Kicsi-közepes-nagy

Kicsi: mikor este ott szuszog közöttünk, és én még mindig azt a pihe puha kis gombócot látom mint 2,5 éve mikor megszületett. Vagy mikor nem éri el a mosdót, és a kis sámlijáért rohan. Akkor is kicsi, mikor azt kérem tőle, szedje össze a játékait, de erre ő azt válaszolja: "Anya, Lula csicsi baba". Ő az én szememben még mindig kicsi, és szeretném ha nagyon sokáig ilyen csöpp, tiszta szívű, gyermeklelkű maradna!
Közepes: mert már félig sikerül neki egyedül öltözni és vetkőzni. Mert ha feláll a kisszékre elér bármit. Lábujjhegyen mindent elér ami megkaparintható így. Mert már nagyon szépen kezd mondatokban beszélni.
Nagy: ezt néha nem akarom tudni, és észre sem venni, hogy megnőtt. Nagy mert teljesen szobatiszta, és egyedül jár kel a WC-re. Mert egyedül mos fogat, hajat és egyedül mosakszik! Kiválasztja a ruhát amit fel szeretne venni, és oltári hisztit csap, ha nem azt akarom én épp ráadni! Gyönyörűen eszik, és használja az evőeszközöket. A ruháit a szennyes kosárba teszi egytől egyig (néha még azt is, ami épp tiszta). Rajzol, "olvas", számol! Dumál, csacsog, szeret. ha a felnőttekben is lenne legalább egy töredék annyi szeretet mint az ilyen kis gyerekekben, talán nem itt tartana az ország, a világ. Szeptembertől ovis lesz, és talán ez a legmeghökkentőbb, még most volt "kis" négykilós újszülött, és májusban beiratkozunk. Elsejétől beszokunk, és innentől nincs megállás. Mikulás bulik, ünnepségek ANYÁK NAPJÁK, amiken szét fogom áztatni a szemeimet.

Szóval nekünk ilyen ő: Kicsi-Közepes-Nagy ♥