Mert ugye, most már nyugodt a légkör, csak ti olvastok. Szeretnék is annyi mindenről, de vagy ömlesztve fogok, vagy sehogy. Annyira nincs kedvem, hogy az már sok. Pedig szép az élet, csak meg kell látni a jó oldalát és a szépséget. Ami mostanság nem nagyon megy.
Hála Istennek Lulával, az ovival minden stimmel és smakkol . Okos, értelmes, szófogadó, kiskedvenc. . . és tényleg, nem csak mert az enyém :) Néha már kellemetlenül is érzem magam, hogy "Laucikának" hívják, és 10-20 perceket áradoznak minden délután.............
Mondjuk tesz is róla, ő az első aki pakol, aki nem beszél vissza, aki nem hisztizik ??? (ilyenkor megkérdem biztos Lauráról beszélünk) aki segít a dadusnéninek kivinni a poharakat, aki folyton az óvónők körül serte-pertél....... Kérdeztem, hogy ez vajon jó?? Hogy folyton felnőttes dolgokkal foglalkozik?? Folyton a felnőttek mellett van?? Óvónénik szerint, jó, ez is egy korszak.
Van legjobb barát, Lacika, imádják szeretik egymást, együtt esnek, együtt jönnek-mennek. Egymás mellett van az ágyuk. végre szeret menni, sírás és könnyek nélkül. Ma péntek lévén, odaértem háromra (majdnem nem is mentem, szörnyen beteg vagyok) erre őnagysága kéri, hogy hagy uzsonnázzon meg........így hiába értem oda időben, 40 percet kellett pletyiznem a dadusokkal (nem esett nehezünkre, szeretek oda járni na) :)
Egyre szebben színez, rajzol, anyum vett neki 3 ovis foglalkoztató füzete, egyszer elolvastuk a feladatokat, másnap-harmadnap az összeset megcsinálta :)
Érdekli is, énekel-mondókázik. Orsi sajnálja is, hogy az ismétlés, unalmas neki, ezért is adnak neki plusz feladatokat, hogy ne unjon rá a napra.
Szépen öltözik, vetkőzik, eszik. Még mindíg ő az első aki elalszik, és a majdnem utolsó aki felébred :) Imádjuk, imádják. :)

Én kicsit rosszul vagyok, mind lelkileg, mind testileg. Elkaptam valami nagyon kemény náthát. Ez lenne a legkevesebb. Sajnos az ovi nem vehet fel. Átképeznek nincs keret plusz emberre. Ígyis még engedtek el, ovodatitkárt, konyhást. Sajnálom, mert szerettem volna ott dolgozni, de bizakodok. Reménykedek, hogy a sok-sok beadott pályázat közül, az egyik az enyém lesz, az én munkám. Néha nagyon nehéz bizakodni, ilyenkor lecsúszok kicsit hangulatilag, és apával is ingerültebb vagyok, vitázunk mostanában elég sokat, de tudom ez mind én vagyok, ő türelmes, segít, én meg ingerült és elkeseredett.
Remélem jobb lesz és hamarosan kisüt a nap, mert fogynak a tartalék energiáim :(

Jövő héten 4 éves lesz Lula, készülünk ovis bulival, itthoni bulival, és otthoni bulival :) :) Még én sem tudom nyomon követni, de már várjuk, ajándék még képlékeny, mindent szeretne, és azt most azonnal. :) :)

Anyuméknak úgy néz ki lassan összejön amit szeretnének, felköltözni Pestre, nehéz menet, lassan fél éve tartó küzdelem, de úgy látszik lassan beérik, és akkor itt lesznek, lesz Lulának igazi itteni mamája és papája, akik szeretik, és akikkel jól érzi magát :) Másik "mama" téren a helyzet változatlan.............

Szóval ennyi, azt hiszem képekkel is jövök, és még ezzel azzal.....................
(szeretem hogy bezártam, és köszi hogy itt vagytok ♥) 

Bizonyítottak........

Első perctől sem kételkedtem, hogy jó helyre viszem majd Laurát amikor ovis lesz. Aztán az első év csupa pozitív élményekkel gazdagított minket. Most sem volt ez másként a második év kezdéssel. Igaz kissé új és friss még az élmény, de szokjuk mindannyian, és tetszik :)
Szóval az óvónénik, a dadusnéni és mind az összes dolgozók megállják a helyüket, és még mellé kedvesek is :)
Mindent pont úgy mérlegelnek ahogyan kell, és pont megfelelően járnak is el. Így történt ez tegnap is.......
Történt egy baleset Lulával és kis barátjával Lacikával. Az udvaron a műanyag kis hajóval (ami mászóka szerű), felborultak, egymásra estek, megütötték magukat, egymást. Sírtak, ordítottak, óvónénik megijedtek. Hamar megnyugodtak, nem szédültek, nem hánytak, komolyabb baj nem történt.
Lula a fejét, Lacus a fülét és hátát ütötte meg, azonnal szóltak, és azonnal karanténba helyezték a játékot. Sajnos nem volt rögzítve a földhöz, így borulhattak fel. Sűrű elnézések közepette fogadtak, mikor mentem a leányzóért.
Lula csak ennyit fűzött hozzá: "na anya biztos nagyon mérges lesz rátok, ha ezt megtudja" :) Hát mondanom sem kell, zabálták a fejét :) :D

Külvilágtól mentes, nyugodt felület????

Annyi helyen látom, hogy zárnak a blogok sorban. Gondolkodok, hogy vajon, tényleg ennyire el kell zárkóznunk??? ............és rá kell jönnöm, hogy igen.
Ha a gyerekünket(gyerekeinket) meg akarjuk óvni, akkor igen. Így szerintem mi is eltűnünk a nyilvánosság elől, s talán így több és tartalmasabb bejegyzés születik majd.
Mert nyilvánvaló, hogy azért a nyilvánosság visszatart, nem teljesen, de nagy részben igen. S talán így nem csak a cuki habos-babos részét tárja fel az ember az életének.

Így talán majd kimerem írni magamból a sok-sok nehézséget ami van, mert van az is, nem csak fenékig tejfel ez az élet.
S talán több képet is meg merek majd osztani itt. (a facebook is átrendezés alatt)

De ha te vagy olyan bátor, és kíváncsi vagy a hullámvölgyekre is, és olvasnál minket, akkor küldj e-mail címet (megjegyzésben, Chat box-ban, vagy e-mailben) 15.-én délután BEZÁR a bazár. ( van aki kérés nélkül is kap persze :) )
Szeretném, ha csak olyanok olvasnának, és látnák a fotóinkat, akik tényleg szeretnek minket. :)


Nyugodt blogfelületet mindenkinek :)

Persze a kreatív blogom nyitva marad, és innentől a kreatív, horgolós dolgok oda kerülnek, privát részek nélkül : http://www.kreativenem.blogspot.hu/