Nem tudom mi lelt, ennyire még sosem éreztem azt hogy mennyire hiányzik! Most nagyon, egy üresség van bennem, vérzik a szívem, és csak ennyi jut eszembe : "Miért pont ő".
Bármi rá emlékeztető dologra nézek, gondolok, a képei.................Istenem már 9 éves lenne! Gombóc van a torkomban, és szűnni nem akaró fájdalom. Elment............... már nincs velünk. Amita anya vagyok, azóta értem meg..............még iskolásként csak azt éreztem hogy rossz, mióta anya vagyok, azt érzem belepusztulok, és büszke vagyok édesanyámra hogy ezt kibírta. Elvesztette a gyermekét, az egyetlen fiát......................! Fáj, éget, mar...............és ez az idő múlásával, nem hogy jobb lenne, egyre fájdalmasabb, ahogy a lányomra nézek, mindig eszembe jut, ugyan ilyen kék szemű, kis szőke volt! 3 évig küzdött...............műtétek...............gégemetszés, harcolt, erős volt, de győzött a halál. Aki gonosz, és nem válogat...................elvitte tőlünk! A sebek lassan begyógyulnak, de a hegek megmaradnak, amik a legkisebb behatástól is újra vérezni kezdenek. :(
Hiányzol drága kicsi kincs, Lacus angyalkánk!
"A csillagok ragyogása
volt két szemében,
Nap tündöklésénél
szebb volt mosolya!
Elindult egy lélek,
Tovább szállt,
Távolra tőlünk,mely
nagyon fáj!!!"