Mindenkinek ezt ígérem

... hogy, ha a kezemben lesz a bizonyítványom, vissza térek az élők soraiba. Na nem akarok én itt strébernek tűnni, nem viszem túlzásba a tanulást, de amikor van egy kis időm, akkor nem épp horgolok, vagy blogolok, vagy traccspartizok, esetleg barátnőzök, hanem a tételeket lapozgatom, az írásbeli feladatokat gyakorolom, és megpróbálom kamatoztatni anyai ösztöneimet, a gyakorlati vizsgafeladatokban.
Néha elővesszük a húzókártyákat (gyakorlati vizsga tételei) és eljátsszuk.............a vége szinte mindíg ugyanaz, könnyes szemek, igen-igen a nevetéstől.
A másik percben izgulok. A harmadikban küldözgetem az önéletrajzomat. A negyedikben meghallgatásra megyek. A többiben pedig, anya-feleség-testvér-gyermek vagyok.

Nehezítik, és boldogítják vegyes dolgok a napjainkat. Pl. a betegségek. Nehezítik, de boldogítják olyan tények és dolgok amikről még nem írhatok, de amint lehet fogok.

Tünemény Lula, okos és imádnivaló, és tényleg megérdemelné, hogy minden nap lejegyezzem ami művel, mert már 2 nap után elfelejtem, mi lesz 10 év múlva.

No de nektek és magamnak is megígérem, amint meglesz a bizonyítványom................................. :)

 Képek ♥