Hogy a fogakról is essen szó, 12 fogunk van, de már csak napok kérdése, és 14 -el büszkélkedünk! 

Jönnek sorban. 

Embert nem kímélve törik az útjukat! Laura ezeket, most megszenvedi. Nem is csodálom, hisz a zápfogakról van szó. Nem vészes, de észre lehet venni!

A szemfogak is úton vannak! Már nagyon várjuk azokat is.

Advent első vasárnapja! :)

Elkészült a mi Adventi koszorúnk is. Várjuk már nagyon a Karácsonyt. Kikerültek az ablakba is a világító díszek, és kezdem a lakást is ünnepi hangulatba varázsolni! Laurának nagyon tetszenek a csillogó villogó dolgok!

Ámul és bámul, én ilyenkor meg tudám enni a kis pofiját.

Azt hiszem a blogot is karácsonyi hangulatúvá teszem.

Aztán jövök majd a részletes beszámolónkkal, van miről írni. 

Egy hétig anyuméknál voltunk! :)

13 hónapos és 2 hetes oltás??

Most az van, hogy ma menni kellett a védőnőhöz, és a doktornénihez, egy rutin vizsgálatra, és megbeszélni a 15 hónapos oltás körüli "teendőket".
A nagylányom már 9470gramm és 80,5 cm!
Nemhiába írom én hogy nagylányom! :)
Bementünk a doktornénihez, aki megállapította hogy okos, értelmes, gyerkőc, aki brutálisan fogzik, és nem túri el a hideg sztetoszkópot sem a hátán, sem a mellkasán.
Belekukkant a doktornéni a kis könyvébe (bár ne tette volna) és rájött hogy még Laura nem kapta meg a Prevenar 3. emlékeztető oltását. (hogy is történhetett)
Azt mondja akkor hamár úgyis itt vagyunk, beadja neki. Jaj Istenem, lepergett előttem az életem, erre én nem készültem fel lelkileg, azért magamat írom, mert Laurának meg sem kottyan holmi oltás. De én, az anya, aki akkor is sajnálja mikor a körme van vágva, vagy mikor a haját mosom, mert úgy sír!
Nem készültem rá lelkiekben, arra hogy le kell fognom, a drága egyetlen kislányomat, nem készültem arra, hogy ő már nagy és nem díjazza az oltásokat. Nem készültem arra, hogy szívszakasztóan fog sírni.............nem készültem az OLTÁSRA!
................de túl vagyunk rajta, nehéz volt, sírós volt,................de túl vagyunk rajta.
Nincs láz..........(kopp-kopp-kopp) remélem nem is lesz. Nincs hiszti, nyűgösség, nem volt délelőtt gyomoridegem, amiatt hogy tudom, ma szuri lesz.
Most akkor hogy is van ez?? Jobb így?? Semmi előzetes nélkül???

A mi nagy harcunk: Kiságyban alvás vs. Bárhol ahol elalszik

Nagy harc volt. Hangos is. 15 percig tartott. Hogy miről is beszélek..........hát a mumusról, az az az a kiságyról.
Nem hajlandó benne aludni, bárhol máshol, nappaliban a földön, a kanapén, a mi ágyunkban, a konyhaszekrény előtt, a fürdőkádban................. bárhol, de a kiságyban nem.
Se éjjel, se nappal. Kimerítő, idegesítő, és fárasztó.
Szóval elhatároztam, vége, ha sírással is, de visszaszokunk az ágyba. Egy gyereknek ott a helye.
13:00 álmos, de nem akar az Istenért sem aludni. Jó mondom itt az alkalom. Tea , cumi, és irány az ágya.
Tea elfogyott, ordítás, nem is akárhogyan............én ott fekszem mellette a földön, nem használ, éneklek....nem használ (nem csodálom,amilyen hangom van), jó akkor sírjál egyedül.
Kijöttem, (tudom kegyetlen vagyok) és láss csodát, még 5 percig ordított majd csend lett és elaludt.
Most 14:36 kor is, még az ágyában húzza a lóbőrt. :) Első felvonás Happy End-el zárult.

Holnap viszont jövök az éjszakai beszámolóval!

Ilyen vagyok én................. :)

Sziasztok!
Jól vagyunk megvagyunk!
Képzeljétek, már kettő új szót tudok, a "papa"-t és az "inni"-t. Egész nap csacsogok, és nagyon mérges vagyok anyára ha nem érti mit akarok. Pedig én értelmesen mondom. :)
Most az is van, hogy jönnek a fogaim, nagyon sok, és borzasztóan fáj az innyem! Anya kenegeti, de nem használ, emiatt éjszaka sokat sírok, és nem alszom jól.

Hétvégén játszóházba megyünk, ha minden jól megy, kíváncsian várom, mert még soha nem voltam. Remélem lesz sok velem egykorú gyerek, és játszhatok velük.

Kaptam egy csodaszép lilia kockás ruhát, anya fotózott is.
Ilyen vagyok én, ezer arcom van! :)

Lau mesél.

Azt hiszem hogy már nekem is ideje néhány szót írnom, mi újság velem! Nagy valószínűséggel, átveszem anyától a blogolást, és ezentúl mindent az én szemszögemből fogok bemutatni. :) Remélem örültök neki. Persze anyának is hagyok majd helyet, kibontakozni.
Szerencsére már nagyon jól vagyok, a betegség elmúlt, de nagyon fájt a fülem, emiatt sokat sírtam, és nyűgös voltam. Most már csak hisztis vagyok.
A fogaim jönnek szépen sorban, anya azt mondta ma este majd belenéz a számba hogy nem e vagyunk gazdagabbak egy új foggal, akkor már 11 lenne. Biztos hogy jönnek, mert állandóan a számban nyúlkálok, és ilyenkor anya mérges rám, mert rám jön a hányinger is.
Képzeljétek, itt voltak az uncsitesómék, meg kerianyukám, és keriapukám, nagyon élveztem míg itt voltak, sokat játszottunk, csavarogtunk, sétáltunk, még aludni is velük aludtam el esténként. Most már nagyon hiányoznak, de megyünk holnap haza mamáéknál, és ők is ott laknak, úgyhogy megint játszhatom velük.
Anya fotókat is csinált, meg is mutatom:

Itt kerianyukámmal vagyok, nagyon szeretem:

 

A két uncsitesóm,, Gergő és Máté :

Itt játszom a fiúkkal:

Nagyon jól éreztem magam velük. Remélem még jó idő lesz a hétvégén is, és lehetünk kint a friss levegőn.

Hello Kitty mániám

 

Azt hiszem, ez a Hello Kitty mániám kezd eluralkodni rajtam, ilyen asztalkája és széke lesz, a jövő hét folyamán a kicsikémnek!

Hát nem meseszép.

És most juthat az eszetekbe, hogy egy vagyon lesz...........de nem, apukája fogja neki csinálni, ugyanis a kisasszony apukája, nagyon ért az asztalos munkákhoz!

Szóval ha elkészült hozom a fotókat!

Laura új háttere.