11.-én indultunk a WizzAir repcsijével. Kis gyomorideggel keltem, mivel első repülőutam volt. Aztán annyira felpörögtek az események, hogy már azon vettem észre magam, hogy csatoljuk be az övet és szállunk fel. Nem volt vészes, kibírható..............viszont nem lesz a kedvenc közlekedési formám.
Megérkeztünk Várnába, majd taxit fogtunk, ami elvitt minket a szállodába. Várna, olyan Pest feelinggel rendelkezik, csak a lepukkantabb, "nyóckeres" formában. Így el is döntöttük, hogy nem sok látnivaló lévén, 3 gyerekkel nem tömeg közlekedünk majd vissza be a városba. Ahogy hagytuk elfelé a belvárost, egyre jobban tetszett a látvány, ahogy kiértünk a szélére, már látni lehetett a tenger kékségét.
Hátborzongatóan szép volt.
Várnától kb. 8km-re volt a szállodánk, a Sveti Konstantin nevű üdülő területen. Csodás, nyugodt, mégis nyüzsgő terület. 6 szállodával, rengeteg étteremmel, tengerparti kajázókkal. Sok.sok medencével, szuper csúszdákkal, programokkal, esti zenés -táncos műsorokkal. Unatkozni itt nem lehetett.A szoba tágas, tiszta volt, és az erkélyről egyenesen a tenger látványa tárult elénk. Szuper volt esténként a hullámok hangjára elaludni és reggel arra kelni!
A 7 nap a mókáról és kacagásról szólt. A pihenésről. A nyugágyban való szundításról, Laura részéről, az önfeledt úszkálásról. A víz alá merülésről. A sétáról, a homokban való focizásról. Az esti homokvár építésről. A tengerben való mókáról, kagylógyűjtésről.............a hullámok elől menekülésről. A tengerparti bazár sor hosszas szemlélése, 2-3 órás séták. Fagyizás, palacsinta evés, főtt kukorica majszolás. Ugrálóvárazás. Koktélozás. Hajószemle. Sziklamászás. Móka-móka és kacagás. Na és persze hiszti, mert nem múlt el úgy nap, hogy ne lett volna legalább egy felvonás. Viszont ezt mindet betudtuk a fáradtságnak, így minden nap volt ebéd után délutáni szundítás (2-3 órákat aludt) aztán folytatódott a pancsolás, csúszdázás.
Kedves kis tárgyakat, hoztunk haza, amiről biztosan eszünkbe jutnak majd, ezek az önfeledt percek.
Egyszóval összefoglalva : SZUPER volt. Igaz nem vagyunk annyira kipihentek, de rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak, és a pihenést pedig bepótoljuk ma délutántól, hiszen megyünk haza mamázni.
Két kedvenc képem, ami biztos, hogy hatalmas méretben-és keretben fog hamarosan ékeskedni:
