Szégyellem magam. Lauról nem is esik mostanában szó. Pedig van miről írni. Önálló nagylány lett! Mindent egyedül szeretne csinálni, és csinál is persze. Öltözik-vetkőzik. Pakol, hajtogat. Mindenben segít, közben mondókázik énekel.
Rajzol, teljesen meghökkentő milyen ember alakokat alkot. És mindegyik felismerhető, apa pl. fekete hajjal szerepel minden rajzon. Papa pöttyös állal, ez jelzi a néha szúrós szakállát. Mama csakis hosszú hajjal, saját magát pedig mindig pöttyös szoknyába rajzolja.
Balerina lesz (szerinte). Nyaralás alatt, minden este volt a színpadon valami műsor, ami a legjobban nyomott hagyott benne, az a balett előadás volt, nem is akármilyen, igazi kicsikék balettoztak.
Nagyon tetszett neki, és mondja folyton, neki is kell "hüll" (tüll) szoknya. Így ha elkezdi az ovit, vinni fogom balettra. Már a sulit is kinéztem neki, jövő héten be is megyek. Ha tetszik majd neki, fogunk járni, ha nem, akkor majd találunk valami újabb elfoglaltságot.
Lassan kezdődik az ovi is, még nem vettünk semmit meg. Ráérünk alapon. Az ágyneműkről, nem is beszéltünk a szülőin, majd rákérdezek, ha megyünk az ebédet befizetni.
Ezek közben, a mindennapi szeretetmegnyilvánulásai, nap-mint nap levesznek a lábamról. Többször is elmondja naponta, mennyire szeret: "Anya, én nagyon heretlek téged" (a s,sz,z,zs-t még nem tudja mondani).
Kapunk minden nap valami apróságot tőle, vagy lefest egy kavicsot, vagy rajzol egy képet. Szeretettel hozza és adja át. Névnapomon ő volt az első, aki köszöntött. "Anya boldog névnapocskát! Hol a tortád????"
Majd elájultam, mivel ő kapott, így szerinte névnapra is mindenkinek jár, így felhívta apát, hogy hozzon nekem tortát. :)
Imádnivaló szeretetgombóc. ♥
Van ám nekünk gyerekünk is
A teljesség igénye nélkül...................
Árakba és ilyen részletekbe nem bonyolódnék. :) A lényeg: sikerült, és a miénk (lesz vagy 30 év múlva,addig a banké) :D :D
Most épült társasházban, az álom kerületem, álom utcájában. Pénteken túl estünk a konyhabútor megrendelésen. Kedden szerződés.
Majd ha kész a bútor, megkapjuk a kulcsokat. Aztán tervezés.....................festés, bútorbeépítés.
Hát ennyi majd jövök, képekkel, beszámolókkal! :)
Most épült társasházban, az álom kerületem, álom utcájában. Pénteken túl estünk a konyhabútor megrendelésen. Kedden szerződés.
Majd ha kész a bútor, megkapjuk a kulcsokat. Aztán tervezés.....................festés, bútorbeépítés.
Hát ennyi majd jövök, képekkel, beszámolókkal! :)
2012. július 27., péntek
Piros - falak
Kék - nyílászárók
Sárga - erkély
Barna - beltéri ajtók
Tökéletes!
Részletek később!
2012. július 18., szerda
Tegnap befejeződött a a tengerparti vakációnk. Nagyon jól éreztük magunkat, de hozzá kell tennem, mindenütt jó, de legjobb itthon.
11.-én indultunk a WizzAir repcsijével. Kis gyomorideggel keltem, mivel első repülőutam volt. Aztán annyira felpörögtek az események, hogy már azon vettem észre magam, hogy csatoljuk be az övet és szállunk fel. Nem volt vészes, kibírható..............viszont nem lesz a kedvenc közlekedési formám.
Megérkeztünk Várnába, majd taxit fogtunk, ami elvitt minket a szállodába. Várna, olyan Pest feelinggel rendelkezik, csak a lepukkantabb, "nyóckeres" formában. Így el is döntöttük, hogy nem sok látnivaló lévén, 3 gyerekkel nem tömeg közlekedünk majd vissza be a városba. Ahogy hagytuk elfelé a belvárost, egyre jobban tetszett a látvány, ahogy kiértünk a szélére, már látni lehetett a tenger kékségét.
Hátborzongatóan szép volt.
Várnától kb. 8km-re volt a szállodánk, a Sveti Konstantin nevű üdülő területen. Csodás, nyugodt, mégis nyüzsgő terület. 6 szállodával, rengeteg étteremmel, tengerparti kajázókkal. Sok.sok medencével, szuper csúszdákkal, programokkal, esti zenés -táncos műsorokkal. Unatkozni itt nem lehetett.
A szoba tágas, tiszta volt, és az erkélyről egyenesen a tenger látványa tárult elénk. Szuper volt esténként a hullámok hangjára elaludni és reggel arra kelni!
A 7 nap a mókáról és kacagásról szólt. A pihenésről. A nyugágyban való szundításról, Laura részéről, az önfeledt úszkálásról. A víz alá merülésről. A sétáról, a homokban való focizásról. Az esti homokvár építésről. A tengerben való mókáról, kagylógyűjtésről.............a hullámok elől menekülésről. A tengerparti bazár sor hosszas szemlélése, 2-3 órás séták. Fagyizás, palacsinta evés, főtt kukorica majszolás. Ugrálóvárazás. Koktélozás. Hajószemle. Sziklamászás. Móka-móka és kacagás. Na és persze hiszti, mert nem múlt el úgy nap, hogy ne lett volna legalább egy felvonás. Viszont ezt mindet betudtuk a fáradtságnak, így minden nap volt ebéd után délutáni szundítás (2-3 órákat aludt) aztán folytatódott a pancsolás, csúszdázás.
Kedves kis tárgyakat, hoztunk haza, amiről biztosan eszünkbe jutnak majd, ezek az önfeledt percek.
Egyszóval összefoglalva : SZUPER volt. Igaz nem vagyunk annyira kipihentek, de rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak, és a pihenést pedig bepótoljuk ma délutántól, hiszen megyünk haza mamázni.
Két kedvenc képem, ami biztos, hogy hatalmas méretben-és keretben fog hamarosan ékeskedni:
11.-én indultunk a WizzAir repcsijével. Kis gyomorideggel keltem, mivel első repülőutam volt. Aztán annyira felpörögtek az események, hogy már azon vettem észre magam, hogy csatoljuk be az övet és szállunk fel. Nem volt vészes, kibírható..............viszont nem lesz a kedvenc közlekedési formám.
Megérkeztünk Várnába, majd taxit fogtunk, ami elvitt minket a szállodába. Várna, olyan Pest feelinggel rendelkezik, csak a lepukkantabb, "nyóckeres" formában. Így el is döntöttük, hogy nem sok látnivaló lévén, 3 gyerekkel nem tömeg közlekedünk majd vissza be a városba. Ahogy hagytuk elfelé a belvárost, egyre jobban tetszett a látvány, ahogy kiértünk a szélére, már látni lehetett a tenger kékségét.
Hátborzongatóan szép volt.
Várnától kb. 8km-re volt a szállodánk, a Sveti Konstantin nevű üdülő területen. Csodás, nyugodt, mégis nyüzsgő terület. 6 szállodával, rengeteg étteremmel, tengerparti kajázókkal. Sok.sok medencével, szuper csúszdákkal, programokkal, esti zenés -táncos műsorokkal. Unatkozni itt nem lehetett.A szoba tágas, tiszta volt, és az erkélyről egyenesen a tenger látványa tárult elénk. Szuper volt esténként a hullámok hangjára elaludni és reggel arra kelni!
A 7 nap a mókáról és kacagásról szólt. A pihenésről. A nyugágyban való szundításról, Laura részéről, az önfeledt úszkálásról. A víz alá merülésről. A sétáról, a homokban való focizásról. Az esti homokvár építésről. A tengerben való mókáról, kagylógyűjtésről.............a hullámok elől menekülésről. A tengerparti bazár sor hosszas szemlélése, 2-3 órás séták. Fagyizás, palacsinta evés, főtt kukorica majszolás. Ugrálóvárazás. Koktélozás. Hajószemle. Sziklamászás. Móka-móka és kacagás. Na és persze hiszti, mert nem múlt el úgy nap, hogy ne lett volna legalább egy felvonás. Viszont ezt mindet betudtuk a fáradtságnak, így minden nap volt ebéd után délutáni szundítás (2-3 órákat aludt) aztán folytatódott a pancsolás, csúszdázás.
Kedves kis tárgyakat, hoztunk haza, amiről biztosan eszünkbe jutnak majd, ezek az önfeledt percek.
Egyszóval összefoglalva : SZUPER volt. Igaz nem vagyunk annyira kipihentek, de rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak, és a pihenést pedig bepótoljuk ma délutántól, hiszen megyünk haza mamázni.
Két kedvenc képem, ami biztos, hogy hatalmas méretben-és keretben fog hamarosan ékeskedni:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
