El is felejtettem, hogy van egy blogunk 😊

A fejemben csak úgy záporoznak a mondatok, annyi mindent szeretnék leírni, de valahogy kuszák maradnak a gondolatok.

Nem is tudom melyikkel kezdjem.
Laura elkezdte a sulit, ügyesen megszokta, csak úgy potyognak a pirospontok és a csillagok. Az írás kissé döcögősen megy, de bízom benne, hogy szépen abba is belejön. Kicsit nehéz dolgunk van a balkezességével, nem tudok neki segíteni, de így is napról napra ügyesebb.
Olvasásból verhetetlen, az angolt imádja, és a kosáre dzéseken is szuperül teljesít. Nagyon okos, igazi kisiskolás lett belőle.
Igaz ahogy ő nőtt, nőtt egyenes arányban a szája is, és elég korán elkezdtük a kiskamasz harcot vívni. Azt hiszem ez is türelemmel, odafigyeléssel, szeretettel és persze néha egy kis vitával de megoldható, ugyanúgy mint a majdnem másfeles dackorszaka

És ha már a másfelest szóba hoztam, kis akaratos, szeretetgombóc. Aki bizony a bölcsis élet útjára lép november 21-én. Hihetetlen, hogy elrepült az idő, még most volt picibaba, még tisztán emlékszem a születése, minden egyes pillanatára.....mára egy kis csacsogó, mindent tudó és mindent tudni akaró, igazi kispasi lett belöle.
Annyi szeretet van benne, és annyi rosszaság, hogy az valami hihetetlen. Egyik pillanatban bújós kiscica a másikban egy kis hisztis méregzsák....

Egy biztos, egyetlen másodpercet sem unatkozunk mellettük. És ha nagyon nehéz is, a legcsodálatosabb hogy Ők vannak nekünk ❤