Hétfőn megkezdtük a 2013-2014-es tanévet. Amolyan visszaszokós hét ez még, nincs minden óvónő, nincsenek sokan, összevont csoportok vannak, és persze az "új" óvodások beszoktatása is hétfőn kezdődött. A kis bölcsisek pár órára feljönnek az oviba, az otthonról érkező kicsik is bejönnek, és persze a lemaradó nagyobbak is átmennek a másik csoportba, szokják az új szobát, az új óvónéniket.
Hétfőn reggel már az új helyünkre pakoltunk, ugyanúgy a szívecske jel alá, csak épp a mazsola csoport öltözőjében. Viszont még Ica néni gondos kezeire hagytam Lulát, még a szokott csoportszobába, és így is volt egy kis pityergés. Napközben Orsi és Anita néni átmentek értük (4-en maradnak kiscsoportba vissza) és 2 órát együtt töltöttek.
Aztán ebéd ,alvás, játék............délután már vidáman mesélt, és ujjongott. :) Kedden már könnyebben ment, ekkor Orsi néni várta reggel, ölben puszik között hagytuk ott.
Ma pedig Anita néni fogadta lelkesen, mosolyogva. Ma már csak pici szájgörbülés volt. Holnap már élesben, a mazsola csoportban, az új társakkal, akik még "kicsik", kezdődik a nap.
Niki néni az "új" dadusnénink, egy tündér, nagyon szereti Lulát és ő is :) Ma puszival köszönt el, tegnap pedig lesifotót is kaptam :)
Úgymond könnyen, és vidáman indul az idei tanév, remélem így is marad, sőt, csak jobb lesz :)

............és persze horgol is

Elkészült az idei ősz/tél első horgolt sapija Lulának. Megállás nem lesz, míg minden napra nem jut egy :) Vidám, színes, még szellős............a következő kicsit már vastagabb és tömöttebb lesz :)

Anya (már) varr (is) :) :)

Még az ovi vége felé volt egy szülői értekezlet, ahol elmondták az óvónénik, hogy innentől, azaz a 2013/2014-es tanévtől nem tudja vállalni az óvoda az ágynemű biztosítását. (igen, nekünk ők adták, sőt ők is mosták, így sosem kellett hazahordani, megértem ha ezt már nem tudják vállalni)
Felajánlották, hogy most is, mint tavaly az oviszsáknál, egy ügyes kezű anyuka megvarrja a kétrendbeli ágyneműt (hogy legyen váltás).
Tudtam , hogy nem fogom kérni, mivel nem szeretem a durva/silány anyagot, nem flancból, de egy ágynemű legyen kényelmes. Oviszsákkal úgy voltam tavaly, annak mindegy, de most nem, egyikkel sem..........
Nyakamba vettem hát a várost anyag után kutatva, nem kell macis, se hercegnőspillangóskirálylányos. Ahogy megláttam ezt a két színt, beleszerettem, egyszerű, de nagyszerű, puha (lesz egy mosás után) igazi Lulás. Mikor hazahoztam érdektelen volt, nem amiatt mert nem tetszett, hanem mert ő ugyebár nem megy oviba............(csak gondolja)
Gyönyörködtem benne egy sort, aztán elkezdtem tervezgetni, szabni-varrni, tisztázni, beszegni..........stb. :) Az első szett egy kicsit csálé lett, de egyedi, a második már jól sikerült, annyira belejöttem, hogy egy új oviszsákot is varrtam neki.
A párnát kitömtem, simán mosható vatelinnel. Kényelmes igazi kis alvós párna lett. A szivecske jeleket meghorgoltam, már csak rá kell varrni mindegyikre.
Összes cipő beszerezve, jellel ellátva (mennyivel könnyebb a tavalyihoz képest a mostani kezdés).
Az ágyneműket holnap átöblítem, kivasalom és jöhet a hétfő. (nem mondom, hogy olcsóbban jöttem így ki, mintha megvettem volna készen, egy jó minőségű ágyneműszettet,sőőőőőőőt........de ezt én csináltam, ma már a kispárnájával aludt el, és boldogan újságolta hogy ezt az ő anyukája varrta, KELL ENNÉL TÖBB???? )

ui: Készük az őszi sapkakollekciója is, arról majd később. :)

Ez is megtörtént

Ugyebár augusztus 10-én barátaink esküvőjére voltunk hivatalosak. Megbeszéltük, Lula marad anyukám és tesómék kezeire bízva. Délután 5 körül mikor beszéltünk, mondták minden szuper elvannak, játszanak, medencéznek, ne izguljunk. Hívnak ha van valami................
Sógorom jött értünk hajnalban, (nagyon szuper volt a buli, rég mulattam ilyen jól, sőt végre esküvőn is kipróbálhattam a masinámat, a képek itt ) beültünk a kocsiba, de nekem fel sem tűnt hogy a gyerekülés be lett rakva az Ő autójukba.
Beszélgettünk, majd valahogy mondta, hogy hát bizony Lulácskával vacsi előtt a SBO-n (sürgősségin dolgozik a sógorom) jártak.......... a szívem majdnem kiugrott, de hozzátette nincs, gond, azért nem is szóltak, csak inkább bevitték, biztos ami biztos alapon. Vacsora előtt, már nagyon bepörgött a játszás, rohanással, mama melegítette a levest, Lula rohant, hogy nagyon éhes, küszöbben megbotlott, és lefejelte a csempe sarkát, majd beesett az asztal alá. Anyukám szedte ki, azt hitte csak kicsit kopp volt és slussz, hát ömlött belőle a vér (ilyen amúgy ha a szája csattan is ki) nem tudták hirtelen, hogy a szemének is lett e baja, annyira vérzett, gyors nyomókötés és vitték is be. Sógoromra való tekintettel röntgen is volt, pedig nem kellett volna mivel nem volt eszméletvesztés, se semmi, összehúzatták neki a sebet, majd röntgen, körbeugrálták, bekapcsoltak neki minden vinnyogó-villogó kütyüt. Majd amikor hazaértek jóízűen megette az otthagyott levest és elaludt. Hála szerencsére semmi komoly baj nem történt, anyum halálra rémülve várt minket hajnalban, de mondtam neki, ez velünk is megtörtént volna, mert folyton rohan, és kissé csélcsap lett mostanában.
A seb elég mély volt, ma már csak egy pici heg és egy vékony csík látszik, a színváltás is kezd megszűnni, mire oviba megy el is felejti :)

Csak olyat ígérj...... :)

Mikor megműtötték, és kihozták a műtőből, akkor hogy lenyugtassuk, kérdezgettük tőle mit szeretne, szeretne-e játékot vagy valamit.
Az első válasza a LEGO tűzoltóautó volt, azt már aznap megkapta mikor hazajöttünk a kórházból. Aztán kitalálta hogy ő ZÖLD (igen zöld, nem rózsaszín, vagy piros) szobát szeretne, fessük át mire hazaér a kórházból. Ez kivitelezhetetlen volt, egy éjszakát töltött csak bent, és a mi energiánk is véges volt. Azt mondtuk neki, ha visszamegyünk a FOG-ra kontrollra, s mindent rendben talál a főorvosnő, akkor lehet róla szó.
Tegnap voltunk kontrollon, minden rendben szépen begyógyult a seb, már csak egy kisebb heg van. Füle ép, hallása jó.
Örültünk nagyon, ahogy kiléptünk az ajtón megszólal, akkor zöld lesz a szobám??? Néztünk nagy szemekkel, hogy "mi vaaan???" hát az, hogy Ő nem felejtett, mi viszont igen.
Na de milyen az a szülő, aki csak ígérget a vakvilágba :D :D :D Igen.............a rendelőtől festékért mentünk. Tegnap este 8-ra készen lett minden, ma felkerült a függöny és kész....................ZÖLD szoba, összhangban a narancs bútorokkal és szőnyeggel, van ízlése amúgy nem vitás (a bútorhoz nem is menne a rózsaszín vagy piros) :)
Hullafáradtan dőltünk az ágyba (na ja, mert más a gyereket festésre eltünteti otthonról, mi hoztunk még kettőt, így szép az élet)

( annyira belejöttünk, hogy hétfőre már tervben van a mi szobánk :D :D :D )

Most ez a kedvenc

A Nickelodeon-on megy, nagyon cuki mese én kifejezetten élvezem. Tickety Toc néven fut. A kis srác Toby, a lányka pedig TaLula(h). Teljesen Lula :)

A blog is emiatt alakult egy kicsit át. :)

Visszaszámlálás...........

Pontosan 3 hét múlva, végre ÓVODA!!!!!!!!!!!! 

Sosem gondoltam, hogy ennyire fogjuk számolni a napokat.

Nem csak én, mindketten......

(ma letelt a hivatalos 2 hetes karantén is, a műtét után, repül az idő, még mintha tegnap izgultam volna a műtét miatt)

Mindenhonnan egy kicsit

Mikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést, akkor az volt a címe, hogy lassan 1 hete már...........hogy a műtét megtörtént. Azóta a piszkozatok között porosodik, gondoltam befejezem. Mivel ma már 12 napja, hétfőn pedig kereken 2 hete lesz, ezért a címen változtatnom kellett. Így ez lett a cím "mindenhonnan egy kicsit" hiszen úgyis belekapok más-más témákba is.

Szóval az idézőjel végéig, az már egy hete porosodik:  "Azóta szép lassan visszatért a régi kerékvágásba minden. Főorvosnő kettő hetet mondott, de nem tudom megkötözni ! Most már ugrál, medencézett a hétvégén, pacsált, locsolt, motorozott.
Az étvágya a műtét óta remek, enne egész nap, édesre sóst, sósra édest. :) Mondjuk rá is fér, 14,4 kg és 103 cm. Nem egy husi, de nekünk így tökéletes. Formás csinos, a legszebb.
És persze a legnagyszájúbb. :) Igazán nehéz néha vele... " 

Hogyan folytatnám??  Hát úgy, hogy végre óvodát szeretnék, de nagyon. Tudom szívtelen, gonosz anya vagyok, de már a türelmem véges. Kérem vissza a műtét előtti lányomat, aki lehet hogy kevesebbet evett, de nem volt ilyen féken tarthatatlan. Így a 40 fokos melegben még kikészítőbb, egész nap bent vagyunk. Semmi sem érdekli, de semmi. Nem akar színezni, nem akar kirakózni, nem merek vele estefelé a már hűvösben sem elindulni sehová, mert nem fogad szót, képes akár az útra is kiszaladni, ha nem kiabálok rá. Folyton visszabeszél, folyton ideges, semmire sincs ideje, amit kérek tőle, de közben amit ő kér azt rögtön vagy hiszti. Dackorszak??? Vagy így éli még mindig meg a műtétet?? Nem tudom....... de nagyon jó lenne egy kis "enyhülés" mert nem nagyon bírjuk már. Amikor már anyum is, aki egyébként folyton védi, azt mondja, hogy Lulácska te nagyon rossz vagy, ott a gond már nem kevés.
Egyébként meg biztosan van valami lelki oka, minden este, megkér fogjam meg a kezét, míg elalszik, mondjuk akkor sem mindegy melyiket, de meg kell fogni, és fogja is míg teljesen mélyen nem alszik.
Nem tudom az okát, de remélem, ahogy a közösségbe járás beindul, szépen elfelejtjük ezt az egészet