Borzasztó! Minden téren! A hétvégénk! Pedig csúcs szuper is lehetne, hiszen otthon voltunk, a mamánál!
Laura elhagyta a fülbevalóját. A meseszép kis fülbevalóját. Még abban reménykedek, hogy papa, majd fűvágás közben megtalálja. Kicsi az esély, de a remény hal meg utoljára, azért ma elmegyünk venni egy másikat, furcsa fülcsi nélkül.
Aztán a még rosszabb, este már nagyon nyügi volt, nem hiába, éjszakára felment a láza nem is kicsit, majdnem 40 fok volt. Álmában beszélt, nyögött, szenvedett. A szívem szakadt meg érte. Szerencsére "hamar" le tudtuk neki húzni, így elaludt, de nem pihente ki magát.
A legrosszabb ma reggel történt, ma jöttünk vissza, drága fővárosunkba, amikor is az autópályáról letérve, a drága Szentmihályi útra, belénk pukkant egy autó, nem ő volt a hibás, hanem a harmadik aki ránk tolta, szerencsére nem lett semmi bajunk, az ijedelem sokkal nagyobb volt.
A kocsi is megúszta annyival, hogy a tolatóradar burkolata leesett, meg megrepedt valami műanyag. A pukkanás viszont hatalmas volt. Bele sem merek, és nem is akarok gondolni, milyen egy durvább baleset!
Mi jöhet még ráadásként?? Hisz tudjuk, három a magyar igazság és egy a ráadás!