobb havazás. Hát remélem, ez is csak annyira jön be a nagy időjósoknak, mint általában minden.
Szóval havazás, most maradj el kérlek. :)
Gyógyulásom után, sok-sok terv van, amit meg kell csinálnunk,véghez kell vinnünk. :)
