Most aztán tényleg nem közhely, hogy rohan az idő. Azt sem tudom mivel kezdjem ezt a "bepótolós" bejegyzést.
Már a karácsonyon is túl vagyunk, volt mikulás, volt doki, Uh és miegymás.
Ami talán a legfontosabb, nem vagyunk betegek, békében, csodásan telt az ünnep. Csodálatos karácsonyi ajándékot kaptunk a jó Istentől, egy egészséges KISFIÚ tesót.
Vagyis úgy néz ki, hogy öcsike érkezik hozzánk. 23-án ugyanis megvolt a kombinált teszt, ahol ugye a Down és Edwards kórra szürnek. Vérvétel és nagy-genetikai UH.
Gumimaci bújkált, nem nagyon volt elemében, de így is sikerült lemérni, minden rendben vele, tarkóredő tökéletes és orrcsont is látszik. :)
Doktornéni szerint 80%, hogy kisfiú.... ♥ Meglepődtem, mert én szinte biztosra éreztem, hogy Emili zoé lakik a pocakban, és most olyan furi, de nincs fiú név, ami tetszene.
Át kell programozni az agyamat, hogy FIAM fog születni.
Persze a család többi tagja, biztos volt a tesó neme ügyében, így őket nem érte meglepetés. :)
Ugyan ezen a napon megvolt a 7 kémcsöves nagy vérvétel is, annak az eredménynek is a birtokában vagyok már. Januárban még egy gyors fogorvosi vizsgálat, aztán védőnő és doki.........
Ma már a 13. héten is túl vagyunk, és mondjátok nekem, hogy nem repül az idő. Pocak még nem kivehető, amúgy is volt egy "kis" pocakom, de szerencse a fogyásnak, nagyon jól érzem magam, a vérnyomásom, is tökéletes, gyógyszer nélkül. A hányás is megszűnt, néha egy-egy öklendezés émelygés még befut, de már túlélem.
Enni eszegetek, hús és kenyeret nem, egyáltalán. Egyszerűen nem tudom a számba venni, meg tudnék halni, már a gondolattól is. Minden mást igen, egyik nap jobban, másik nap kevésbé.
Szóval így a 13. héten hízás 0 kg.
Aztán Lauráról is kellene írnom, de most ennek is örülök, hogy ennyi idevésődött. Talán legközelebb, az nem tudom mikor lesz :)
Kedvenc: