Betegség No.2.

2011. január 29., szombat

Újra, vagy folytatva..............nem tudom, 2 hete megkapta az oltást, rá egy hétre estére nagyon belázasodott, elvittem doktornőhöz, gennyes-piros a torka, de még nem ír fel antibogyót, hátha elmúlik a Fenistil, Calcimusc, Cebion cseppektől (lószart). Láz-láz-láz és láz.  Egész héten, lázcsillapítás 4 óránként, éjszaka hűtőfürdő.
Pénteken visszavittem, még mindíg gennyes a torka, de már kissé pöttyös is. Doktornő szerint, ez a 3 napos láz, ami 4-5 napig tart, de irt fel Augmentin DUO antibogyót.
Be is adtam neki pénteken (tegnap) kettőször, estére már csökkent a láza, de a pöttyök csak jöttek és jöttek.
Ma reggelre, már teljesen láztalan, de tetőtöl talpig pöttyök borítják, a drága kis babapopsi arcocskáját, kezecskéit, egész testét.



Szerencsére nem viszket, így elég jól tűri.
Szemei még keresztben, karikásak, megviselte nagyon ez az egy hét, közben én is lebetegedtem.
Még szerencse, hogy itt volt kedd estétől, a mi védőangyalunk (anyukám), a nagybetűs MAMA, akit Laura azóta is könnyes szemekkel keres a lakásban vándorolva. 
Nagy a szerelem köztük, mama mindent megenged, ölben cipeli, szeretgeti csókolgatja.


Azon morfondíroztam, miért nincs nagyobb hűtőnk (csak mennyezetig ér) nem tudom elrakni a tojásokat stb. Rájöttem, ha beteg a gyerek, kajára nincs igény csak gyógyszerre.
A mi gyógyszergyárunk:
Ezek még a betegség előtti képek, ilyen az én igazi, örökmozgó nemlázaspöttyösköhögőstaknyos nagylányom:





A betegség napjain, anyáék birodalmában hajtotta álomra kis pöttyös fejecskéjét, ilyen védtelenül, betegen. 
Ilyen az alvó Laura:


Remélem a következő bejegyzésben már arról írok, milyen jókat sétáltunk a friss levegőn, és arról milyen eleven az én nagylányom.

GYÓGYULJ MEG DRÁGA KICSI KINCSÜNK, NEM JÓ ÍGY LÁTNI TÉGED.
SZERETÜNK NAGYON: ANYA, APA ÉS MAMA!
 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS