Hiszti vagy dackorszak????

Még terhes sem voltam amikor eldöntöttem, hogy tudatosan fogom majd a gyerekemet nevelni. Mikor elkezdett kifelé bontakozni a kis értelme Laurának, mindent tudatosan csináltam. Ha nem szabad volt valamit, elmagyaráztam neki, hogy miért nem stb.
Egy ideig ez nagyon jó megoldásnak bizonyult. Kezdett a hiszti egyre drasztikusabbá válni, de még kezelhető volt, szorosan magamhoz öleltem, simogattam, énekeltem neki.......................a mai estéig ez hatott is.
Ma nagyon keveset aludt, egész nap elég nyűgös volt, de "kezelhető".
Aztán kb másfél órával ezelőtt, bele mászott az etető székébe, mutogatta, a csatot, hogy csatoljam be, becsatoltam, elkezdett vergődni-csatoljam ki, kicsatoltam, akkor inkább mégis csatoljam be, de ezt már sírva vergődve. Meguntam, kivettem a székből, na ekkor rázendített, de nagyon.
Gondoltam menjünk el fürdeni hátha akkor lenyugszik (imád fürdeni, csak megjegyezném) nem tudtam vetkőztetni, annyira ordított, akkor fürdés elhalasztva, üljünk le mesét nézni, magamhoz öleltem, elkezdett pofozkodni, leraktam a földre, földhöz vágta magát, ordítva mindezt, megállás nélkül.
Amikor a földön fekve, már lilult a szája, nem vett levegőt, úgy ordított, na akkor már bepöccentem.
Elvittem a mosdóhoz, és hideg vízzel lelocsoltam az arcát, erre magához tért, de csak folytatta.
Már azon a szinten voltam, hogy a világból kirohanok, nem volt elég egész nap, még este is, kiborultam rendesen.
Apja sem érdekelte, nem ment hozzá sem, csak ordított, és ordított.
Ekkor felkaptam és az egész buksiját, a csap alá nyomtam, és megnyitottam a hideg vizet, és láss csodát, megnyugodott.
Szépen megfürdött, nyugodtan megvárta míg fel öltöztetem, megitta az esti tej adagját, és már alszik.
Hosszú volt ez a nap, kibuktam én is rendesen.

Más:

Szerencsére nem betegség volt a hányás, hasmenés, kis gyomorrontás lehetett, már jól van! Ma még diétázott. Holnaptól fokozatosan visszatérünk a rendes evéshez!