Itthon vagyunk kényszerpihenőn. Mivel megint (nem tudom miért, és hogyan) csípőízületi gyulladása van. Csütörtök reggel úgy ébredt, hogy nem tud lábra állni. Vittük is rögtön a Madarászba. Rögtön mondta a doki, ez bizony ismét az. Elküldte UH-ra, mindkét oldalt folyadék, jobb 4mm, bal 1,5mm. Pihenni, gyógyszer nincs rá. Egész nap ölben hordtam a wc-re, meg sem tudott mozdulni a fájdalomtól, Cataflant kapott 3-szor. Másnap jobb lett, de még sántított, és néha becsuklott, ha lábra állt. Hétvégén pihent sokat. Ma reggelre már nem is sántított, jobban van, csütörtökön kontroll UH, hogy teljesen lecsökkent-e a folyadék.
Mivel apa, ma estig, nagyon késő estig dolgozik (sőt egész hétvégén, és egész héten így lesz) így a délután már nehezebben telt. Egy hosszú délutáni alvás után, eldöntöttük, buszozunk egyet. Nem tudtuk merre megyünk, csak felültünk a buszra. A Hősök terénél leszálltunk, besétáltunk a Ligetbe, leültünk a tópartjára, elővettük az almákat, falatoztunk és beszélgettünk. Olyan igazi nagylányos dolgokról. Okosan. Komolyan. Édes volt. Kell ez. Nekem is, neki is. Azt hiszem egyre több ilyen programunk lesz. Csajos délután, vagy ki hogyan nevezi. Mert erre szükség van. Hogy csak arra figyeljek, amit Ő mondd, hogy csak Ő kérdezzen, és hogy csak neki válaszoljak.
Szuper volt.
Holnap délután pedig megyünk mamázni, megkezdjük "előnyaralásunkat". Semmi extra, mama szabin van, és így apa otthon hagy minket, mama Lulázik, én meg tanulhatok :) Jeeeee, szuper lesz :)
