Borzasztó! Minden téren! A hétvégénk! Pedig csúcs szuper is lehetne, hiszen otthon voltunk, a mamánál!
Laura elhagyta a  fülbevalóját. A meseszép kis fülbevalóját. Még abban reménykedek, hogy papa, majd fűvágás közben megtalálja. Kicsi az esély, de a remény hal meg utoljára, azért ma elmegyünk venni egy másikat, furcsa fülcsi nélkül.
Aztán a még rosszabb, este már nagyon nyügi volt, nem hiába, éjszakára felment a láza nem is kicsit, majdnem 40 fok volt. Álmában beszélt, nyögött, szenvedett. A szívem szakadt meg érte. Szerencsére "hamar" le tudtuk neki húzni, így elaludt, de nem pihente ki magát.
A legrosszabb ma reggel történt, ma jöttünk vissza, drága fővárosunkba, amikor is az autópályáról letérve, a drága Szentmihályi útra, belénk pukkant egy autó, nem ő volt a hibás, hanem a harmadik aki ránk tolta, szerencsére nem lett semmi bajunk, az ijedelem sokkal nagyobb volt.
A kocsi is megúszta annyival, hogy a tolatóradar burkolata leesett, meg megrepedt valami műanyag. A pukkanás viszont hatalmas volt. Bele sem merek, és nem is akarok gondolni, milyen egy durvább baleset!

Mi jöhet még ráadásként?? Hisz tudjuk, három a magyar igazság és egy a ráadás!

Merengősen, emlékezősen..................

"Azért, mert szerettek, jöttem a világra, Lettem új fény, csillag, szülők boldogsága.
Szeressetek mindig igaz szeretettel, a kincsetek vagyok: kicsi kincs, de ember."

A gyermeknek az Isten két kicsi kezet adott. Egyik keze az apja kezét fogja, a másik az anyjáét. 

Nem lehet ezt a láncot büntetlenül elszakítani.

Kicsi kincsem, Te vagy a Minden. Minden, mi öröm, Minden, mi gond, Minden, mi félelem, s Minden, mi szép. Te vagy a Mindenség. Az élet maga vagy, Az ÉN életem is TE vagy. . . .

 2009.10.04.

Best of Laura

Jelen pillanatban nagyon szerelmes vagyok!

Nézzétek csak:

Vidéki hétvége

A hétvégét, sőt még a hétfőt és keddet is, a mamánál töltöttük. Azt hiszem, ez már csak így lesz, míg be nem köszönt, az ősz és a tél. Laura nagyon élvezi, hogy semmi és senki sem szab határt, rohangálhat, homokozhat, hintázhat a hatalmas "birtokon".
Focizhat, a nagy és okos uncsitesókkal, akik minden mozdulatát lesik (kivéve amikor nem).
Nem mellesleg, mindenki körülötte forog, egy nyikkanásra, felkapják, és dédelgetik. Hálát adok a sorsnak, és Istennek hogy ilyen családom van! ♥
A mostani hétvége sem fog másként telni, péntek délután indulunk, és ha minden jól megy hétfőn jövünk csak vissza, sőt tervezünk olyat is, hogy mi otthon maradunk Laurával, egy hétre, míg apa dolgozik! :)
Néhány szerintem jól sikerült, fotót is hoztam, de ez csak töredéke a hétvégénknek.

 

A többi kép itt.