Pénteken kezdődött..........
Este nyakig betakarózva, csendben mesét nézni a mi lányunk nem szokott. Furcsa volt nagyon. Bágyadt volt, és fázott, Ő aki télen sem takarózik be.
Megmértem a lázát, 38,5.......
Gondoltam remek, de hátha csak elfáradt, kimerült mert aznap sokat csavarogtunk. Adtam neki Nurofent, megvacsizott, és elaludt.
Hajnal kettőkor, mint akit ébresztenek, kipattant a szemem, megfogom a homlokát, tűz forró. Lázmérés, pár másodpercen belül 40-et mutatott a hőmérő. Gyorsan elkészítettem a hűtőfürdőt, megkapta a gyógyszert, volt hajnali buli, sikítás, sírás.........anya megfagyok, anya én ebbe belehalok, szívem szakadt meg érte.
Szép lassan lement a láza, elaludt.
Reggel öklendezve ébredt, de nem hányt, viszont ismét 40 fokos volt a láza. Kapott cataflan cseppet, attól szépen lement neki, gondoltam adok neki egy kis c-vitamint is cseppekben, ártani nem árt, ahogy kortyolt egyet belőle, elkezdett hányni, sugárban, orrán-száján.
Itt már gondoltam, hogy valami nem stimmel.
Aztán egy óra múlva, szólt, hogy éhes, kapott is virslit, megette, jó kedvű lett.
Azt hittem, hogy valamivel elrontotta a gyomrát, kihányta magát és innentől minden szuper lesz. Szépen játszott, de negyed 5 -kor megint elindult a láza felfelé, még 38,5-nél elkaptuk, kapott gyógyszert, és megint jókedvű volt ahogy ment lefelé.

Aztán este fél 8-körül szólt, hogy fáj hasa, elment wc-re, hát amit ott produkált, azt egy felnőtt sem bírná ki, olyan hasmenése volt, hogy a wc-n ülve potyogtak a a könnyei szegényemnek. Aztán mikor végzett, adtam neki egy Normaflore-t, hogy tegye rendbe a pocakot. Az ebédlő asztalnál állt, megitta.......támaszkodott a széken, egyszer csak elfehéredett, a szeme elkezdett "fenn akadni" kiment alóla a láb, és elkezdett sugárba hányni. Végig a nappalin, a wc-ig, és még ott is.
Kihoztam lefeküdt, 2 perc alatt elaludt.

Kb. 10 percre azt vettem észre, hogy remeg, reszket, szinte már rángatózik, megfogtam a homlokát, tűz forró volt, felkeltettem, hogy mérjünk lázat, ahogy kinyitotta a szemét, ismét jött a róka,nagyon durván.
Na itt beparáztam, semmi ereje nem volt, nem bírta a fejét tartani, a láza nagyon magas volt, a gyógyszer-kúp nem maradt meg benne, szemei karikásak, fal fehér, szája szétrepedezve...............irány az ügyelet.
Roppant bunkó, fáradt (22:00 volt), morcos dokinéni, aki hülyének nézett engem, Laurával úgy bánt, ahogy még egy kutyával sem bánnék, belevágott, egy algopirin injekciót, betekerte HIDEG vizes lepedőbe, Lula ordított, remegett, csapkodott, erre kedves, esküt letett doktornéni, "szép,kedvesen" hozzászólt, hogy lehetne csendesebben.............
Na itt borult a bili, kiosztottam, mentőt akart hívni, hogy azzal vigyük a László kórházba, kérdeztem mennyi idő míg ideér, óóóó másfél óra..........anyukádat, viszem autóval.
Kiadta  a papírt és mentünk a Lászlóba.

Gyomorgörccsel, rettegve egy újabb bunkó dokitól.
Legnagyobb meglepetésünkre, egy csupa báj doktornéni, és még ennél is kedvesebb nővérek fogadtak, akik nem letámadták, a már halálra rémült gyereket, hanem beszélgettek vele.
Így is volt sírás, a branül behelyezésekor, de koránt sem olyan mint az ügyeleten. Megbeszélték, hogy az egy pillangó, aminek most nagyon sok inni való kell, ezért ezen a csövön, egész éjszaka fog menni neki a víz.
Rákötötték az infúziót, megvizsgálták, kapott hányás elleni szurit is a branülbe, és kaptunk egy szobát.
Mivel S.O.S, mentünk, így semmi cucc nem volt nálunk, apa roham mentőként jött haza összeszedni mindent, majd vissza hozzánk.

Az első infúzió nagyon gyorsan lement, mert muszáj volt, hisz teljesen ki volt már száradva, a láz, a hányás-hasmenés teljesen tönkre vágta.
Ahogy lecsöpögött az egyik hozták is a másikat, az egész éjszaka csöpögött, jó lassan, hogy jó sokat tudjon a szervezete felszívni belőle. Reggel hat előtt ébredt, még öklendezett, de már nem hányt, jött a harmadik infúzió, és a reggeli. Evett egy picit és benne maradt.

Aztán jött apa, mert már kettőig nem láttam, kb. 2 napja 5 percet sem aludtam, így ma Ő volt vele egész nap, sikerült székletet produkálni neki, amiből mintát vettek, az holnapra lesz meg, az tuti, hogy fertőzés, csak keresik a nevét, Calici vagy Rota, erre tippelnek.

Még volt egy szúrás, megszabadították még egy kevéske, 3 kémcső vértől, abban is keresik a gubancot.
Apja szerint szépen ebédelt levest, és ivott is sokat, és pisilt is, és nem is ment a hasa reggel óta, így lehet éjjelre már nem kell infúzió. Láza már nem volt.

Összességében, egy hős, de tényleg, nem csak mer elfogult vagyok, én rosszabbul viselem mint Ő, pedig őt szurkálják és stb.

Most pedig pakolok és indulok vissza, mert ma is éjszakás leszek.............

Remélem holnap este már itthon alszunk :)

Elszaladt a nyár

Bizony, nem is kicsit, nagyooooon.
Hétfőn kezdődik az ovi, immár középső csoportosként. Rutinunk az már van, 2 éve tapossuk az ovi lépcsőit. Hiányoznak a pajtások, a megszokott rend, és nem mellesleg a legjobb óvónénik is.
Furcsa lesz minden reggel kipattanni időben az ágyból, hisz nem tagadom, volt, hogy 10-ig is lustiztunk Laurával.
Kemény menet lesz visszarázódni, neki a legjobban, jönnek a kötött foglalkozások, már nem csak minden a játékról fog szólni, választani kell majd a fakultatív programok közül. Ne legyen sok, ne legyen kevés, olyan legyen ami érdekli, ami leköti........

Hétfőn szeptember, az én egyik leglegleg hónapom, ilyenkor mikor már reggel hűvös van, kiállok az erkélyre és beszippantom az 5 évvel ezelőtti levegőt, az utolsó pocakos hónap emlékeit, jaaaaj milyen jó és izgalmas volt. Aztán mikor az ágyára nézek, ott szuszog békésen, 110cm, 16,5 kg tömör boldogság.

5éves lesz. Hitetlen számunkra. Ilyenkor emlegetjük a közhelyet, rohan az idő. De tényleg.
Igazi egyéniség, hisztis egyéniség, amit szeretne azt eléri, bármilyen módon, a neve is erről árulkodik.
A hiszti mellett, persze okos, és segítőkész, és szeretet bomba.
Néha nehéz, néha könnyű :)

Szóval óriási reményekkel várjuk az ŐSZT, ami reményeink szerint minden tervünket beváltja :)

Lula száj

Reggel, épp hogy lenyeli az utolsó falat gabonapelyhet, mire gúnyosan megszólal:

"Nem kellene nekikezdeni és főzni valamit?"

*

Játszik a szobájában a legóval, egyszer csak zörgés-csattogás, majd feldúltan jön kifelé hozzám:

"Elegem van, kitelt a pohár......."

*

Játszunk az Xboxon, autóverseny, Ő következik:

"Figyi anya én is úgy fogok liftelni (driftelni) mint Márk......."

*

Beszélgetünk apával, hogy megszületett barátnőmék kislány és hogy milyen cuki stb. Pár perces hatásszünet, majd megszólal:

"Anya, nem gondolod hogy ideje lenne megszülni a kistesómat............."