A szabadság, az utcán szaladgálás, a homokozás, mind-mind felébresztette bennem a gyerekkorom emlékeit, mintha még ma lett volna ,hogy én rohangáltam az udvarom, és lám most meg az én kicsi kincsem.
Keresztapuval oltári nagy a szerelem, megkapatta a jóra, és utána egész héten csak ez volt a téma, ha a keresztapu hazaért a munkából : "brümm-brümm".
Az egész hetünk homokozásból, cseresznye evésből, bújócskázásból, fotózásból pihenésből állt, jó idő is volt szerencsére. No meg bibik ápolásából, voltak nagy esések, vérző térdek, könnyes szemek, néhány másodperc sírás, és utána újra a huncutság.
A csodás jó idő, rögtön a nyárba repített minket, és a gyerekeknek, már meg is csináltuk a kis strandjukat, ahol jókat csobbantak, lubickoltak, bohóckodtak, egyszóval imádnivalóak voltak.
Nehezünkre esett hazajönni, és visszatérni, a szürke panellakók soraiba, de ha a jó Istenke velünk van, jövő hónap végén, már mi is kertesben fogunk élni, örülni, pancsolni, játszani :)
Videókkal és még Lauról írt poszttal jövök, ez most csak a kezdet volt!
