Hiányzik. Mert anya vagyok, mert a testvérem volt. Mert egy drága kis csillag volt nekünk, még betegen is. Ő volt a legcsodásabb kis emberke nekünk. El tudom képzelni, milyen fájdalom lehetett akkor és most, anyukám szívében. Nincs velünk, eltelt megannyi év (6 év) , HIÁNYZIK, nem tudom ezeket jobban kifejezni. Csak egy üresség van, fájdalom, de tudom, hogy Laura azért jött, hogy enyhítse a fájdalmunkat, és segítsen az én drága anyukámnak is kilábalni a fájdalomból. Meggyógyulni sosem fog a seb a szívünkön, de talán szépen beforr a seb, majd idővel........................nem most............még hat év elteltével is vérzik. Hiányzik, fáj..........................!
Ez az idézet tükrözi legjobban,azt amit érzünk:
"A halál nem a legrosszabb. A legrosszabb a tartós szenvedés, a folytatódó iszonyat."
Szerintem mindannyiónk fejében megfordulna ez az idézet, ha 3 éven keresztül szenvedni látná a gyermekét. A kis teste feladta a harcot 2005. december 16.-án, azóta angyalkaként vigyáz ránk. Fentről figyel ránk. Ott már neki nem fáj semmi. Boldog. Nyugodt. Egészséges. Ennyi nyugtat csak.............................................
