Nagy harc volt. Hangos is. 15 percig tartott. Hogy miről is beszélek..........hát a mumusról, az az az a kiságyról.
Nem hajlandó benne aludni, bárhol máshol, nappaliban a földön, a kanapén, a mi ágyunkban, a konyhaszekrény előtt, a fürdőkádban................. bárhol, de a kiságyban nem.
Se éjjel, se nappal. Kimerítő, idegesítő, és fárasztó.
Szóval elhatároztam, vége, ha sírással is, de visszaszokunk az ágyba. Egy gyereknek ott a helye.
13:00 álmos, de nem akar az Istenért sem aludni. Jó mondom itt az alkalom. Tea , cumi, és irány az ágya.
Tea elfogyott, ordítás, nem is akárhogyan............én ott fekszem mellette a földön, nem használ, éneklek....nem használ (nem csodálom,amilyen hangom van), jó akkor sírjál egyedül.
Kijöttem, (tudom kegyetlen vagyok) és láss csodát, még 5 percig ordított majd csend lett és elaludt.
Most 14:36 kor is, még az ágyában húzza a lóbőrt. :) Első felvonás Happy End-el zárult.
Holnap viszont jövök az éjszakai beszámolóval!