Mentovics Éva: Az én anyukám

Szemed tükre mint a gyémánt,
úgy tündököl, úgy ragyog…
elmondtad már milliószor:
legszebb kincsed én vagyok.

Mesét mondasz lefekvéskor,
simogatsz, ha felkelek,
s hogyha néha úgy visítok,
hogy az ég is megremeg,

kifürkészed, mi a gondom,
megtörlöd a szememet,
hiszen tudod, mindent megold
az anyai szeretet.

Elnézted, ha céklalével
pacáztam az ebédnél,
s éjjel, hogyha lázas voltam,
borogattál, meséltél.

Ápolgattál, pátyolgattál,
így telt sorra napra nap…
most már tudom, hogy az anyák
éjszaka sem alszanak.

Te vagy az én őrangyalom,
hogyha hívlak nem késel.
Tudod anyu, úgy szeretlek…
nem mondhatom elégszer.

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam?
És tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad, mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél?
Akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?
Úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?

Mesélj anya,
mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam
vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?

Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?

Hiszti vagy dackorszak????

Még terhes sem voltam amikor eldöntöttem, hogy tudatosan fogom majd a gyerekemet nevelni. Mikor elkezdett kifelé bontakozni a kis értelme Laurának, mindent tudatosan csináltam. Ha nem szabad volt valamit, elmagyaráztam neki, hogy miért nem stb.
Egy ideig ez nagyon jó megoldásnak bizonyult. Kezdett a hiszti egyre drasztikusabbá válni, de még kezelhető volt, szorosan magamhoz öleltem, simogattam, énekeltem neki.......................a mai estéig ez hatott is.
Ma nagyon keveset aludt, egész nap elég nyűgös volt, de "kezelhető".
Aztán kb másfél órával ezelőtt, bele mászott az etető székébe, mutogatta, a csatot, hogy csatoljam be, becsatoltam, elkezdett vergődni-csatoljam ki, kicsatoltam, akkor inkább mégis csatoljam be, de ezt már sírva vergődve. Meguntam, kivettem a székből, na ekkor rázendített, de nagyon.
Gondoltam menjünk el fürdeni hátha akkor lenyugszik (imád fürdeni, csak megjegyezném) nem tudtam vetkőztetni, annyira ordított, akkor fürdés elhalasztva, üljünk le mesét nézni, magamhoz öleltem, elkezdett pofozkodni, leraktam a földre, földhöz vágta magát, ordítva mindezt, megállás nélkül.
Amikor a földön fekve, már lilult a szája, nem vett levegőt, úgy ordított, na akkor már bepöccentem.
Elvittem a mosdóhoz, és hideg vízzel lelocsoltam az arcát, erre magához tért, de csak folytatta.
Már azon a szinten voltam, hogy a világból kirohanok, nem volt elég egész nap, még este is, kiborultam rendesen.
Apja sem érdekelte, nem ment hozzá sem, csak ordított, és ordított.
Ekkor felkaptam és az egész buksiját, a csap alá nyomtam, és megnyitottam a hideg vizet, és láss csodát, megnyugodott.
Szépen megfürdött, nyugodtan megvárta míg fel öltöztetem, megitta az esti tej adagját, és már alszik.
Hosszú volt ez a nap, kibuktam én is rendesen.

Más:

Szerencsére nem betegség volt a hányás, hasmenés, kis gyomorrontás lehetett, már jól van! Ma még diétázott. Holnaptól fokozatosan visszatérünk a rendes evéshez!

Beteg lesz???

Tegnap kétszer hasmenés volt, nem kicsit, olyan kétszer öltözzünk át szinten! Aztán este meg hányás, megitta a szokásos esti tej adagját, és az összes sőt, még több is kijött belőle! Utána szépen elaludt, éjszaka nem volt semmi baj! Ma reggel már megevett egy zsömit (csak simán, nem mertem neki adni felvágottat is mellé) meg egy pohár teát!
Betegség lesz? Vagy csak elrontotta a gyomrát?? Amit nem csodálnék, ez húsvéti, hercehurca , megviselt minket is, gyomor ügyileg, akkor biztos szegénykémet is taccsra vágta!

Nagyon remélem , hogy "csak" egy kis gyomorrontás, és ma már nem lesz semmi baj! Biztos ami biztos alapon, ma diéta, és sok sok tea!

A mi Húsvétunk....otthon