Erről kellene írnom.
Mivel a betegségről szólt az eddigi nyarunk, így ez egy kicsit lehetetlen. Sehol sem voltunk, bent ültünk eddig a lakásban, és gyógyultunk. Lázat csillapítottunk, viszkető pöttyöket hűsítettünk.
Kimaradtunk az ovis nyári életből.
Ez mind hármónkat megviselt. Lulánál giga hisztik formájában jött elő, ami mostanság sem csillapodik, pedig már nincs láz, nincsenek viszkető pöttyök. Nekünk az a bizonyos cérna hajszálvékony lett, és nem tagadom, néha el is szakadt. Mindannyian fáradtak, kimerültek, ingerlékenyek vagyunk.
Nem fogom az egészet a betegségre, vannak sokkal nehezebb dolgok is most a házunk táján, de bízom benne, hogy mint eddig nagyon sok problémánk, ez is, egyik pillanatról a másikra fog megoldódni.
Egyébként pedig, hiszti ide oda, imádnivaló és okos. Már 6-7 ovitanodás füzetet megoldottunk, már a suliba készülős munkafüzetek vannak terítéken, és fecskefarok, meg hullámvonal és egyéb ilyen finomságok, bukkanak ki a kis ceruzájából.
Napi szinten iskolásat játszunk a táblája előtt. Legózunk, babázunk. Doktornősködik.
A minap, kétségbeesett fejjel rohant hozzám, hogy mi lesz, ha ő elfelejti a verseket-mondókákat mire oviba kell menni. Mert már most sem jut eszébe sok. Még jó, hogy év közben jegyzeteltem a tanultakat, és így minden nap 2-3 mondókát fel elevenítünk.
A mi házunk táján ennyi van.
Szerettem volna elkezdeni a "minden napban van valami jó, valami csoda" nevezetű blogos játékot (minden nap egy bejegyzés, az aznapi különlegességről, fotóval stb, de rájöttem, nem menne, na nem azért mert nincs csoda, azért mert nem lenne a blogba dokumentálva)