Műtét előtt..........

Már alszik egy ideje. Nem tudja még mi vár rá. Vagyis tudja, csak nem érti. Boldogan emlegeti mindenkinek, hogy neki bizony holnap kiveszik az orrmanduláját. Meg hogy kapni fog maszkot, amitől majd elalszik és nem is fog semmit érezni...................
Ó bár így lenne és hamar elfelejtenénk az egészet.
Mostanában fél, nem tudom mitől, és pontosan mióta, de fél. Mennem kell vele a wc-re, mert az kicsi "szoba" és ő ott fél. Ma is ott ültem mellette, mikor megszólal: "Anya ugye senki sem halt még bele az orrmandula kivételbe"
Köpni-nyelni sem tudtam egy pillanatra. Válaszoltam, hogy persze hogy senki.............
Aztán megkérdeztem, hogy miért te félsz tőle kicsikém, a válasz egyszerű volt: " Nem, csak izgulok".
Ami látszik is rajta egyébként, annyira feszült és kis ideges. Tudom, ez mind rólam megy át rá, de mégis. Sehogy, semmi sem jó. Hiszti, földhöz vágja magát,  visszabeszél............... Próbálok türelmes lenni, mert hogy ne most műtét előtt veszekedjek már rá, kevésbé sikerül. Ingerült, feszült vagyok én is..................nagyon-nagyon túlszeretnék már lenni rajta. Azt is tudom, rutinműtét. Mégis altatás. Mégis műtét. Mégis kórház. Nem mellesleg Ő a mi gyerekünk, akiért akkor is aggódom ha egy szúnyog megcsípi.
Félek. Féltem. Izgulok ...