Az ünnepet anyukáméknál töltöttük, na itt aztán még egy kávét sem kellett magunknak csinálni, mert minden elénk raktak. Ez kb. 1 napig nagyon jó, mert jólesik, utána is jólesik, hogy ennyire szeretnek de a semmittevés már megöl. Nem mellesleg szakadt az eső, ki sem tudtunk mozdulni. Még szerencse hogy Lulának hozott a nyúl, egy új társast, így azt hamarabb megkapta, így összcsaládi társasozás ment napi 5-6 alkalommal.
Mikor csendesedett az eső, vagy elállt, akkor gyorsan gumicsizmába bújtunk, és már kint is voltunk. Sajnos ez napi 10-15 percet jelentett. Ez idő arra elég volt, hogy megnézzük az új kiskutyát, vagy épp Lula nyakig összesározza magát :)
Bence is meglátogatott minket, Zolika pedig meg is locsolt mindenkit:
Aztán hétfőn arra ébredtünk hogy kicsit kukucskál a nap, gyorsan szóltunk is a nyuszinak, hogy most mehet és tojhat csokitojásokat/nyulakat az udvaron. Meg is tette. Lula pedig lelkesen meg is kereste. :)
Jól éreztük magunkat, pihentünk, családoztunk, na és persze ettünk. A mérlegre nem mertem ráállni.............. :)
Remélem hasonlóan telt nektek is az ünnep, sok családdal, sok pihenéssel.
