Minden téren. Ha valamit nem szabad, 'csakazértis' azt csinálja. Homlokegyenest az ellenkezőjét amit mondunk neki. Vissza beszél. Amit muszáj valahogy visszaszorítani, mert akármennyire is azt vártuk, hogy csacsogjon, ezt az egyet nem fogom engedni neki. Szépen lassan alakul a kis egyénisége, és nem szeretném, hogy egy kis viszadumálos, hisztigép legyen. Nem nagy dolgok még ezek, de már ez is a makrancosságát bizonyítják.

• Laura gyere ide vedd be a vitamint. -ÓÓÓ anya egy perc! Nem, most gyere mert már itt van a kezemben! -Anyaaaaaaa, mondom egy perc!
• Laura szedd össze a játékokat, mert már összeesek bennük. -Nem! laura szedd össze mert kidobálom az udvarra minden. -Anyaaaa, hát öööö apa szedi! Nem apa szedi, te szeded, mert te szórtad szanaszét. -Jóóóó dob ki! (inkább dobjam ki őket, csak ne kelljen összeszedni)
• -Anya, Lula éhes! Jól van Laura, bekapcsolom a mosógépet és adok enni! (csak hogy tudja milyen mikor ő is hárít és semmit sem csinál meg azonnal.) -NEEEEEM!! Most! Látod milyen rossz érzés ha nem kapod meg rögtön amit szeretnél??? Te is így szoktál csinálni velem Laura! Most anya is így csinált veled! -ANYAAAAAA, te nem Lula vagy! (tessék, amit szabad Jupiternek..... :D )

......és még sorolhatnám a napi "vitáinkat" :) Néha már vörösödik a fejem a nevetéstől, de próbálom visszafogni magam, mert ha látja hogy jót nevetek rajta, akkor sosem fogja komolyan venni a dolgokat! Aztán elbújok a fürdőszobában és kikacagom magam!

Ügyes, okos nagylány egyébként. Teljesen szobatiszta, éjjel is. A kocsiban is. Hétvégén is mikor mentünk haza, szólt, megálltunk a benzinkúton, pisiltünk, lehalászott a polcról két újságot magának (Micimackó és Hercegnők), és indultunk tovább. Olyan nagylány már. Elmúlt a kis babás korszak. Furcsa ez na. Lassan két és feles. Hihetetlen. Ovis lesz. Készítem is magam rendesen, testileg-lelkileg. kit is fog jobban megviselni??? :)

Milyen jó is.............

............... ha az ember lányának a családja 80%-a egészségügyben dolgozik! Kiemelten drága anyukámról van szó. Elrendezett nekem mindent. Már a gyógyszerem is úton van. Holnapra itt lesz! Az EKG-m jó lett, nem mutatott semmi vészes dolgot. A vérnyomásmérő viszont kimutatta, hogy a reggeli-esti szívritmus szabályozó gyógyszerem, sajnos nem elég. Volt 170/100 is a nyomásom. Így a kedves főorvos úr (tényleg kedves) még írt fel egyet. Ami már elég erős vérnyomáscsökkentő. Plusz a magas koleszterin szintemre is kaptam gyógyszert, így napi 4 szem bogyóm lesz. Lassan naplót kell vezetnem mikor mit kell bevennem. De így legalább sportolhatok, majd nyugodtan, mert terhelés esetén is hatásos.
Remélem így teljesen rendben lesz minden.Anyum lebeszélt egy április végi kontrollt is, így már arra is megvan az időpontom.
Nem tudom elégszer hangsúlyozni, milyen drága kincs az ilyen anya. Annyira-de annyira erőn felül is sokat megtesz értem/értünk.
Soha nem fogom tudni meghálálni neki ezeket, pedig minden nap ezen vagyok.

Beszámolok :)

Nagyon, de nagyon le vagyok maradva a blogolással. Igaz nagyon "sok" dolog nem történt velünk. Lau meggyógyult, ami a legfontosabb. Kristófoztunk. Én egy évvel öregebb :D :D :D lettem. Otthon voltunk a hétvégén. Csodás tortát kaptam anyukáméktól. Felszerelték rám a NASA összes kütyüjét ( a 24 órás vérnyomásmérő és EKG). Bencéztünk. Megnőtt nagyon a kis drága. Családoztunk.

Gondolkodó mesenéző.

Vitaminbomba! :)

HuncutRozi kidőlt!

Papa ölében!

Apától! ♥

Drágáinkkal! ♥

Mi! :) (NASA-s felszerelésben)

Lula-val! :) ♥

KisBencénkkel! ♥

Drága kincs.

Gondolkodó egy hónapos nagyfiú!

Majdnem 8 hónapos keresztfiam! ♥

Kinderszelet mamától! Isteni finom volt!

Beindult a gépezet

Igazán csacsogóvá vált a kisasszony. Az hogy beteg, ebben nem akadályozza. Mindent leutánoz. És lassan kijelenthetem, hogy mondatokban beszél. van néhány számunkra vicces sztori. Amin potyogó könnyekkel túljutottunk. Persze a nevetéstől sírtunk.

• Apa hazajött a munkából. Leültünk az asztalhoz vacsizni. Ilyenkor szoktuk megbeszélni a napi dolgokat. Apa a munkahelyi sztorikat ossza meg velem. Én pedig az egyéb lányos dolgainkat. Nagy nevetések közepette vacsizunk. Csak beszélünk, és beszélünk, Laura csendben falatozik. Egyszer csak szemöldökét felhúzva, mérgesen ránk rikkant: "Csitt legyen, Lula eszik" Csak pislogtunk mennyire "jólnevelt" a lányunk.
• Kb. délelőtt 11 óra lehetett, mikor Lau jön hozzám, savanyú képpel, majd mondja is mi a problémája: "Pfffúúú Lula büdös, fürdik" ezzel a lendülettel elindult fürdeni. Ami meghiúsult, gonosz anya miatt!
• Még a második felvonás betegség előtt építettek apával hóembert. Kimegyek hozzájuk az udvarra. Lau megszólal: "ANYAAAAAAAAAAA, Lula épít HÓ-EM-BERT, érted???? HÓ-EM-BERT." (Nagyon szőkének néz a lányom, hogy nem értem meg, mit is építettek, és még szótagolva akarja az eszembe vésni)
• Tegnap történt a gégészeten, szépen megmutatta a fülét, orrát, torkát. Majd megkaptuk a további instrukciókat, és papírt. Erre Launak nem tetszett valami. Ráncolta a szemöldökét. majd megszólal: " Néni ragasztó hol???????????" Kitaláljátok mit hiányolt???? Hát a matricát. Nem volt kikészítve az asztalra, egy kis dobozba voltak belepakolva, és észrevette. Doktornő meg is jegyezte, hogy jó a szeme, és igaza van, ami jár az jár! :)