Száj"ügy" (azaz a fogtündér nagyon közel jár)

Naponta betekintek. Nem is tudom miért. Talán csodát várok, de az nem lesz. Szívem szakad meg érte, ha arra gondolok, hamarosan "csorbacsík" lesz.
Romlanak a fogai, nem kicsit, szám szerint 7, amit én már a katasztrofális helyzetbe soroltam. Nem tehet róla, mi sem.
Sosem áztak a fogai cukros lötyiben, nem evett meg egy vagon nyalókát sem, napi 2szer fogat mos (mióta az oviban is mosnak ez napi 3).
Ahogy kijött az első, mostuk, és mégis. Sajnos genetika. Nővérem gyerekei is hamar elhullajtották. Apja is hamar műprotkós lett.
Szóval most készítem a lelkét, igaz ahogy elkezdem neki mondani, hogy fog jönni a fogtündét a fogaiért, de hagy helyettük majd valami ajándékot, ha elviszi őket.
Eddig mindig pityergés lett a vége, de muszáj mondani, mert 22.-én (ja pont akkor gyakorlati vizsgázom, apa meg Esztergomban lesz) megy az oviba a fogdoki, és az én amúgy is érzékeny lelkű Lulámnak azt mondja, hogy rossz a fogad (csak remélni merem, hogy virágnyelven közli) lehet, hogy kirohan a világból. Nőből van, na!

Szóval rosszak, porlanak, lyukadnak, barnák. Az őrlő fogak. Alul kettő, felül négy. Tényleg lassan azon veszem észre, hogy elporladtak. Felül az első (metsző) fogak tövei is kezdik, de azok nem vészesek csak sárgulnak.
Tejfogat nem tömnek.
Majd ha már csak a gyökerek vannak meg, elviszem fogorvoshoz, hogy szedje ki őket, és adjunk utat a maradandó fogaknak. Amit remélek, az az, hogy azok szépek és egészségesek lesznek. Többet tenni azokkal sem tudunk majd, csak ennyit mint eddig. Mosni őket.

Akár, hogy is lesz, nekünk csorbacsíkként is Ő lesz a legszebb.