[ Nagylányom....... ]

Anyává válni csak úgy lehet, mikor meglátod a kicsiny szempárt, a picurka kezeket, és az a bizonyos érzés tölti ki szíved-lelked, hogy: Istenem, már úgy vártalak, óvlak majd mindentől, megmutatok neked mindent, megtanítalak mindenre, a kezedbe teszem a nagyvilágot, és szeretlek amíg csak élek. Na, ettől már azt hiszem anyává avanzsált az illető.
S legyen ez a pillanat a szülőszoba meghittségében, pároddal az oldaladon, s gyermekeddel a karodon, vagy legyen ez az örökbefogadó hivatallal folytatott küzdés után, immár SAJÁT gyermekeddel hazafelé.
A lényeg akkor is az marad, anya lettél. Hogy hogyan az talán nem is fontos. Mert a szeretet ugyanaz, a boldogság ugyanaz, a jelentés ugyanaz.
Boldog szülők születhetnek, tehát többféle formában. És az út bármilyen rögös is, megéri a küzdést, a sok keserűséget és reményt, a sok sírást és nevetést. Mert mindenki, aki igazán vágyik babára, gyermekre, megkaphatja, és valljuk be, nem csak az a nagy szó, ha mi szülőkké válhatunk. De egy gyermeknek legalább akkora dolog, hogy szerető szülőket kaphat. Legyen az édes szülő, vagy mostoha. Az érzés el fogja kísérni: ezek az emberek szerettek, és neveltek.