02.17.

Megint nem adhatom azt a címet, hogy bepótolós....:D Pedig az. 2 hónapja, hogy nem írtam.
Rohannak a hetek.

Sajnos a nagy időnket a betegeskedés töltötte ki. Nekem volt egy nyálmirigy gyulladásom, amire antibogyó is kellett sajnos, Laurának egy középfül, szintúgy gyógyszerrel.
2 hétig volt itthon, mire azt mondtam, hogy na meggyógyult, most 2 hét után újra takonykór, nekem is, neki is.
Nekem a térdem is szórakozik, izületi gyulladás folyadékkal. Mire a rosszullétek elmúltak, és végre élvezhetném a pocakosodást, jön ez, és 10 napra szigorúan ágyba kényszerít. gyógyszer nélkül kell felszivódni a folyadéknak, vagy a kontroll vizsgálaton, le kell csapolni. Mit ne mondjak, remek.

Közben túl vagyunk, genetikai UH-on, babamozin, idegeskedésen, orvos és kórházváltáson is.
Szerencsére minden rendben Kistesóval, nő szépen, ficereg, bukfencezik, bulizik, rúgja szét a ház oldalát. Sajnos mindkét veséjében találtak tágulatot, ami hála Istennek a normál tartományom belül van, teendő nincs, havonta ellenőriztetni kell. De amúgy sem kell ezen aggódni, mert kisfiúknál ez gyakori, és bizony tesóka tuti hogy KISFIÚ. Reméljük születésre eltűnik, ha nem, akkor legkésőbb 6 hónapos koráig kinövi. Reménykedünk :)
Neve nincs szegényemnek, vagyis van, legalább 5, de egyik sem az igazi. Lauránál tudtuk, hogy Ő Laura......csak nem orrol meg ránk ezért, hogy még nem nevén szólítjuk :)
Sokkal másabb ez a terhesség, most nincs a cukormáz, és rózsaszín köd, persze imádom már most Őt is, de nincs idő annyira émelygősen átélni, mint Laurával. Akkor csak Ő meg én voltunk, most van egy 6 éves, aki rettentő sok figyelmet és törődést igényel. Most vannak a betegségek. A bajok. Akkor is voltak persze, de akkor más volt. Most nincs csöpögés......csak este :) Mert persze van, de nem non-stop. Este, mikor már mindneki alszik, vagy csak épp a dumagép csendesedik el. Akkor odabent beindul az élet. :) És akkor van idő néhány percig könnybe lábadt szemmel érezni a mocorgását, simogatni, és álmodozni róla ♥ Csodaként élem meg őt is, csak pörgősebb csoda ként, túl a felén, lassan a szülés miatt fogok parázni. Laurával több idő volt, lassaban teltek a napok. De jó is ez így, második babát már rutinnal vár az ember, nem kell annyi idő :)

A nagytesó lelkes, imádnivaló pocakpuszilgató lett. Reggel oviba menet előtt, hazajön első dolga. És persze beszólogat, hogy már tényleg dinnye alakú a hasam. És nyugtázza, hogy minden rendben, fiú is, egészséges is, most már csak a nyarat kell várni. Persze a szerencse ismét neki kedvez, pont a kiírt dátumunk előtt zár az ovi 1 héttel, és egy hónapig nem is lesz nyitva. Nem így terveztem, reménykedtem, hogy nyár elején júniusban bezár, és mire szülni indulunk újra nyitva lesz. Így retteghetek majd attól, hogy mi van ha ketten vagyunk itthon, és beindul a buli, és apja a város másik végében, és mentőt kell hívnom és hova rakom Őt............. :D

Statisztikailag: ma vagyunk, 20+3 hetesek, én mérlegem szerint 0kg hízás, majd védőnő szerint hétfőn megtudom, kiírt dátum július 5-e.

Aztán lehet már csak szülés után jelentkezem, amennyire sűrűn írok :)