Megérkeztünk Pula-ba, ott megkerestük az utazási iroda központját, ahonnan elirányítottak minket a másik központba, majd ott megkaptuk a címet, hogy hol leszünk, elkísért egy csaj, megérkeztünk.
Először azt hittem csak én nem látom 300m-re a tenget, de utána rájöttem a szememmel semmi gond, a tenger valóban nincs 300m-es körzetben, sőt még 3000m-es körzetben sem, a hőn áhított tenger ugyanis 4500m-re van, ahová kocsival kell menni, mert ekkora hőségben, 3 gyerekkel, hülye aki elindul gyalog! Szóval lőttek a "lerakomakocsitésegyhétigrásenézek" elképzelésnek. Ekkor én nagyon nekikeseredtem a dolognak, és még nem is tudtam, hogy a "tengerparti" apartman, nem is olyan amilyen. Mire odaértünk a kettő szoba+nappalis apartman, egy szoba+nappalissá zsugorodott. Bosszankodás. Kis vita. Majd megnyugvás. Kifizettük, itt vagyunk, ezt kell elfogadni, és jól érezni magunkat! Egy pihentető éjszaka után, már mindannyian másképp láttuk a világot, és még élvezni is tudtuk volna a helyzetet, ha nem rág össze-vissza minket, első éjjel valami tengerparti szúnyog! Innentől viszketés, vakarózás, Fenistil csepp, kenőcs és a többi! Elmentünk felkutatni a tengert, meg is találtuk, és ekkor már nem bántuk ,hogy messze van, csodás, eszméletlen szép!
Ekkor ,hogy én se maradjak ki a jóból, a fogam kezdett rá, nem is kicsit, könnyekig hatódtam miatta, de nem volt utána semmi gond, egy doboz fájdalomcsillapító, és egy fél üveg Lidocain megtette a hatását, egész hétre! :) Aztán, hogy kerek legyen a kép, még Gergőbe is belecsípett valami medúza féle vízi élőlény! Rettentően csúnya volt a lába, dagadt, és egy napig rá sem bírt állni! Szóval ezeket a kudarcokat átvészelve, kezdtünk neki a nyaralásnak! :)
Meglátogattuk az Amfiteátrumot, egy igazi roncs, de olyan kellemes sétálgatni benne, és látni azt,hogy régen is élvezték az emberek az életet, méghozzá nem is akármilyen színházban!
Aztán hazafelé lerendeztünk egy hajóutat másnapra, ami a Jerolim szigetére vitt el, ott kirakott minket, volt egy 3 órás szabad foglalkozás, és vissza vitt a városi kikötőbe. Eközben a hajón roston sült halat szolgáltak fel, bort, és üdítőt is adtak. Kellemes sós szellő, irtózatos hullámok. Összességében tetszett, csak volt egy kis para is bennem!
Napjaink többségét a strandolás, mókázás, napozás, pihenés és az evés :) tette ki, ez a hét ennek volt szánva!
Az éttermek csodásak, kedvesek az alkalmazottak, a kis utcák olyan hangulatosak, hűvösek, egyszóval nagyon kellemes volt, egy-egy ilyen ebéd.
A horvátokról csak annyit, hogy egy bunkó, nem törődöm banda, egyáltalán nem segítőkészek, és szerintem utálják a turistákat, pedig belőlünk élnek. Köszönni nem tudnak, vagy nem szeretnek, kérdésre nem tudnak, vagy nem akarnak válaszolni. A gyerekek neveletlenek és szemtelenek. Ilyenkor kezdem el értékelni igazán, azt hogy magyar vagyok, és itt élek! Nem szebb Pula, mint mondjuk Székesfehérvár, tisztább az tény és való, mert kutyagumiba sehol sem léptünk, szemét nincs az utcákon, de nem szebb. Szóval jól éreztük magunkat, de közös megegyezés alapján arra jutottunk, jövőre, Magyarország még számunkra ismeretlen csodáit fedezzük fel.
Ui: Mit nekem tenger part, ha van egy csodás Balatonunk. Nyár nem múlhat el nélküle, így augusztusban még 4 napot Hévízen, Keszthelyen és Balatonszárszón töltünk! :)
