Egy csodás nap története

2011. október 31., hétfő

Végre eljutottam én is, odáig, hogy megörökítsem a tali élményeit itt a blogunkban! Múlt hét szerdán voltunk Timiéknél, és töltöttünk el náluk egy csodás napot! Nagyon vártuk már a találkozót.
Féltem kicsit, hogy Laura majd sírva fog bújni a nyakamba, szokott ilyet produkálni, ha számára ismeretlen emberekkel találkozik.
Ennek ellenére, meglepetést okozott nekem, hisz nem sok idő kellett neki mig felszabadult, és játszott. Timiéknél igazi bababirodalom van. Itt csak jól tudják érezni magukat a gyerkőcök. Panna és Lili igazi gondoskodó nagylányok. Emmus egy édes kis mosolygombóc. KisNoel pedig a szerelmem lett, na és persze Laué. A két nagylány (Panna és Lili) nagyon jól megértették egymást, édesen megbeszélték a dolgokat! :) Megzabáltam őket! :) Lau inkább a "kicsik" felé húzott, Emmust dédelgette, KisNoelt puszilgatta, szeretgette. Zabálni való kis moszat volt.
Timi egy tündér, kedves, nagyon szimpatikus anyuka! :) Fincsi muffint sütött nekünk, amiből én édesszájú, fel is faltam rengeteget! :)
Eszti is kedves kis meglepivel készült, ő is muffint sütött, amire a gyerkőcök nevének a kezdőbetűjét rajzolta rá, azt hiszem cukormázzal. A nagy haza rohanásban ott hagytuk L betűset. Bocsi érte.
Egy szóval számomra egy csodás és felejthetetlen nap volt, de megismételhető, nagyon várjuk a következőt, hamarosan egyeztetünk az időpontról!:)

Néhány kedvenc képem:







Mi így szeretjük az őszt









Mindazokért.....................

2011. október 30., vasárnap

.....................kiket nem láttunk már régen!
Hiányzik. Mert anya vagyok, mert a testvérem volt. Mert egy drága kis csillag volt nekünk, még betegen is. Ő volt a legcsodásabb kis emberke nekünk. El tudom képzelni, milyen fájdalom lehetett akkor és most, anyukám szívében. Nincs velünk, eltelt megannyi év (6 év) , HIÁNYZIK, nem tudom ezeket jobban kifejezni. Csak egy üresség van, fájdalom, de tudom, hogy Laura azért jött, hogy enyhítse a fájdalmunkat, és segítsen az én drága anyukámnak is kilábalni a fájdalomból. Meggyógyulni sosem fog a seb a szívünkön, de talán szépen beforr a seb, majd idővel........................nem most............még hat év elteltével is vérzik. Hiányzik, fáj..........................!
Ez az idézet tükrözi legjobban,azt amit érzünk:

"A halál nem a legrosszabb. A legrosszabb a tartós szenvedés, a folytatódó iszonyat."


Szerintem mindannyiónk fejében megfordulna ez az idézet, ha 3 éven keresztül szenvedni látná a gyermekét. A kis teste feladta a harcot 2005. december 16.-án, azóta angyalkaként vigyáz ránk. Fentről figyel ránk. Ott már neki nem fáj semmi. Boldog. Nyugodt. Egészséges. Ennyi nyugtat csak.............................................


Életjel és miegymás

2011. október 25., kedd

Mentegetőzhetnék, de nem teszem. Szerencsére nem a gondok miatt nem jelentkezem. Hanem a sok-sok csodás, tartalmas nap, fog vissza attól hogy sok időt töltsek a gép előtt.
Fránya ősz, fránya hideg, köd eső és további ilyen gusztustalanság! Kissé lehangol minket, de Laura minden rossz kedvet elűz, napsugár mosolyával, rosszaságaival, szeretetével.
Olyan nagylány, hogy azt leírni nem lehet. Mostani kedvenc elfoglaltsága a segédkezés, a konyhában, a fürdőszobában, a kertben........bárhol. Minden kérést örömmel teljesít, és egy "na" szócskával nyugtázza ha elkészült vele. Mosogatógép bepakolásba szerintem verhetetlen, na és a mosógép kipakolásban is. Tudom-tudom, a gyerek dolgoztatást büntetik, de ő ezt örömmel, és nem mellesleg társadalmi munkában csinálja! :D :D :D
Rajzol, kreatívkodik (remélem jól írtam, ha nem bocsi) mostanság az ollóval vágást gyakoroljuk, és nagyon ügyes. Ragasztunk is, és festünk.
Timiéknél olvastam, a filctollról ami kimosható. Itt is köszi Timi az ötletet, egy csoda. Összefirkálja magát, a kezét, a ruháját...........és láss csodát víz, és lejön a kezéről, arcáról, a ruhából. Jó ez nem azt jelenti, hogy bárhová rajzolhat, így is szólok érte, hogy szépen, ide nem, csak a füzetbe stb. De nem kell olyan szigórúnak lenni , és ezért sokkal örömtelibb a művészet! :)
Volt egy eset, amikor is azt mondtam, bármennyire is drágább egy sima filctől, megéri, és most nyomdából is ilyet fogok neki venni.
Ült a gyermek a kanapén (vajszínű, műbőr) akarva akaratlanul, de sikerült, a fekete, és a bordó filccel összefirkálnia, nem is kicsit. Aztán látta, hogy mit csinált, próbálta letörölni a pulcsijával.
Odamentem egy nedves ruhával, lemostam simán. Nagy volt az öröm, nekem is és Laurának is. :) A rajzolás, festés egyébként egy nap sem marad ki , nagyon szereti csinálni, és nagyon ügyesen fogja a kis kezeivel a filcet, ceruzát. Ancsiéktól kaptunk többek között Lau szülinapjára egy nagyon édes, kis lakatos titkos naplót. Laura, mint aki érzi, hogy az egy titkos füzet, elbújva rajzol csak bele, a szobájában a sarokban a kis asztalánál. Úgyhogy nem is tudom megmutathatom -e a rajzokat!! :) Apával már azon is gondolkodtunk, hogy esetleg még az is lehet, hogy Tomikának ír bele szerelmes levelet! :) :)
Édes aranygombóc.
Tanulunk beszélni :) ugyebár írtam már, hogy vadidegenek beleütik az orrukat, a nevelésembe. Így elhatároztam, hogy napi 2 szót meg fogunk tanulni. Szerintetek sikerül???? Nem! Rájöttem, Laura tudna már akár folyamatosan is beszélni,de nem akar. Próbálom azokat a szavakat előre venni, amiket már magátil tud, de vagy csak az elejét, vagy csak a végét mondja. Pl. alma nála az így hangzik "ma". Mondom neki, mondjad szépen Laura: alma
Erre ő: NEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Elneveti a dolgot, és otthagy.
Mindent a nevén nevezünk, nincs gügyögés, a macska az macska nem cica, a tyúk az tyúk, nem pipi. De mégsem, most leálltam, majd magától rájön. Ha a szobatisztaság megy neki, ez sem lesz szerintem egy nagy dolog, csak most még nem érdekli.
Sok okos tanács jött, ne figyeljek rá, és akkor majd rákényszerül, hogy kimondja. Na neeeee, nekem ehhez nincs szívem, és szerintem, egy gyereket nem úgy kell nevelni, hogy nem figyelek rád, nem szólok hozzá. Hanem ha kell rojtosra beszélem a szám, míg van hangom "énekel" (vinnyogok) és mesélek neki. Minden Miért? Ez mi? kérdésére kimerítő választ adok. Szerintem ebből tanul, remélem hamarosan a rojtosra beszélt szám, meghozza az eredményét. :)

Holnap megyünk Timiéknél. Itt is nagyon szépen köszönjük a meghívást! Már nagyon várjuk, biztos vagyok benne, hogy jól ellesznek a csajok, és az egy szem Noel kispasink. Mi pedig jót fogunk pletyizni! :) Természetesen csőre töltve viszem a masinámat, és sok képet hozok majd!

Pár kép:

ŐK, nekem ♥♥♥♥

Édes drága napsugaram

Anya figyelj már :)

Dolgos gyermek, most épp kukázik! :)

A szabadság, ahol nincs tiltás! :)

Aranyat talált :)

Kreatív, így horgol Ő! :)

Legyél ápolatlan, leamortizált..................ha már anya vagy

2011. október 14., péntek

Megesett az eset. Tegnap elindultunk Lauval, imádott fővárosunkba, azon belül is az Örsre, egy kis plázázásra, no meg az IKEÁt sem hagyhattuk ki.
Felszálltunk a HÉV-re, valahol Kistarcsa magasságában, felszállt egy idősebb hölgyemény undokvénmajom aki hosszas nézelődés után leült velünk szembe.
Nem is értettem, miért pont oda, hisz háttal kellett ülnie a menetiránynak, és köztudott hogy ezek a hölgyek vénmajmok nem szeretnek háttal utazni, és még vagy ötszázezer hely volt.
Szóval letelepedett mellém. Nézett...................! Olyan zavarba ejtően. Laurával minden megállónál megvitattuk ki szállt fel, ki le, miért álltunk meg. Induljunk már. Ott a néni a kenyérrel a kezében.......stb.
A hölgyike vénmajom olyan képeket vágott, csak fintorgott. Alig vártam, hogy beszóljon valamit, mert annyira vagyok jól nevelt, hogy nem én fogok kezdeményezni, de ha beszól elküldöm a bús pi...ba!
Megérkezett, az első kérdés:

-Mennyi idős??
-Én??
-Nem a kislány.......
-2 éves....
-És még csak így tud beszélni???
-Miért nem tetszik valami a gyermekem beszéd stílusában???
-Hahahah (gúnyos kacaj)...........Stílusában??? Még beszélni sem tud................!
-(ekkor már emeltem a hangom) Lehet hogy az én gyerekem még nem tud tisztán beszélni, de azt már most tudja, hogy nem üti bele a nagy orrát mások dolgába, idegenként.
Vörösödő hölgyike vénmajom fej..........
- Lehet ha nem töltene annyit a tükör előtt, azzal hogy a haját igazgassa, meg fesse a szemét, meg öltözködjön, akkor több ideje maradna, a gyereket beszélni tanítani.
-(ekkor már nagyon bepöccentem) Lehet ha magácska pedig keresne magának egy fickót, akkor lenne kivel levezetni a feszültséget esténként, nem itt kötözködne. Így jó?? Amíg finom és nőies vagyok!! (felálltunk, és átültünk a kocsi végére)
A vénmajom még vergődött ott magának, de már szerencsére nem értettem.

Szóval, ha a gyereked 2 évesen még nem beszél folyékonyan, érthetően és tisztán, az azért van, mert naponta megfürdök, kiszedem a szemöldököm, használok szempillaspirált, nem kinyúlott melegítő naciban, és retkes sport cipőben lépek ki az utcára. Hanem normálisan felöltözve, talán mondhatni csinosan, és jó illattal megyek emberek közé.

Felidegesített. legszívesebben képen nyomtam volna egy méretes szívlapáttal. Mit meg nem engednek maguknak ezek a vénmajmok hölgyek.

Mert még mindíg imádom fotózni....................

2011. október 11., kedd



Eltűntnek nyilvánítva.........................

2011. október 10., hétfő

............lehetne ez is a blogunk címe! Se kedvem, se időm és hála Istennek alkalmam sincs! Rövidek a napok, egy két éves fecsegővel. Nem sokat unatkozunk! Nagyokat sétálunk a friss levegőn, ismerkedünk a lakópark, apraja-nagyjával! Kedvesek, közvetlenek az emberek! Laura élvezi a szabadságot, reggel ki megy az udvarra, és csak ebédhez meg alváshoz jön be, akkor is nagy harcok árán! :) Szépen alszik, napi 2-3 órát napközben, ez is az itt lakás jótékony hatása! Már kétszer voltunk HÉV-vel Pestre, az Örs-re. Élvezi Lau nagyon a tömegközlekedést. :) Ha nem utazunk akkor elsétálunk a HÉV megállóhoz, és várjuk hogy jöjjenek, nagyon tudunk ám örülni neki! :)



Egy nagyon kedves, és megható dolog történt velem. Unokanővérem megkért, hogy legyek Kristóf keresztanyukája! Örömmel, és büszkén igent mondtam. Olyan megtisztelő felkérés ez! Sokat töltünk együtt, Laura nagyon szereti a kis szépfiút, pláne már most, hisz 3,5 hónaposan, már gagyog, figyel, és jókat mosolyog rajta. :) Édesek ketten, a csütörtöki programunk is az, megyünk Kristófozni :) A hétvégét pedig ők töltik nálunk! Biztos csodásan, és tartalmasan fog telni! :)

ÉDESEK♥♥♥

Tömör gyönyör!

Laura magyaráz Kristóf mosolyog. Idilli kép! :)

Apa és Kristóf. Öröm volt rájuk nézni! :)

Gondoskodó aranyvirágszálam! :)

Súúúúgok neked valamit Laura! :)
Olyan hamar ideért, ez a fránya ősz! Már ki sem lehet lépni az ajtón, sapka és valami kabátka nélkül! Laura ezt nem nagyon tolerálja, kimegyünk és akár hol levetkőzik. Emiatt pici takonykór is meglátogatta. Semmi vészes, már túl is vagyunk rajta. Ráadom a meleg cuccokat, de nem szereti, mivel vehetném rá, hogy már jön a nagyon hideg, és fel kell rétegesen melegen öltözni!
Azon pillanatok egyike, amikor még rajta van a jó meleg sapi, és kabátka. Olyan mint egy kis rózsaszín medvebocs!




 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS