Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy kemény 1 héten vagyunk túl. Múlt héten kedden, úgy ébredt, hogy elzsibbadt a lába és sántikált. Gondoltam csak nem akar oviba, így elvittem. Szóltam az óvónéniknek, hogy ha fájna a lába, telefonáljanak és rohanunk érte. Nem szóltak. Délután mikor mentem érte, már húzta a lábát és nagyon rosszul nézett ki.
Rögtön elvittük a háziorvoshoz, aki sürgősen beküldött minket a Madarászba. A sebészeti vizsgálat és az Uh után kiderült. Bal csípő izületi gyulladása van. 5mm folyadék van a csípőízületek és csont között.
Pihentetés, ágyban tartás, cataflan csepp. Ha nem kezd javulni, akkor egy hét múlva (azaz ma) le kell csapolni. Rettegtünk az elmúlt napokban. Pihenni nem nagyon akart, ha épp nem fájt neki, akkor rohant, ha fájt akkor kegyetlenül szenvedett. Húzta magát a földön a wc-re is. Minden egyes nadrágfelvételnél sikított.
Annyira megszokta, hogy sántikál, hogy kialakult egy kényzsertartás. Összecsomósodtak a combján az izmok. Kötöttek lettek az izületek. Most keresünk majd egy gyógytornászt, aki megtanítja a masszírozását, tornáztatását.
Ma voltunk vissza, sikeresen váltottunk doktornőt. Sikerült a Madarászban dolgozó, hiper szuper profi, onkológus-immonológus-belgyógyász doktornőt találnunk (anyum segítségével).
Aki mindenre kiterjedő vérvételt csináltatott, aki rögtön észrevette, hogy sápadt, vérszegény Lula. Aki az egész mai hercehurcát lerendezte nekünk 1 óra hossza alatt.
Már “csak” 3,6mm folyadék van, lassan javulgat. A héten még itthon kell lennie, aztán jövő kedden újra controll, addigra meglesz az összes véreredmény is.
(közben a szívem szakad meg érte, hogy nem tudok reggeltől estig mellette lenni, mert dolgozni kell, megviselt ez a hét mindannyiunkat, de szép lassan helyrejövünk, lelkileg-testileg)
