Annyira sok mindenről kellene, vagyis lenne miről írnom. Annyira imádnivaló és okos, és annyira elesett és törékeny amikor beteg.
Már lassan 2 hete húzódik ez a fránya betegség. Kezdődött az egész a múlt hét végén, amikor is mi apával wellneszezni voltunk. Pénteken elmentünk anyukáméktól, megígérte Lula hogy jól fog viselkedni. Olyan furcsa érzésem volt............olyan hiányérzet, olyan semmi sem jó. Szuper helyre mentünk, gyönyörű környékre. De mégsem volt ott velünk............!
Kora este még beszéltünk, semmi baja nem volt, vagyis ő nem mondta. Meg anyum sem. Reggel épp reggeliztünk amikor is csöng a telefonom. anyukám az. indulnak Lulával a kórházba, mert 40 fokos a láza és majd bele hal, annyira fáj a füle. Mint utólag kiderült már éjjel is mozgolódott miatta.
Nem hívott volna anyum, de kérdezte mi legyen ha fel akarják szúrni. Mondtam ne engedje. Ki is jelentkeztünk . Be a kocsiba 1.40 perc alatt otthon voltunk. Akkor értek ők is haza a kórházból. Kinyúlva, ordítva, lázasan vettem az ölembe, és zokogva vigasztaltam. Tudom, hogy nem tehetünk róla, hogy ez akkor is így lett volna, ha visszük magunkkal, de mégis olyan lelkiismeret furdalás fogott el, hogy alig bírtam megnyugodni.
Megígértük neki, és magunknak is, hogy csakis 3-an, innentől bárhová. A legközelebbi most márc. 15-18-ig ugyanott, csak hármasban.
A betegséggel azóta küzdünk, 10 napja antibiotikum, homeopátiás cuccok, de csak nem javul az a fránya fül. Hajnalba rátör és nagyon fájlalja, ilyenkor ébresztő, sót melegítünk és pakoljuk a fülére, míg nagynehezn visszaalszik.
Főorvosnő szerint orrmandula miatt, ha meggyógyul térjünk vissza a részletekre, és beszéljük meg a műtétet és egyeztessünk időpontot. Nagyon félek már előre, de ha ez segít és nem lesz több fülgyulladása, akkor rajta. Mert nem is aggasztana ennyire ez az egész, ha nem vennénk észre rajta, hogy ilyenkor süket, nem kicsit, nagyon. Többször visszakérdez, csak a hangos szavunkat hallja a tv-t nagyon hangosan nézi, sokszor mondja hogy pukkadozik a füle, és tényleg nem hall. a gyulladással ez is megszűnik, de sajnos maradandó is lehet. Ezért is sürgetjük az orrmandula kivételt.

Közben hiányzik neki az ovi, ez a második hete itthon, és még a hétfő tuti hogy nem mehet, mert akkor megyünk vissza  fül-orr-gégészetre.
Én élvezem, hogy itthon van, együtt vagyunk. Ő is, ideig óráig, általában kb. -ig minden szuper, aztán kezdődik, unatkozok, mit játszunk, ez sem jó, az sem jó. Hiányzik neki Anna meg Barbara a két kis barátnője. na meg Ica néni, és Tündi néni. Meg az ovis alvás, és az ovis fogmosás, meg az ovis cipő. Egyszóval minden, kérte hagy menjen holnap. Sajnálom nagyon, de most a lényeg, hogy meggyógyuljon. ♥

Háááát velünk mostanában ennyi történik, orvostól-orvosig járunk...............és várjuk a tavaszt, de nagyon.

Ismét havas napok

Szeretjük meg nem is. Lula jobban, mi kevésbé. Szeret szánkózni, hóban bukfencezni. Ma a városligeti nagy játszótéren voltunk a szakadó hóesésben. Szánkóztunk, csúszdáztunk. Mókáztunk. Kiélveztük a talán utolsó havat a télen. :)

Első farsang - az oviban

Február 5.-én volt az ovis farsang. Izgultunk mivel előtte betegeskedtünk, nem akartunk kimaradni a mókából. Szerencsére addigra mindenki rendbe jött, majdnem 100%-osra.
Sokat beszélgettünk, agyaltunk a "Mi legyek" kérdésen.
Első körben Hófehérke akart lenni, meg is vettük a csini jelmezt, olyan jól állt neki, kis hercegnős volt. Ez az ötlet, menten romba dőlt mikor is sógornőm meghozta neki a Peppa malacos jelmezt. Írtó cuki, és nagyon jól állt neki, én mégis jobban örültem volna neki, ha Hófehérke lesz.

Az utolsó percig győzködtem, de semmi sikerrel. Így a farsang reggelén, mindkét jelmezt elkészítettem (gondolván arra, hátha az oviban sok hercegnő lesz, és ő is az akar lenni). Bementünk és eldőlt a nagy kérdés, Peppa lesz punk-tum. :) Óvónénik ájuldoztak, milyen cuki, és el sem bírták képzelni, hogyan is lesz belőle malacka.
Átöltözött és rohant is befelé, boldogan. Sajnos nem maradhattunk, de Gitta néni megígérte hogy sok-sok fotót készít majd. A gyerekek pedig élménybeszámolnak majd.
Mikor mentem érte ismét a Peppás jelmezben ropta, épp nagy tánc és móka volt, kérte hagy maradjon még egy picit táncolni. :) Végigmesélte az utat, nagyon sok élménnyel gazdagodott. Másnap reggel meg is kaptuk a dvd-t a képekkel, :) Volt bohóc, süti, móka és kacagás. kreatív óvónénik, több nem is kell azt hiszem :)

Sokan láttátok már a képeket facebookon, az én kedvenceim ezek:

Hiánypótló- Hányós-hasmenős

Még a farsang előtt, elkaptunk egy drága kis vírust. Nem más volt, mint a hányós-hasmenős. Egy vasárnap este kezdődött, Laura hányt este, majd éjszaka. Azt hittük, csak gyomorrontás. reggel nem volt semmi baja, így elvittük oviba.
Negyed egykor csörgött a telefonom, az oviból volt Ica néni, hogy Lula összehányt mindent, és lázasnak is érzi. Rohantunk érte. Kis sápadt volt. Kis esetlen. Olyan beteg színe volt. Őt a legjobban az zavarta, hogy kellemetlenséget okozott az óvónéniknek, akik hiába vigasztalták, mondták neki, hogy a felnőttekkel is megesik, nagyon a szívére vette.
Persze csak este volt doki, így itthon diétáztattam miután haza értünk, a tea is kijött belőle, féltem a kórháztól és a kiszáradástól.
A rendelés idő elejére odaértünk, az elkülönítőbe mentünk, nehogy más is elkapja tőlünk. Dr. néni ahogy belenézett a torkába, mondta rögtön a diagnózist. Ez bizony a vírus. További diétát, és Dedalon kúpot írt fel, ha nagyon hányna. Megnyugtatott ez végigmegy majd a családon, a hasmenés 2 na után fog Lulánál jelentkezni, és 3 tünetmentes nap után mehet is oviba. Így kiadta az egészséges papírt is, és majd mi ráírtuk a dátumot.

Ahogy mondta úgy jött, mire Lulánál előjött a hasmenés, apa addigra hányt. Mire apa hasment, arra én kezdtem el hányni. Lula szerencsére hamar rendbe jött, az étvágya mostanában tért vissza. Az én gyomrom még most sem az igazi, nem ehetek azt amit szeretnék, mondjuk egészségesen sem, mert folyton piszkálódik a gyomrom.

Így hála istennek a farsangra már gyógyultan, és jó kedvvel mentünk