Naponta betekintek. Nem is tudom miért. Talán csodát várok, de az nem lesz. Szívem szakad meg érte, ha arra gondolok, hamarosan "csorbacsík" lesz.
Romlanak a fogai, nem kicsit, szám szerint 7, amit én már a katasztrofális helyzetbe soroltam. Nem tehet róla, mi sem.
Sosem áztak a fogai cukros lötyiben, nem evett meg egy vagon nyalókát sem, napi 2szer fogat mos (mióta az oviban is mosnak ez napi 3).
Ahogy kijött az első, mostuk, és mégis. Sajnos genetika. Nővérem gyerekei is hamar elhullajtották. Apja is hamar műprotkós lett.
Szóval most készítem a lelkét, igaz ahogy elkezdem neki mondani, hogy fog jönni a fogtündét a fogaiért, de hagy helyettük majd valami ajándékot, ha elviszi őket.
Eddig mindig pityergés lett a vége, de muszáj mondani, mert 22.-én (ja pont akkor gyakorlati vizsgázom, apa meg Esztergomban lesz) megy az oviba a fogdoki, és az én amúgy is érzékeny lelkű Lulámnak azt mondja, hogy rossz a fogad (csak remélni merem, hogy virágnyelven közli) lehet, hogy kirohan a világból. Nőből van, na!

Szóval rosszak, porlanak, lyukadnak, barnák. Az őrlő fogak. Alul kettő, felül négy. Tényleg lassan azon veszem észre, hogy elporladtak. Felül az első (metsző) fogak tövei is kezdik, de azok nem vészesek csak sárgulnak.
Tejfogat nem tömnek.
Majd ha már csak a gyökerek vannak meg, elviszem fogorvoshoz, hogy szedje ki őket, és adjunk utat a maradandó fogaknak. Amit remélek, az az, hogy azok szépek és egészségesek lesznek. Többet tenni azokkal sem tudunk majd, csak ennyit mint eddig. Mosni őket.

Akár, hogy is lesz, nekünk csorbacsíkként is Ő lesz a legszebb.

Megettünk egy almát

Itthon vagyunk kényszerpihenőn. Mivel megint (nem tudom miért, és hogyan) csípőízületi gyulladása van. Csütörtök reggel úgy ébredt, hogy nem tud lábra állni. Vittük is rögtön a Madarászba. Rögtön mondta a doki, ez bizony ismét az. Elküldte UH-ra, mindkét oldalt folyadék, jobb 4mm, bal 1,5mm. Pihenni, gyógyszer nincs rá. Egész nap ölben hordtam a wc-re, meg sem tudott mozdulni a fájdalomtól, Cataflant kapott 3-szor. Másnap jobb lett, de még sántított, és néha becsuklott, ha lábra állt. Hétvégén pihent sokat. Ma reggelre már nem is sántított, jobban van, csütörtökön kontroll UH, hogy teljesen lecsökkent-e a folyadék.

Mivel apa, ma estig, nagyon késő estig dolgozik (sőt egész hétvégén, és egész héten így lesz) így a délután már nehezebben telt. Egy hosszú délutáni alvás után, eldöntöttük, buszozunk egyet. Nem tudtuk merre megyünk, csak felültünk a buszra. A Hősök terénél leszálltunk, besétáltunk a Ligetbe, leültünk a tópartjára, elővettük az almákat, falatoztunk és beszélgettünk. Olyan igazi nagylányos dolgokról. Okosan. Komolyan. Édes volt. Kell ez. Nekem is, neki is. Azt hiszem egyre több ilyen programunk lesz. Csajos délután, vagy ki hogyan nevezi. Mert erre szükség van. Hogy csak arra figyeljek, amit Ő mondd, hogy csak Ő kérdezzen, és hogy csak neki válaszoljak.

Szuper volt.

Holnap délután pedig megyünk mamázni, megkezdjük "előnyaralásunkat". Semmi extra, mama szabin van, és így apa otthon hagy minket, mama Lulázik, én meg tanulhatok :) Jeeeee, szuper lesz :)

Mindenkinek ezt ígérem

... hogy, ha a kezemben lesz a bizonyítványom, vissza térek az élők soraiba. Na nem akarok én itt strébernek tűnni, nem viszem túlzásba a tanulást, de amikor van egy kis időm, akkor nem épp horgolok, vagy blogolok, vagy traccspartizok, esetleg barátnőzök, hanem a tételeket lapozgatom, az írásbeli feladatokat gyakorolom, és megpróbálom kamatoztatni anyai ösztöneimet, a gyakorlati vizsgafeladatokban.
Néha elővesszük a húzókártyákat (gyakorlati vizsga tételei) és eljátsszuk.............a vége szinte mindíg ugyanaz, könnyes szemek, igen-igen a nevetéstől.
A másik percben izgulok. A harmadikban küldözgetem az önéletrajzomat. A negyedikben meghallgatásra megyek. A többiben pedig, anya-feleség-testvér-gyermek vagyok.

Nehezítik, és boldogítják vegyes dolgok a napjainkat. Pl. a betegségek. Nehezítik, de boldogítják olyan tények és dolgok amikről még nem írhatok, de amint lehet fogok.

Tünemény Lula, okos és imádnivaló, és tényleg megérdemelné, hogy minden nap lejegyezzem ami művel, mert már 2 nap után elfelejtem, mi lesz 10 év múlva.

No de nektek és magamnak is megígérem, amint meglesz a bizonyítványom................................. :)

 Képek ♥

Tavasz

Az hiszem, ha itt van, ha nincs.......... mi már érezzük a tavaszi fáradtságot. Én nagyon. Lula sem a legfittebb. Amúgy meg semmi nincs. De komolyan. Monoton mindennapok. Egy-két Laura beszólással ízesítve. Megy szépen az ovi, okos-kitartó, igazi rutinos nagylány. Kiséé hisztis, és akaratok. Néha szófogadatlan, olyankor én is idegbajos vagyok, és elgurul a gyógyszerem. Egyébként, egy imádnivaló, mindent tudni akaró, és mindent meg is tudó kis géniusz :) :D

Telnek a napok sorra, várom már hogy a kezemben legyen a bizonyítványom (szombaton kezdődik a vizsgasorozat első állomása) és akkor talán egy kicsit én is leengedek, nem leszek ennyire stressz alatt.

Egyébként minden oké, mi is jól vagyunk, csak tavasz van............................

Húsvétolós, pihenős.....

Hála Istennek hamar elmúlt, a semmittevés. Mi azok vagyunk akik nem nagyon szeretünk csak feküdni, pihenni, na és enni. Viszont most ez volt húsvétkor, ezért is örültünk annyira hogy visszatértünk a pörgősebb hétköznapi életbe.
Az ünnepet anyukáméknál töltöttük, na itt aztán még egy kávét sem kellett magunknak csinálni, mert minden elénk raktak. Ez kb. 1 napig nagyon jó, mert jólesik, utána is jólesik, hogy ennyire szeretnek de a semmittevés már megöl. Nem mellesleg szakadt az eső, ki sem tudtunk mozdulni. Még szerencse hogy Lulának hozott a nyúl, egy új társast, így azt hamarabb megkapta, így összcsaládi társasozás ment napi 5-6 alkalommal.

Mikor csendesedett az eső, vagy elállt, akkor gyorsan gumicsizmába bújtunk, és már kint is voltunk. Sajnos ez napi 10-15 percet jelentett. Ez idő arra elég volt, hogy megnézzük az új kiskutyát, vagy épp Lula nyakig összesározza magát :)

Bence is meglátogatott minket, Zolika pedig meg is locsolt mindenkit:

Aztán hétfőn arra ébredtünk hogy kicsit kukucskál a nap, gyorsan szóltunk is a nyuszinak, hogy most mehet és tojhat csokitojásokat/nyulakat az udvaron. Meg is tette. Lula pedig lelkesen meg is kereste. :)

 

Jól éreztük magunkat, pihentünk, családoztunk, na és persze ettünk. A mérlegre nem mertem ráállni.............. :)

Remélem hasonlóan telt nektek is az ünnep, sok családdal, sok pihenéssel.