Ha harc, hát legyen harc...........................

Az oltásunk egy kisebb fajta háborúhoz hasonlítható. Mivel Laura értelmi fejlődési szintje, a napokban igen csak kiugrott, így érezte, hogy nem játszani megyünk a doki nénihez!
A váróban olyan csendben és megszeppenve ült, hogy csak leste, ilyet is tud az én lányom?? Igaz közrejátszott az is, hogy ordító gyerekekkel volt tele, a váró, a vetkőző, és az egész tanácsadó! :) Kis picike kettő hónapos vagy még annál is , kisebb babákkal.
Laura csak figyelt, hogy mi is van itt. Csöndben ült, míg sorra nem kerültünk, hogy na akkor vetkőzzünk, mert mérés következik. Kissé felélénkülten, vidám mutogatta a védő néninek a kis plédjén a Hello kitty-t, meg produkálta magát.
A mérlegen szépen ült, ( 10126gramm ) ám mikor le kellett feküdni, hogy a hosszát is meg mérje a védő nő, akkor elkezdődött a harc, és itt még doktornő a láthatáron sem volt. Már előre féltem mi lesz odabent! Nagy nehezen megmértünk manót, ( 86cm ) és tovább társalogtunk bájosan a nénikkel, babákkal.
Eljött az idő, be kellett mennünk, még a vizsgálat alatt , azt lehet mondani, nyugodtan ült, ám a torok kukkolástól kezdve, jött a lemászok-ordítok-nem veszek levegőt-csapkodok-harapok fejezet, négyen alig bírtuk lefogni, hogy be tudja adni doki néni a szurit, végül sikerült, rólam mindenhonnan folyt a víz, Laura mint aki jól végezte dolgát elvette doki nénitől a matricát, bőszen integetett, puszit dobált....................mint egy igazi sztár. Én nem élveztem a végét sem ennyire, kiment kezemből a lábamból az erő, azt hittem rosszul leszek, de csak levegő hiány volt odabent,  mire kiértünk, én is , ismét az élők soraiban voltam.

Láz nem volt utána, pici hőemelkedés. Összességében, lehetett volna rosszabb is. ♥
Holnap hétvégi összefoglalóval, és képekkel jövök! :)