Nemrég bukkantam rá erre az alkalmazásra.
A Play áruházban keresgéltem, így találtam rá egy Blogger nevű alkalmazásra. Szuper ötlet, így lustanyu akár a BKV-n ülve is gyorsan le tudja jegyezni amit amúgy nem tenne meg.  :)
Az sem mellékes, hogy a telefonnal készült fotókat nem kell a laptopra küldeni, így egy-egy fontos fotó vagy pillanat rögtön a blogra kerülhet.
Nekem való szerkentyű ez, nem vitás:)

Energiabomba :)

Ovi után neki még túlteng az energiája, így amikor tehetjük, visszük a bicajt és teker mint a szélvész :) Egyre többször vesszük észre, hogy a pótkerék már alig éri a földet, így lassan annak is eljön az ideje, hogy anélkül gyakoroljuk.  Ügyeském!!!!

Változások

Egy hete, hogy járunk oviba, igaz kicsit náthásan, de a majd 3 hét betegség után, ez már semmi. Így "lelkesen" ovizunk. Dackorszakolunk, ami nagyon kimerítő, és nagyon fárasztó és nagyon-nagyon-nagyon......na minden téren kiakasztó. Artikulálatlan ordítások, hisztik, csapkolódások......ami rettentő. Kezelhetetlen. Oviban még mindig kis angyal és szeretetgombóc, ahogy az óvónők hívják. Előkerült a "csúnya" beszéd, az ovi hozadéka, és a szájhúzgálás, ami eddig nem volt, olyan pofákat tud vágni, hogy a falra mászok.
Egyébként pedig imádnivaló, és okos, és tényleg imádjuk is, akkor is amikor nem.

Vegyes csélcsap bejegyzés lesz ez, de inkább ilyen mint semmilyen. A másik blogot töröltem, egy is elég, az is sok, így innentől ez átalakul, és mindenegyben blog lesz, ha lesz, ha lesz időm, kedvem, erőm stb.

Egyébként tervezünk. Jó sok tervünk van. A legfontosabb és legjobb és amit a legjobban szeretnénk a KIS TESÓ. Így hát tesó projekt ON módba kapcsolt, drukk és ránk gondolás kéretik, remélem ugyan olyan "ügyesek" leszünk mint Lulánál.
Apa suliba jár, munkavédelmi szakember lesz, dolgozik és tanul, vizsgázik és dolgozik és tanul, de lesz eredménye és értünk teszi...........mondtam már hogy imádom, még akkor is ha néha nem :) ♥

Hát így állunk mostanság mi :)

Betegség

Azt hittem, hogy erről a közeljövőben nem fogok írni, de sajnos mégis. (két hete)Pénteken mentem Luláért ebéd után (mivel az egyik óvónéni beteg szegény már régóta, így kérik, hogy aki teheti, pénteken hozza el ebéd után a gyerkőcöt, mert összevont csoportok vannak) ahogy kilépett a csoportszobából, már láttam nincs rendben valami. Rögtön mondta is, rázza a hideg, de ekkor már kiment a láb alóla, és remegett, ahogy megfogtam a homlokát, tűz forró volt. Hívtam apát, hogy jöjjön, mert így nem tudom kivinni a levegőre, addig beöltözve a folyosón ülve vártunk rá. Az oviból egyből a dokihoz mentünk.

Megvizsgálta, vírus. Azt mondta ebből még bármi lehet, van terítéken minden, hányós-hasmenős, tüdőgyulladásos stb. Lázcsillapítás és meglátjuk. Péntektől gyógyszeren élt szegénykém, 2,5-3 óránként felszökött a láza, volt hogy 40 fok felé is. Olyan volt mint egy kis hulla, sápadt-karikás szemű. Semmit nem aludtunk, olyanok voltunk családilag mint a kivert kutya.
Cataflan-Panadol-Kúp-Nurofen ezeket váltogattuk, hűtőfürdő és vizesruhás borogatás.

Vasárnap reggelre tele lett a szája aftákkal, ordított, kegyetlenül fájt neki. Majd 1 óra múlva már a száján kívül is volt. Semmit nem tudtam belekönyörögni, se ennivalót, se innivalót. Féltem, hogy kiszárad. Mert még lázas is volt. Így délután kettőig vártam, de nem akart inni, így elmentünk az ügyeletre. A doktornő rögtön mondta ez herpeszvírus. Azt mondta teendő az ecsetelés, a szájfertőtlenítés. Ami egy rémálom volt naponta többször, nem kellemes valljuk be. Szép lassan helyrejött a szája, a hólyagok elkezdtek visszahúzódni, enni-inni is jobban tudott.

Szerda körül elkezdett folyni az orra, majd elkezdett szárazon köhögni, péntekre ismét belázasodott, így ismét megjelentünk a dokinál, ekkor már piros volt a torka, és mivel ünnep és hétvége jött, kaptunk antibiotikumot. Ettől már csodákat vártam, de sajnos vasárnap ismét lázas lett, így a héten még itthon vagyunk. A száraz köhögés átváltott hurutosra, szakad a cucc felfelé, ami hányáshoz vezet, második este már hogy ágyneműt húzok, és pizsamát cserélünk, mert a köhögéstől mindent összehány, csak este, csak egyszer, mikor már elaludt.

A csodaszép idő ellenére mi bent kuksolunk, és gyógyulunk. Remélem a héten összeszedjük magunkat, és Lulám is teljesen egészséges lesz, mert ez így nem jó, nagyon nem. magamról nem is írok, mert az is egy regény lenne, átestem az influenzán, ami megtámadta az izületeimet, ma már fel bírok kelni, és nem akarok meghalni sem a fájdalomtól.

Hát ennyi.....................