Napfény az éjszakában. Sosem gondoltam, hogy létezik ilyen nyugodt, mosolygós, csupa szem gyerek. Hát megkaptuk....
Sosem sír, lassan 5 hónapja velünk van, de még nem volt egy nap sem, hogy kikészültem volna tőle.
Eszik, alszik, mosolyog. A tegnapi oltás megviseli kissé, nyűgösebb, de így is csupa vigyor, pedig lázas.
Pörög-forog hatról hasra, vissza még csak véletlenül sikerült. Nem szeret feküdni, folyton húzná magát ülésélbe fel. Imádja a nővérét, aki nem mindíg finom és nőies vele. Anyafuggő, elvan szinte mindenkivel, de kell hogy tudja a közelben vagyok.
Igazi szerelem. Kis golyófejű húsgombócom.
7500 gramm és 68 cm
A vesetágulat sajnos megmaradt, de nincs teendő vele, ellenőriztetni kell 3 havonta, jövő héten megyünk.
A BCG oltást nem jól adták be, igy lett két nagy nyirokcsomó a hónaaljában, a Madarászba járunk havonta ellenőrzésre. Fél éves koráig kapott haladékot, ha nem tűnik el, akkor fel kell nyitni és ki kell tisztítani.
Van még vízsérve, a zacsikban folyadék van, egy éves korig havi ellenőrzés mellett nincs teendő.
Hát nem unatkozunk ezek mellett, de legalább nem fáj neki, és reménykedünk a legjobbakban.
Áron
Laura
Írnom kellene, repülnek a napok, hetek és azon kapom magam, hogy nincs lejegyezve szinte semmi.
Rutinos ovis, iskolaérett nagylány. Nagy suli keresésben vagyunk. Dilemma hogy inkább egy középszerű iskolában legyen kiemelkedő, vagy erős suliban küzdjön a jó teljesítményért. Óvónénik angol tagozatot ajánlanak, féltem a nagy megterheléstől. Még egy pici időnk van mélázni a dolgokon.
Korizni jártak az ovival, 6 alkalom alatt szuper profi módon megtanult. Szombaton nyit az Újpesti főterén a jégpálya, meglesz a hétvégi program.
Decembertől úszni mennek, remélem az is szupergyorsan ügyesen fog neki menni.
Közben néptánc is van heti egyszer, ez ovis program.
Igazi okos szerető nagytesó, Áron rajong érte.
Sokszor hisztis, akaratos, korai kamasz....néha nem tudom kezelni.
Jelenleg 2 hete itthon boldogít egy durva vírusos aftás torokgyulladás, majd gennyes középfül gyulladás miatt.
Jövő héttől újra ovi, megkezdődnek a pörgős hétköznapok. Jelenleg két szulinapi meghívó várja az ovis szekrényében.
Társasági lény, nem vitás.
Rutinos ovis, iskolaérett nagylány. Nagy suli keresésben vagyunk. Dilemma hogy inkább egy középszerű iskolában legyen kiemelkedő, vagy erős suliban küzdjön a jó teljesítményért. Óvónénik angol tagozatot ajánlanak, féltem a nagy megterheléstől. Még egy pici időnk van mélázni a dolgokon.
Korizni jártak az ovival, 6 alkalom alatt szuper profi módon megtanult. Szombaton nyit az Újpesti főterén a jégpálya, meglesz a hétvégi program.
Decembertől úszni mennek, remélem az is szupergyorsan ügyesen fog neki menni.
Közben néptánc is van heti egyszer, ez ovis program.
Igazi okos szerető nagytesó, Áron rajong érte.
Sokszor hisztis, akaratos, korai kamasz....néha nem tudom kezelni.
Jelenleg 2 hete itthon boldogít egy durva vírusos aftás torokgyulladás, majd gennyes középfül gyulladás miatt.
Jövő héttől újra ovi, megkezdődnek a pörgős hétköznapok. Jelenleg két szulinapi meghívó várja az ovis szekrényében.
Társasági lény, nem vitás.
2015. július 21., kedd
Turbózás következik :)
Nem engedhetem, hogy Lauráról legyen a naplóban pici korától 1-1 bejegyzés, Áronról meg nem.
Bő lére nem fogom ereszteni, de fogok írni egy-egy szösszenetet.
Holnap 2 hétes, másfél hete vagyunk itthon.
3780grammal született, 3470-re esett vissza a hazajövetel napjára, ma reggeli puckos mérlegelés, 3980 gramm. A kis fenektlen gyomrú.
Sajnos ugyanaz a forgatókönyv játszik most is mint Laurával, pedig vért izzadva szerettem volna Árit szoptani. Mára egy csepp tejem sincs, úgy hogy fejtem mint az őrült, szenvedve a begyulladt cickókkal, zokogva a fájdalomtól, másfél órá szenvedések eredménye 10-20ml......
Szóval ezt most leírom, tápszeres, nyugodt, boldog baba, és innentől itt nincs helye a siránkozásnak, mindent megpróbáltam. Nem ment, sluss, nem dől össze a világ.
Eszik-alszik-kakil, néha nézelődik, még ritkábban sír. Eddig egy szavunk sem lehet rá. Egy imádnivaló szeretetgombóc.
Laura nyaral. Nővéremék voltak itt a hétvégén, elvitték magukkal. Jól érzi magát, olyan nagylány már.
Medence, trambulin, csavargás, mozi.....popója fényesre....
Holnap megy érte apa, igaz nem akar hazajönni, de apa meg csak a héten van szabin, Ő is szeretné vinni strandra -jászóházba....
Hát így vagyunk mi négyesben, most mégis hármasban.
Szokjuk a helyzetet, van mit.....
Nem engedhetem, hogy Lauráról legyen a naplóban pici korától 1-1 bejegyzés, Áronról meg nem.
Bő lére nem fogom ereszteni, de fogok írni egy-egy szösszenetet.
Holnap 2 hétes, másfél hete vagyunk itthon.
3780grammal született, 3470-re esett vissza a hazajövetel napjára, ma reggeli puckos mérlegelés, 3980 gramm. A kis fenektlen gyomrú.
Sajnos ugyanaz a forgatókönyv játszik most is mint Laurával, pedig vért izzadva szerettem volna Árit szoptani. Mára egy csepp tejem sincs, úgy hogy fejtem mint az őrült, szenvedve a begyulladt cickókkal, zokogva a fájdalomtól, másfél órá szenvedések eredménye 10-20ml......
Szóval ezt most leírom, tápszeres, nyugodt, boldog baba, és innentől itt nincs helye a siránkozásnak, mindent megpróbáltam. Nem ment, sluss, nem dől össze a világ.
Eszik-alszik-kakil, néha nézelődik, még ritkábban sír. Eddig egy szavunk sem lehet rá. Egy imádnivaló szeretetgombóc.
Laura nyaral. Nővéremék voltak itt a hétvégén, elvitték magukkal. Jól érzi magát, olyan nagylány már.
Medence, trambulin, csavargás, mozi.....popója fényesre....
Holnap megy érte apa, igaz nem akar hazajönni, de apa meg csak a héten van szabin, Ő is szeretné vinni strandra -jászóházba....
Hát így vagyunk mi négyesben, most mégis hármasban.
Szokjuk a helyzetet, van mit.....
2015. július 18., szombat
Nem frissült a blog egy jó ideje, viszont úgy gondolom, a születésünk történetének itt kell állnia, ugyanúgy mint a Luláénak :)
Szóval hol is kezdjem.....
Július 5-e volt a terminus napja, szép vasárnap. Nem történt semmi. Azt leszámtva, hogy rutin ctg-re mentem a terhespatológiára, a vérnyomásmérés 150-es vérnyomást mutatott, így a 20 perces vizsgálatból, 3 órás ottlét lett, sürgős laborral stb. Szerencsére minden rendben volt, így hazajöhettünk.
Hétfőtől kezdődött a hajnali kelés, a napi ctg-vel és UH-val, dokimmal minden nap találkoztam, megvizsgált, alvázügyileg minden készen állt a születésre (bő 2 ujjnyi semmi fájdalom nélkül), viszont Áron buksija igen magasan volt.
07.08.
Reggel fél 7 ctg, Ári nem volt aktív, UH-on kevés magzatvíz, vizsgálaton feje magasan. Dokim megnyugtatott, ügyel, bármikor jöhetünk. De ha ma nem lenne semmi, akkor pénteken beindítja. Na ettől a szótól rosszul vagyok. Laura indított volt, borzasztó szülésélménnyel.
Hazajöttünk, hullafáradtan elaludtam.
13:00 az első olyan fájdalom, amit eddig nem éreztem, majd 7 perc múlva újra, majd 6 perc múlva ismét, és ez így jött szépen 6-7 percenként, fájdogált, de nem volt olyan vészes.
Negyed 3-kor kezdett FÁJNI, úgy igazán, amikor már rogyasztani kellett, és megállni míg a 45-60 másodperc le nem telt. Ekkor hívtam apát, merre van, mert be kellene menni. Lefeküdtem, úgy kegyetlenül fájt, sétálgattam.
Negyed 4-kor megjött apa, zuhanyoztam egyet és elindultunk. Ekkorra már volt közte 4-5 percenként jelentkező is.
16:00 Megérkeztünk a szülőszobára, dokim örült, megvizsgált, 3 ujjnyi, innen már nem megyünk haza, ctg -re pakoltak, szépen jöttek is a rendszeres 6 perces fájások. Ekkor leszakadt az ég, megjött az óriási vihar, lehülés. Míg ctg-n voltam, 4 baba született meg, szegény dokim azt se tudta merre van. Jöttek az ordítások jobbról-balról, haza akartam menni, megijedtem-féltem......
17:30 Eddig szambáztam a folyosón az 5 perces durva fájásaimmal, végre kitakarították a szobát, mehettem.
Átöltöztem, ismét ctg-re raktak. 5 fájás jobb oldalt, 5 bal oldalt, hogy tünjön a méhszáj elfelé.....
19:00 Dokim megjelenik a nagyon kedves szülésznővel, burokrepesztés. Tényleg nagyon kevés, és nagyon mekóniumos magzatvíz. Csak ennyit mondd, ennek a szülésnek tényleg itt volt az ideje (4 nappal hordtam túl).
Innentől kegyetlenebb fájások, de még jól bírom, kb. 10 percig, amikor is kimondom a varázszót, EDA-t szeretnék, megvizsgál, már nem kapatok, 4 ujjnyi, alig van méhszáj.
Itt berezeltem, hogy n ezt nem fogom kibírni, a fájások csak jöttek, nem éreztem szünetet köztük.
Áron vihartempóban szeretett volna kijönni, de a feje nem bírta a gyűrődést, nekem 20:15-től tolofájások voltak, amiket el kellett (volna) sóhajtani mert a méhszáj és Ári feje nem állt készen. Nem ment......
Sajnos nyomni kellett, Áron szívhagja 80-on pötyögött, dokim idegesnek tűnt, én pedig a császárért könyörögtem, az ügyeletvezetővel vitatkoztak (ritka paraszt-seggfej-undorító-baromállat).
Fél 10-ig szenvedtem, csak nyögtem, és jajgattam, és féltettem a kisfiamat, akinek rettentő volt hallani a lassú szívverését. Jobb oldalamon kellett (volna ) feküdnöm mert úgy jó volt, de úgy én voltam rosszul, zsibbadt kezem, hányingerem volt el akartam ájulni.
Itt már el-el cskló hangon könyörögtem a császárért (akármennyire is szegyen, nagyon szerettem volna túllenni rajta)
Ekkor jött a tanácskozás az ügyeletvezetővel, aki vákumról beszélt-dokim 30 percet adott, és vinni akart a műtőbe, Áron volt veszélyben nem én.
21:30 Kaptam Oxit, durva-kegyetlen-belehalós fájások következtek, jobb-bal oldal ismét. Tolófájás, szünet nélküli fájdalom.
Pontban 22:00-kor megérkezett a dokim, "akkor most megszüljük ezt a babát Anikó" ekkor már csak annyit tudtam mondani, nekem erre nincs erőm, nyugtatottmajd ő segít.
Beolajozták Árikám buksihegyét, és végre nyomhattam, kimerültem, de amit csak tudtam beleadtam. A feje csúcsfejként kétszerre jött ki.
22:09-kor kicsusszant, felsírt, gyönyörű volt......csupasz kis magzatmázas tökéletesség. Amint a hasamra tették, csend lett és nézett, olyan okosan, értelmesen, a gyönyörű szemeivel. Szerelmes lettem. Abban a percben minden megszünt, fájdalom, idegesség......
Apa elvágta a köldökzsinórt, majd elmentek fürdeni és lemérni. Nálam addig jött a kellemetlenebb rész, de már az sem érdekelt.....vártam vissza a FIAMAT.
Aki jött is:
Hát így születtünk mi, indítás nélkül, természetes körülmények között, egy picike oxival, fájdalomcsillapítás nélkül.
Kibírtam........de 6 évig most sem szeretnék hallani a szülésről :)
Azóta itthon, lassan két hetes az úrfi....imádjuk. Laura szerelmes bele.
Kicsit nehéz még, de majdcsak belejövünk :)
Szóval hol is kezdjem.....
Július 5-e volt a terminus napja, szép vasárnap. Nem történt semmi. Azt leszámtva, hogy rutin ctg-re mentem a terhespatológiára, a vérnyomásmérés 150-es vérnyomást mutatott, így a 20 perces vizsgálatból, 3 órás ottlét lett, sürgős laborral stb. Szerencsére minden rendben volt, így hazajöhettünk.
Hétfőtől kezdődött a hajnali kelés, a napi ctg-vel és UH-val, dokimmal minden nap találkoztam, megvizsgált, alvázügyileg minden készen állt a születésre (bő 2 ujjnyi semmi fájdalom nélkül), viszont Áron buksija igen magasan volt.
07.08.
Reggel fél 7 ctg, Ári nem volt aktív, UH-on kevés magzatvíz, vizsgálaton feje magasan. Dokim megnyugtatott, ügyel, bármikor jöhetünk. De ha ma nem lenne semmi, akkor pénteken beindítja. Na ettől a szótól rosszul vagyok. Laura indított volt, borzasztó szülésélménnyel.
Hazajöttünk, hullafáradtan elaludtam.
13:00 az első olyan fájdalom, amit eddig nem éreztem, majd 7 perc múlva újra, majd 6 perc múlva ismét, és ez így jött szépen 6-7 percenként, fájdogált, de nem volt olyan vészes.
Negyed 3-kor kezdett FÁJNI, úgy igazán, amikor már rogyasztani kellett, és megállni míg a 45-60 másodperc le nem telt. Ekkor hívtam apát, merre van, mert be kellene menni. Lefeküdtem, úgy kegyetlenül fájt, sétálgattam.
Negyed 4-kor megjött apa, zuhanyoztam egyet és elindultunk. Ekkorra már volt közte 4-5 percenként jelentkező is.
16:00 Megérkeztünk a szülőszobára, dokim örült, megvizsgált, 3 ujjnyi, innen már nem megyünk haza, ctg -re pakoltak, szépen jöttek is a rendszeres 6 perces fájások. Ekkor leszakadt az ég, megjött az óriási vihar, lehülés. Míg ctg-n voltam, 4 baba született meg, szegény dokim azt se tudta merre van. Jöttek az ordítások jobbról-balról, haza akartam menni, megijedtem-féltem......
17:30 Eddig szambáztam a folyosón az 5 perces durva fájásaimmal, végre kitakarították a szobát, mehettem.
Átöltöztem, ismét ctg-re raktak. 5 fájás jobb oldalt, 5 bal oldalt, hogy tünjön a méhszáj elfelé.....
19:00 Dokim megjelenik a nagyon kedves szülésznővel, burokrepesztés. Tényleg nagyon kevés, és nagyon mekóniumos magzatvíz. Csak ennyit mondd, ennek a szülésnek tényleg itt volt az ideje (4 nappal hordtam túl).
Innentől kegyetlenebb fájások, de még jól bírom, kb. 10 percig, amikor is kimondom a varázszót, EDA-t szeretnék, megvizsgál, már nem kapatok, 4 ujjnyi, alig van méhszáj.
Itt berezeltem, hogy n ezt nem fogom kibírni, a fájások csak jöttek, nem éreztem szünetet köztük.
Áron vihartempóban szeretett volna kijönni, de a feje nem bírta a gyűrődést, nekem 20:15-től tolofájások voltak, amiket el kellett (volna) sóhajtani mert a méhszáj és Ári feje nem állt készen. Nem ment......
Sajnos nyomni kellett, Áron szívhagja 80-on pötyögött, dokim idegesnek tűnt, én pedig a császárért könyörögtem, az ügyeletvezetővel vitatkoztak (ritka paraszt-seggfej-undorító-baromállat).
Fél 10-ig szenvedtem, csak nyögtem, és jajgattam, és féltettem a kisfiamat, akinek rettentő volt hallani a lassú szívverését. Jobb oldalamon kellett (volna ) feküdnöm mert úgy jó volt, de úgy én voltam rosszul, zsibbadt kezem, hányingerem volt el akartam ájulni.
Itt már el-el cskló hangon könyörögtem a császárért (akármennyire is szegyen, nagyon szerettem volna túllenni rajta)
Ekkor jött a tanácskozás az ügyeletvezetővel, aki vákumról beszélt-dokim 30 percet adott, és vinni akart a műtőbe, Áron volt veszélyben nem én.
21:30 Kaptam Oxit, durva-kegyetlen-belehalós fájások következtek, jobb-bal oldal ismét. Tolófájás, szünet nélküli fájdalom.
Pontban 22:00-kor megérkezett a dokim, "akkor most megszüljük ezt a babát Anikó" ekkor már csak annyit tudtam mondani, nekem erre nincs erőm, nyugtatottmajd ő segít.
Beolajozták Árikám buksihegyét, és végre nyomhattam, kimerültem, de amit csak tudtam beleadtam. A feje csúcsfejként kétszerre jött ki.
22:09-kor kicsusszant, felsírt, gyönyörű volt......csupasz kis magzatmázas tökéletesség. Amint a hasamra tették, csend lett és nézett, olyan okosan, értelmesen, a gyönyörű szemeivel. Szerelmes lettem. Abban a percben minden megszünt, fájdalom, idegesség......
Apa elvágta a köldökzsinórt, majd elmentek fürdeni és lemérni. Nálam addig jött a kellemetlenebb rész, de már az sem érdekelt.....vártam vissza a FIAMAT.
Aki jött is:
Ambrus Áron Marcell 2015-07.08-án 22:09-kor 3780 grammal és 56 cm-rel született.
Csodálatos, tökéletes, minden renben vele.
Majd 2 órát együtt töltöttünk hármasban a szülőszobán, apa is babázott. Átbeszéltük a szülést, azt mondta büszke rám. Én annyira nem voltam magamra, mert nem szerettem volna kiabálni. De szerinte, az semmi sem volt..... Hát így születtünk mi, indítás nélkül, természetes körülmények között, egy picike oxival, fájdalomcsillapítás nélkül.
Kibírtam........de 6 évig most sem szeretnék hallani a szülésről :)
Azóta itthon, lassan két hetes az úrfi....imádjuk. Laura szerelmes bele.
Kicsit nehéz még, de majdcsak belejövünk :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
