Bágyadt, kis aranygombócom, annyira sajnálom ilyenkor.........nem tudja mi van vele, és nem is tudok segíteni, csak sokat bújunk, pihenünk, és szeretgetem. Ez a legtöbb amit most tenni tudok.
Másik dolog, ami miatt nem nyugodtak a napjaink. Nesze neked szobatisztaság. Már említettem, hogy nem kell pelus. Van ám egy nagy gondunk, Laura a kakis ügyeket, elbújva egy sarokban intézte eddig. Mióta nincs pelus. Nincs kaki. Szó szerint. 5 nap után lázmérővel, és Glicerines kúppal szedtük ki belőle, mert annyira szenved. Bilire nem ül rá. Wc-re sem. Csak pisilni. Most meg már retteg, toporzékol, ha kakálnia kell, visít, reszket, de akkor sem kakál. Azt hiszem Andi nálatok olvastam annó, hogy Leila is így szenvedett. Most mi is ugyan ebben vagyunk. Sajnálom, és szívem szakad meg érte, viszont 5 nap után, tegnap este ismét muszáj volt beavatkozni, mert a kis hasa, majd szét szakadt már olyan kemény volt. Ami a legszörnyűbb, hogy fáj is neki, mert olyan kemény, pedig eszik sok rostosat, sok gyümölcsöt! Remélem hamar túlleszünk rajta, és nem kell szenvedni ezek miatt.
Várjuk a szülinapot ami 26.-án lesz, most hétvégén fogjuk ünnepelni a családdal otthon, mert 26.-a hétfő lesz, és azon a hétvégén, lesz a nagy pakolás, a bútorok árcuccolása, az új otthonunkba. Remélem szombatra kicsit javul Laura is, hogy élvezni tudja a második szülinapi buliját.
Kittys tortát sütünk neki nővéremmel, már tavaly is mi készítettük neki a Barbi-s tortáját. Remélem ez is sikerülni fog.
Szóval vannak kemény napok, feje tetején áll körülöttünk a világ, de remélem ha elköltöztünk minden lenyugszik, és kipihenjük a nehéz napokat! :)
Kis betegem:
