Ez lett a mottóm, és én ennek a legbelső zugába jutottam el. 

Savanyúnak éreztem (érzem) az életet.

Aztán tegnap (szülinapomon) egy pohár jeges, citromos Martinivel beültem, egy kád forró vízbe.

Elkezdtem iszogatni, és arra jöttem rá, nem is lenne olyan finom, igazi, citrom nélkül.

Mint ahogy az élet sem, gondok, bajok, viták, hullámvölgyek nélkül.

Néha a savanyú dolog, érzés, is tud csodás lenni, csak ezt még nem tanultam meg élvezni.

Ahogy tovább merengtem, eszembe jutott a gyerekorvosunk mondata: A gyereket nem kell annyira félteni, óvni, hogy el ne essen, meg ne üsse magát, abból tanul, abból tanulja meg, mit szabad és mit nem.

Akkor én miért féltsem magam, ezektől a vitáktól, amik lehúznak a mélybe? 

Lent is kell lenni ahhoz, hogy fel tudjak állni büszkén, emelt fővel.

Mire elfogyott a pohárka Martinim, már nem is éreztem magam, annyira rosszul, sőt az elmúlt egy héten, talán akkor éreztem úgy hogy túl vagyok ezen, felülkerekedtem az önsajnálaton, és kész vagyok továbbra is az a nő lenni, aki élvezi az életet, jókat nevet, kirándul, fotóz, és scrappel.

Nem mondom hogy 100%-ig kész vagyok, túl vagyok az egészen, de nekem már süt a nap.

Remélem így is marad.

EZÚTON IS NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM A KEDVES KOMMENTEKET, EL SEM HISZITEK MENNYI ERŐT ADOTT NEKEM.

JÓ TUDNI HOGY ILYEN CSUPA SZÍV EMBEREK,VESZNEK KÖRÜL.

Itt vagyunk........ (anyáról)

ki tudja kit, ki hívott, s mégis itt vagyunk, sokáig itt leszünk.

 

Most nagyon ez van! Depi a tetőfokon, ezért ne is haragudjatok, ha nem írok Lauról. 

Most minden apró pozitív jelnek úgy tudnék örülni, de nincs, vagyis nem nagyon van.

Csak a vita, veszekedés, gondok.

Az én drága férjemért és Lauráért hálát adok az égnek, mert ők a legjobbak, kiállnak mellettem, és minden napomat próbálják bearanyozni, és ők meg is tesznek a maguk részéről mindent, csak én vagyok nagyon nagyon magam alatt, ebből doki lesz, sajnos magamtól nem fog menni.

A szürkeség megöl, felkelni sincs erőm.

3. napja azt érzem ez egyre rosszabb. :(

♥Visszatérés a mindennapokba♥

Újra itt.
Kijelenthetem, visszatértünk a régi gyógyult kerékvágásba.
Igazi rosszcsont, kis izgő-mozgó, idegeske. Nem tudom mi van a levegőben, front vagy valami, de Laura kis idegsukk 2 napja.
Ma nem adtam oda a fényképezőt, és idegességében, kiszaggatta az internet vezetéket a falból.
Számoltam 10-ig, és lenyugodtam, aztán ez folytatódott tovább.
Délutánra szerencsére, kis angyal lett ...................... ♥♥♥♥
Élvezzük a jó időt, sétálgatunk csavargunk.  ☻

Más:

Három kedves babablogos barátunk gyerkőcének  is a napokban van a szülinapja. 

Innen is minden szépet, és jót, gondtalan gyermekévet kívánunk nektek.

BOLDOG SZÜLINAPOT

Liliennek ♥

Mártikának ♥

Bencének ♥

És akkor Laura képekben:

Újra a régi

Gyógyulttá nyilvánítom. 
Újra a régi rosszcsont. Még egy kis takonykór van, de ez legyen a legkisebb bajunk! Arcocskáján nem látszik már semmi, sem a kezén. lábán. Kis pocakján még nagyon halványan nagyítóval észre lehet venni a pöttyeit! Végre kimásztunk belőle!!!!!!?? Nagyon remélem, mert ez mindnyájunkat kimerített. Nem mellesleg szakadt meg a szívem érte. Étvágya is kezd visszatérni,  igaz még nem az igazi! Szépen játszik,és most már csak akkor van, nyügi és hiszti ha fáradt, álmos.
Okos értelmes, megértette azt ha be kell venni a gyógyszert, és azt is hogy nincs csavargás, állt az ablakban, és mutatott kifelé. Nem mentünk, és még most sem megyünk, gyógyuljon meg rendesen, álljon vissza a kis immunrendszere a megfelelő helyre, és utána lehet. :)


Új szavakat, is tanult: apa, níni (néni) gamb (galamb)