A most következő néhány darab a tegnapi nap termései:
Ha esik......
2011. július 29., péntek
......akkor beszorulunk a lakásba! Máté itt "nyaral", így Laurával nagyon jól elvannak, én csak akkor kellek, ha éhesek, vagy egyéb gondjuk van! Így marad egy kis időm, a mostani kedvenc elfoglaltságomra, a horgolásra, azt hiszem meg sem állok, míg Launak nem lesz minden napra egy sapija, kalapja, fülvédője, és hajpántja!
A most következő néhány darab a tegnapi nap termései:
A most következő néhány darab a tegnapi nap termései:
2011. július 27., szerda
Rengeteg kép, ami csak a közösségi portálon lett megosztva, esetleg a gépemen porosodik. Most csemegézés következik a legkedvesebbekből! :)
A gyerek kifejezetten rácuppant a fotózásra! Hoppá, fotózás, Esztim a te kommentedhez szólnék, hozzá, és leplezném le a dolgokat, előző, bejegyzésnél, te írtad, hogy "profi fotók", hát attól még messze állok, de 2 fotóképzős órán már túl vagyok :) igen ezt kaptam apától névnapomra (kicsit előre megkaptam) ha minden jól megy decemberre kezemben lesz a bizonyítványom is! :)
 | ||||||
| Csak és kizárólag társadalmi munkában mossa az autót, semmilyen juttatást nem kap érte (tudom, a gyerekmunkát a törvény bünteti) :D |
 | |
| A legártatlanabb gyerek! :D :D |
 |
| A pisilést így kell megoldani! :) |
 |
| A legszebb popó, a legcsinosabb lábak! (minden elfogultság nélkül) |
 |
| Micimackó szerelem! ♥♥♥♥ |
 |
| Hapci előtt! :) (jól elkapott pillanat) |
 |
| Az én KIRÁLYLÁNYOM! :) ♥♥♥ |
 |
| Kis törpicsekem, a saját készítésű sapiban! (imádok horgolni, pláne ilyen sapikat, kalapokat) |
 |
| A bubifújás a legjobb móka nálunk fürdés közben! ♥ |
 |
| Reggeli Milka rudi zabálás mesenézés közben |
A gyerek kifejezetten rácuppant a fotózásra! Hoppá, fotózás, Esztim a te kommentedhez szólnék, hozzá, és leplezném le a dolgokat, előző, bejegyzésnél, te írtad, hogy "profi fotók", hát attól még messze állok, de 2 fotóképzős órán már túl vagyok :) igen ezt kaptam apától névnapomra (kicsit előre megkaptam) ha minden jól megy decemberre kezemben lesz a bizonyítványom is! :)
2011. július 19., kedd
A tegnapi Kristóf látogatás, felkavaró élmény volt számomra! Ahogy magamhoz öleltem, azt a kis pihe-puha, a melegtől nagyokat sóhajtó, védtelen kis testet, elfogott egy érzés. Ugyan az, mint amikor Laurát tervezgettük, mikor lesz, hogyan lesz, az a nagyon vágyom rád érzés! Nem tudom megmagyarázni, lehet az az édes baba illat, vagy puha kis testecske, de egy pillanatra ismét pocakos akartam lenni, és ismét át akartam élni ezt a csodát! Aztán egy pillanat múlva már nem láttam a könnyektől, Laura olyan édesen simogatta, ölelgette, vigasztalta ha sírt, rémült arccal próbálta magyarázni, hogy sír a baba, és tegyünk vele valamit! Aztán biztattuk, hogy puszilja meg a kis buksiját és nem fog sírni. Ujjongásba tört a kis drágám, amikor a puszija hatására, tényleg abbahagyta Kristóf a sírást! Édesek voltak. Aztán egyik pillanatról a másikra, el is foszlott a rózsaszín fátyol a szemem elől, amikor Laura kapaszkodott rám felfelé, közben fülsértő hangon anyázott, Kristóf az ölemben ordított..................kell ez nekem??? Tényleg akarom???
Ki tudja, majd hozza az élet! :) Ezt is megoldanám, mint annyi mást az életben! :)
2011. július 18., hétfő
Gyorsan összedobom a gondolataimat, mert ha azt várom, hogy időm legyen, akkor sosem lesz megírva ez a poszt! Sóval nyaralás. Elég húzósan, rázósan indult, de annál jobban éreztük magunkat!
Megérkeztünk Pula-ba, ott megkerestük az utazási iroda központját, ahonnan elirányítottak minket a másik központba, majd ott megkaptuk a címet, hogy hol leszünk, elkísért egy csaj, megérkeztünk.
Először azt hittem csak én nem látom 300m-re a tenget, de utána rájöttem a szememmel semmi gond, a tenger valóban nincs 300m-es körzetben, sőt még 3000m-es körzetben sem, a hőn áhított tenger ugyanis 4500m-re van, ahová kocsival kell menni, mert ekkora hőségben, 3 gyerekkel, hülye aki elindul gyalog! Szóval lőttek a "lerakomakocsitésegyhétigrásenézek" elképzelésnek. Ekkor én nagyon nekikeseredtem a dolognak, és még nem is tudtam, hogy a "tengerparti" apartman, nem is olyan amilyen. Mire odaértünk a kettő szoba+nappalis apartman, egy szoba+nappalissá zsugorodott. Bosszankodás. Kis vita. Majd megnyugvás. Kifizettük, itt vagyunk, ezt kell elfogadni, és jól érezni magunkat! Egy pihentető éjszaka után, már mindannyian másképp láttuk a világot, és még élvezni is tudtuk volna a helyzetet, ha nem rág össze-vissza minket, első éjjel valami tengerparti szúnyog! Innentől viszketés, vakarózás, Fenistil csepp, kenőcs és a többi! Elmentünk felkutatni a tengert, meg is találtuk, és ekkor már nem bántuk ,hogy messze van, csodás, eszméletlen szép!
Ekkor ,hogy én se maradjak ki a jóból, a fogam kezdett rá, nem is kicsit, könnyekig hatódtam miatta, de nem volt utána semmi gond, egy doboz fájdalomcsillapító, és egy fél üveg Lidocain megtette a hatását, egész hétre! :) Aztán, hogy kerek legyen a kép, még Gergőbe is belecsípett valami medúza féle vízi élőlény! Rettentően csúnya volt a lába, dagadt, és egy napig rá sem bírt állni! Szóval ezeket a kudarcokat átvészelve, kezdtünk neki a nyaralásnak! :)
Meglátogattuk az Amfiteátrumot, egy igazi roncs, de olyan kellemes sétálgatni benne, és látni azt,hogy régen is élvezték az emberek az életet, méghozzá nem is akármilyen színházban!
Aztán hazafelé lerendeztünk egy hajóutat másnapra, ami a Jerolim szigetére vitt el, ott kirakott minket, volt egy 3 órás szabad foglalkozás, és vissza vitt a városi kikötőbe. Eközben a hajón roston sült halat szolgáltak fel, bort, és üdítőt is adtak. Kellemes sós szellő, irtózatos hullámok. Összességében tetszett, csak volt egy kis para is bennem!
Napjaink többségét a strandolás, mókázás, napozás, pihenés és az evés :) tette ki, ez a hét ennek volt szánva!
Az éttermek csodásak, kedvesek az alkalmazottak, a kis utcák olyan hangulatosak, hűvösek, egyszóval nagyon kellemes volt, egy-egy ilyen ebéd.
A horvátokról csak annyit, hogy egy bunkó, nem törődöm banda, egyáltalán nem segítőkészek, és szerintem utálják a turistákat, pedig belőlünk élnek. Köszönni nem tudnak, vagy nem szeretnek, kérdésre nem tudnak, vagy nem akarnak válaszolni. A gyerekek neveletlenek és szemtelenek. Ilyenkor kezdem el értékelni igazán, azt hogy magyar vagyok, és itt élek! Nem szebb Pula, mint mondjuk Székesfehérvár, tisztább az tény és való, mert kutyagumiba sehol sem léptünk, szemét nincs az utcákon, de nem szebb. Szóval jól éreztük magunkat, de közös megegyezés alapján arra jutottunk, jövőre, Magyarország még számunkra ismeretlen csodáit fedezzük fel.
Ui: Mit nekem tenger part, ha van egy csodás Balatonunk. Nyár nem múlhat el nélküle, így augusztusban még 4 napot Hévízen, Keszthelyen és Balatonszárszón töltünk! :)
Megérkeztünk Pula-ba, ott megkerestük az utazási iroda központját, ahonnan elirányítottak minket a másik központba, majd ott megkaptuk a címet, hogy hol leszünk, elkísért egy csaj, megérkeztünk.
Először azt hittem csak én nem látom 300m-re a tenget, de utána rájöttem a szememmel semmi gond, a tenger valóban nincs 300m-es körzetben, sőt még 3000m-es körzetben sem, a hőn áhított tenger ugyanis 4500m-re van, ahová kocsival kell menni, mert ekkora hőségben, 3 gyerekkel, hülye aki elindul gyalog! Szóval lőttek a "lerakomakocsitésegyhétigrásenézek" elképzelésnek. Ekkor én nagyon nekikeseredtem a dolognak, és még nem is tudtam, hogy a "tengerparti" apartman, nem is olyan amilyen. Mire odaértünk a kettő szoba+nappalis apartman, egy szoba+nappalissá zsugorodott. Bosszankodás. Kis vita. Majd megnyugvás. Kifizettük, itt vagyunk, ezt kell elfogadni, és jól érezni magunkat! Egy pihentető éjszaka után, már mindannyian másképp láttuk a világot, és még élvezni is tudtuk volna a helyzetet, ha nem rág össze-vissza minket, első éjjel valami tengerparti szúnyog! Innentől viszketés, vakarózás, Fenistil csepp, kenőcs és a többi! Elmentünk felkutatni a tengert, meg is találtuk, és ekkor már nem bántuk ,hogy messze van, csodás, eszméletlen szép!
Ekkor ,hogy én se maradjak ki a jóból, a fogam kezdett rá, nem is kicsit, könnyekig hatódtam miatta, de nem volt utána semmi gond, egy doboz fájdalomcsillapító, és egy fél üveg Lidocain megtette a hatását, egész hétre! :) Aztán, hogy kerek legyen a kép, még Gergőbe is belecsípett valami medúza féle vízi élőlény! Rettentően csúnya volt a lába, dagadt, és egy napig rá sem bírt állni! Szóval ezeket a kudarcokat átvészelve, kezdtünk neki a nyaralásnak! :)
Meglátogattuk az Amfiteátrumot, egy igazi roncs, de olyan kellemes sétálgatni benne, és látni azt,hogy régen is élvezték az emberek az életet, méghozzá nem is akármilyen színházban!
Aztán hazafelé lerendeztünk egy hajóutat másnapra, ami a Jerolim szigetére vitt el, ott kirakott minket, volt egy 3 órás szabad foglalkozás, és vissza vitt a városi kikötőbe. Eközben a hajón roston sült halat szolgáltak fel, bort, és üdítőt is adtak. Kellemes sós szellő, irtózatos hullámok. Összességében tetszett, csak volt egy kis para is bennem!
Napjaink többségét a strandolás, mókázás, napozás, pihenés és az evés :) tette ki, ez a hét ennek volt szánva!
Az éttermek csodásak, kedvesek az alkalmazottak, a kis utcák olyan hangulatosak, hűvösek, egyszóval nagyon kellemes volt, egy-egy ilyen ebéd.
A horvátokról csak annyit, hogy egy bunkó, nem törődöm banda, egyáltalán nem segítőkészek, és szerintem utálják a turistákat, pedig belőlünk élnek. Köszönni nem tudnak, vagy nem szeretnek, kérdésre nem tudnak, vagy nem akarnak válaszolni. A gyerekek neveletlenek és szemtelenek. Ilyenkor kezdem el értékelni igazán, azt hogy magyar vagyok, és itt élek! Nem szebb Pula, mint mondjuk Székesfehérvár, tisztább az tény és való, mert kutyagumiba sehol sem léptünk, szemét nincs az utcákon, de nem szebb. Szóval jól éreztük magunkat, de közös megegyezés alapján arra jutottunk, jövőre, Magyarország még számunkra ismeretlen csodáit fedezzük fel.
Ui: Mit nekem tenger part, ha van egy csodás Balatonunk. Nyár nem múlhat el nélküle, így augusztusban még 4 napot Hévízen, Keszthelyen és Balatonszárszón töltünk! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
