Fogügy

Már lassan egy hónapja, hogy egyik éjjel sikítva arra ébredt, hogy fáj a foga. Mi tagadás, nem szépek a fogai.
Szóval fájt neki, így sürgősen felhívtam a doktornénit, aki már akkor egy hónapja kezelte fluoriddal a fogait. Így amilyen hamar csak tudott fogadott minket.
Megnézte a fogacskát, ő nem arra tippelt, ami valóban fájt neki, így végigkocogtatott mindegyik fogon és amelyiknél legjobban sikított az volt a bűnös. Így végülis kiderült, hogy az volt amelyiket Lula mutatta. A jobb szemfog.
Nem olyan csúnya, és ez a legnagyobb baj. Mert amelyik csúnya, fekete-szuvas az már elhalt, abban már nincs idegszál. Ebben volt. Így kitakarította, megfúrta, leszedte a szuvas részt.
Majd betömte olyan anyaggal, ami ideg elölő. Így egy hét múlva már nem lesz benne idegszál, és nyugodtan, szuri és fájdalom nélkül tud dolgozni vele.
Kérte vigyázzunk rá, nehogy kiessen a tömés. Felvilágosított, hogy fájhat 1-2 napig, míg elhal benne az ideg. Hála Istennek semmi gond nem volt.
Így kicsivel több mint egy hétre rá, már ott is voltunk a megbeszélt időpontban. Kiszedte a fogtömést, átzuhanyoztatta, kitisztította, betömte calciumos töméssel, és jövő hétfőre megkaptuk a következő időpontot.
Amikor is elméletileg gyökértömés lesz, és így egy fog kipipálva.
És még mennyi van.......
De szép lassan haladunk. Szerencsére jó kedvvel megyünk, kedvesek, nem fél, egyedül ül a székben. Kimondott gyerekrendelő. Kicsi székkel. Kedves doktornénivel. Matricát gyűjtünk. A végén pedig ha betelt a kis füzet ajándék jár.
Nekem bármennyi pénzt megér, hogy félsz nélkül üljön be a székbe, egy hang és nyikkanás nélkül. Elmondása szerint nem is fáj.