Nem engedhetem, hogy Lauráról legyen a naplóban pici korától 1-1 bejegyzés, Áronról meg nem.
Bő lére nem fogom ereszteni, de fogok írni egy-egy szösszenetet.
Holnap 2 hétes, másfél hete vagyunk itthon.
3780grammal született, 3470-re esett vissza a hazajövetel napjára, ma reggeli puckos mérlegelés, 3980 gramm. A kis fenektlen gyomrú.
Sajnos ugyanaz a forgatókönyv játszik most is mint Laurával, pedig vért izzadva szerettem volna Árit szoptani. Mára egy csepp tejem sincs, úgy hogy fejtem mint az őrült, szenvedve a begyulladt cickókkal, zokogva a fájdalomtól, másfél órá szenvedések eredménye 10-20ml......
Szóval ezt most leírom, tápszeres, nyugodt, boldog baba, és innentől itt nincs helye a siránkozásnak, mindent megpróbáltam. Nem ment, sluss, nem dől össze a világ.
Eszik-alszik-kakil, néha nézelődik, még ritkábban sír. Eddig egy szavunk sem lehet rá. Egy imádnivaló szeretetgombóc.
Laura nyaral. Nővéremék voltak itt a hétvégén, elvitték magukkal. Jól érzi magát, olyan nagylány már.
Medence, trambulin, csavargás, mozi.....popója fényesre....
Holnap megy érte apa, igaz nem akar hazajönni, de apa meg csak a héten van szabin, Ő is szeretné vinni strandra -jászóházba....
Hát így vagyunk mi négyesben, most mégis hármasban.
Szokjuk a helyzetet, van mit.....
