/Rafinéria.........avagy,már egy 5 hónapos is tudja mitől döglik a légy/

Elrontottuk!
A tudatos nevelés itt csődöt mondani látszik! Egy betegség, egy kórház mindent felborít, de hogy ennyire,az az én virág lelkemnek sok! Olyan szépen indult minden, eldöntöttük,hogy a gyereknek azért van külön ágya,(külön szobája is, de az nem tudom mikor lesz birtokba véve)hogy abban aludjon! És abban is aludt, egészen két héttel ezelőttig! Mikor ugyanis megbetegedett a lelkem! Úgy gondoltuk apával, hogy attól még nem szokik oda közénk, hogy ha 2-3 napot velünk alszik, az én lelkem is nyugodtabban volt, hogy hallom minden szuszogását, és a kisasszony is jobban gyógyul,majd ha érzi a közelségünket! Igen ám, de kórházba kerültünk, mikor haza jöttünk, akkor végképp azt gondoltuk, hogy velünk kell hogy aludjon,mert ki kell hevernie a kórház okozta sokkokat! És innentől már nem volt visszaút,este elaludt,beraktuk az ágyikójába,és folyamatosan felébredt 1-3 között, bámult nagy szemekkel, hogy hééééé azonnal kivenni, veletek akarok aludni! És nem volt hajlandó semmilyen módszerrel visszaaludni! Átvettük!Na köztünk mint akit agyonvertek rögtön elaludt! Apa kidögölve,mert mégsem úgy alszik az ember ha ott a gyerek, én szintúgy! Tegnapelőtt besokalltam,mert ugyebár már betegségnek nyoma sincs Hála Istennek! Akkor szépen visszaszokunk a kiságyba! Erre nem tudom a gyerek megijedt-e,vagy mi, de csak fél 6kor kelt fel, akkor kajázni, és akkor apa betette maga mellé! Ma reggel is 5 kor kelt , 6ig elkuruttyolt magának az ágyában, evett, fél 7kor került közénk! Nagyon büszke vagyok rá! :) Nem kellett semmi féle drasztikus módszerhez nyúlnom! És szép lassan a reggeli közénk költözésről is le fog szokni! Remélem! Ez felettébb nem zavar annyira, mivel ekkora már kipiheni magát az ember, és apa úgy is fél 8kor már ébred! tehát egy kis reggeli együttszunyálásnak remélem nem lesz semmi hátulütője! :)