Ugyebár augusztus 10-én barátaink esküvőjére voltunk hivatalosak. Megbeszéltük, Lula marad anyukám és tesómék kezeire bízva. Délután 5 körül mikor beszéltünk, mondták minden szuper elvannak, játszanak, medencéznek, ne izguljunk. Hívnak ha van valami................
Sógorom jött értünk hajnalban, (nagyon szuper volt a buli, rég mulattam ilyen jól, sőt végre esküvőn is kipróbálhattam a masinámat, a képek itt ) beültünk a kocsiba, de nekem fel sem tűnt hogy a gyerekülés be lett rakva az Ő autójukba.
Beszélgettünk, majd valahogy mondta, hogy hát bizony Lulácskával vacsi előtt a SBO-n (sürgősségin dolgozik a sógorom) jártak.......... a szívem majdnem kiugrott, de hozzátette nincs, gond, azért nem is szóltak, csak inkább bevitték, biztos ami biztos alapon. Vacsora előtt, már nagyon bepörgött a játszás, rohanással, mama melegítette a levest, Lula rohant, hogy nagyon éhes, küszöbben megbotlott, és lefejelte a csempe sarkát, majd beesett az asztal alá. Anyukám szedte ki, azt hitte csak kicsit kopp volt és slussz, hát ömlött belőle a vér (ilyen amúgy ha a szája csattan is ki) nem tudták hirtelen, hogy a szemének is lett e baja, annyira vérzett, gyors nyomókötés és vitték is be. Sógoromra való tekintettel röntgen is volt, pedig nem kellett volna mivel nem volt eszméletvesztés, se semmi, összehúzatták neki a sebet, majd röntgen, körbeugrálták, bekapcsoltak neki minden vinnyogó-villogó kütyüt. Majd amikor hazaértek jóízűen megette az otthagyott levest és elaludt. Hála szerencsére semmi komoly baj nem történt, anyum halálra rémülve várt minket hajnalban, de mondtam neki, ez velünk is megtörtént volna, mert folyton rohan, és kissé csélcsap lett mostanában.
A seb elég mély volt, ma már csak egy pici heg és egy vékony csík látszik, a színváltás is kezd megszűnni, mire oviba megy el is felejti :)