Hétfőn megkezdtük a 2013-2014-es tanévet. Amolyan visszaszokós hét ez még, nincs minden óvónő, nincsenek sokan, összevont csoportok vannak, és persze az "új" óvodások beszoktatása is hétfőn kezdődött. A kis bölcsisek pár órára feljönnek az oviba, az otthonról érkező kicsik is bejönnek, és persze a lemaradó nagyobbak is átmennek a másik csoportba, szokják az új szobát, az új óvónéniket.
Hétfőn reggel már az új helyünkre pakoltunk, ugyanúgy a szívecske jel alá, csak épp a mazsola csoport öltözőjében. Viszont még Ica néni gondos kezeire hagytam Lulát, még a szokott csoportszobába, és így is volt egy kis pityergés. Napközben Orsi és Anita néni átmentek értük (4-en maradnak kiscsoportba vissza) és 2 órát együtt töltöttek.
Aztán ebéd ,alvás, játék............délután már vidáman mesélt, és ujjongott. :) Kedden már könnyebben ment, ekkor Orsi néni várta reggel, ölben puszik között hagytuk ott.
Ma pedig Anita néni fogadta lelkesen, mosolyogva. Ma már csak pici szájgörbülés volt. Holnap már élesben, a mazsola csoportban, az új társakkal, akik még "kicsik", kezdődik a nap.
Niki néni az "új" dadusnénink, egy tündér, nagyon szereti Lulát és ő is :) Ma puszival köszönt el, tegnap pedig lesifotót is kaptam :)
Úgymond könnyen, és vidáman indul az idei tanév, remélem így is marad, sőt, csak jobb lesz :)

............és persze horgol is

Elkészült az idei ősz/tél első horgolt sapija Lulának. Megállás nem lesz, míg minden napra nem jut egy :) Vidám, színes, még szellős............a következő kicsit már vastagabb és tömöttebb lesz :)

Anya (már) varr (is) :) :)

Még az ovi vége felé volt egy szülői értekezlet, ahol elmondták az óvónénik, hogy innentől, azaz a 2013/2014-es tanévtől nem tudja vállalni az óvoda az ágynemű biztosítását. (igen, nekünk ők adták, sőt ők is mosták, így sosem kellett hazahordani, megértem ha ezt már nem tudják vállalni)
Felajánlották, hogy most is, mint tavaly az oviszsáknál, egy ügyes kezű anyuka megvarrja a kétrendbeli ágyneműt (hogy legyen váltás).
Tudtam , hogy nem fogom kérni, mivel nem szeretem a durva/silány anyagot, nem flancból, de egy ágynemű legyen kényelmes. Oviszsákkal úgy voltam tavaly, annak mindegy, de most nem, egyikkel sem..........
Nyakamba vettem hát a várost anyag után kutatva, nem kell macis, se hercegnőspillangóskirálylányos. Ahogy megláttam ezt a két színt, beleszerettem, egyszerű, de nagyszerű, puha (lesz egy mosás után) igazi Lulás. Mikor hazahoztam érdektelen volt, nem amiatt mert nem tetszett, hanem mert ő ugyebár nem megy oviba............(csak gondolja)
Gyönyörködtem benne egy sort, aztán elkezdtem tervezgetni, szabni-varrni, tisztázni, beszegni..........stb. :) Az első szett egy kicsit csálé lett, de egyedi, a második már jól sikerült, annyira belejöttem, hogy egy új oviszsákot is varrtam neki.
A párnát kitömtem, simán mosható vatelinnel. Kényelmes igazi kis alvós párna lett. A szivecske jeleket meghorgoltam, már csak rá kell varrni mindegyikre.
Összes cipő beszerezve, jellel ellátva (mennyivel könnyebb a tavalyihoz képest a mostani kezdés).
Az ágyneműket holnap átöblítem, kivasalom és jöhet a hétfő. (nem mondom, hogy olcsóbban jöttem így ki, mintha megvettem volna készen, egy jó minőségű ágyneműszettet,sőőőőőőőt........de ezt én csináltam, ma már a kispárnájával aludt el, és boldogan újságolta hogy ezt az ő anyukája varrta, KELL ENNÉL TÖBB???? )

ui: Készük az őszi sapkakollekciója is, arról majd később. :)

Ez is megtörtént

Ugyebár augusztus 10-én barátaink esküvőjére voltunk hivatalosak. Megbeszéltük, Lula marad anyukám és tesómék kezeire bízva. Délután 5 körül mikor beszéltünk, mondták minden szuper elvannak, játszanak, medencéznek, ne izguljunk. Hívnak ha van valami................
Sógorom jött értünk hajnalban, (nagyon szuper volt a buli, rég mulattam ilyen jól, sőt végre esküvőn is kipróbálhattam a masinámat, a képek itt ) beültünk a kocsiba, de nekem fel sem tűnt hogy a gyerekülés be lett rakva az Ő autójukba.
Beszélgettünk, majd valahogy mondta, hogy hát bizony Lulácskával vacsi előtt a SBO-n (sürgősségin dolgozik a sógorom) jártak.......... a szívem majdnem kiugrott, de hozzátette nincs, gond, azért nem is szóltak, csak inkább bevitték, biztos ami biztos alapon. Vacsora előtt, már nagyon bepörgött a játszás, rohanással, mama melegítette a levest, Lula rohant, hogy nagyon éhes, küszöbben megbotlott, és lefejelte a csempe sarkát, majd beesett az asztal alá. Anyukám szedte ki, azt hitte csak kicsit kopp volt és slussz, hát ömlött belőle a vér (ilyen amúgy ha a szája csattan is ki) nem tudták hirtelen, hogy a szemének is lett e baja, annyira vérzett, gyors nyomókötés és vitték is be. Sógoromra való tekintettel röntgen is volt, pedig nem kellett volna mivel nem volt eszméletvesztés, se semmi, összehúzatták neki a sebet, majd röntgen, körbeugrálták, bekapcsoltak neki minden vinnyogó-villogó kütyüt. Majd amikor hazaértek jóízűen megette az otthagyott levest és elaludt. Hála szerencsére semmi komoly baj nem történt, anyum halálra rémülve várt minket hajnalban, de mondtam neki, ez velünk is megtörtént volna, mert folyton rohan, és kissé csélcsap lett mostanában.
A seb elég mély volt, ma már csak egy pici heg és egy vékony csík látszik, a színváltás is kezd megszűnni, mire oviba megy el is felejti :)